Fezejet

 1 3 |        szemeivel rám nézett, azt hittem, az ördögök nagyapja előtt
 2 3 |        nézett rám, akkor meg azt hittem, hogy az atyaisten előtt
 3 5 | jóhiszeműleg cselekedtem: én azt hittem, hogy egy magas, nagy eszmének
 4 5 |        erdőutakon átjött. Én nem hittem el neki sem egyiket, sem
 5 9 |        leány elbámulva. – Én azt hittem, hogy önt ünneplik.~– Írásban
 6 10|       után a kupé ajtaját. – Azt hittem, hogy ez a sok külső lárma,
 7 11|         volt a meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt soha el
 8 11|       sírhalomról a másikra. Azt hittem, hogy nem tudok a tengeren
 9 11|         ez volt aztán a dal! Azt hittem, hogy megfojt, agyonszorít
10 14|          vannak teremtve!~Én azt hittem, hogy a feleségem meg van
11 14|         őrjöngések. Én mégis azt hittem, hogy ez sikeres gyógymód
12 17|         volt keseredve.~– Én azt hittem, hogy jó híreket fogok önnel
13 18|        történt?~– Amikről én azt hittem, hogy az mind fantazmagória!
14 18|   Nílus-kék atlaszbútorok! – Azt hittem, hogy mindjárt el fogom
15 18|       bosszú bélyegei.~– Ah! Azt hittem, már Párizsban sem talállak:
16 18|           No, barátom, eddig azt hittem, hogy a legnagyobb remeklésed