Fezejet

 1 6 |       előállok, s azt mondom: „Én tettem!”~– Őrjöngsz te! Hát mi
 2 10|            hogy eddig én mind azt tettem, ami az életet megrontja:
 3 10|         ez halálos! Csak azért is tettem. Ezentúl őrizni fogom magamat.
 4 12|     fogadás, amit haldokló nőmnek tettem. Szegény Godivámnak utolsó
 5 14|          Mikor emiatt észrevételt tettem Sidonia grófné előtt, ő
 6 14| hazaérkeztére atyai felköszöntést tettem: akkor azt az egy poharat
 7 14|    odavágni az asztalhoz, mint én tettem, mikor leírtam.~Hát én nyomban
 8 18|          húztak. Hát ezt is azért tettem, hogy a fenyegetését be
 9 18|           a szemembe húzva, s úgy tettem, mintha rá se néznék. Nem
10 18|    figyelmeztetést, s új töltényt tettem a puskámba.~Azzal nyeregbe
11 18|             mondá Sidonia.~– Amit tettem, puszta kötelesség volt,
12 18|           Dea.~– Jézus Mária! Mit tettem?~S rémülten sietett a férje
13 18|       gorombaságára. Én éppen úgy tettem volna. Ezt megmondtam neki
14 22|          egyedül maradt nő. – Mit tettem? Mi lesz ebből? Ennek iszonyú
15 24|         Isten a tanúm, csak azért tettem, hogy a lelkére beszéljek,
16 27|       eszemet bírtam, gyakran úgy tettem, mikor ágyba fektettek,