1-500 | 501-526
Fezejet
501 26| Nos, hát hogy vagy? Tudod már a kezednek hasznát venni?~–
502 26| szépen.~– Hát írni tudsz-e már?~– Talán bizony valami leírnivalót
503 26| küld semmi pénzt; ez pedig már két esztendőre el van költve.~–
504 26| kérdeztem, hogy tudsz-e már írni?~– Én ehhez az ígéretemhez
505 26| meg kidobtad.~– Mert most már Scilláért őrjöngök. Ah,
506 26| de engemet szeret!~– Az már más. Nekem csak szeretőm
507 26| a vízbe ne fúljak. Most már nincs is szüksége rá. Oroszországban
508 26| női démonnak, akire most már iszonyattal gondol vissza.
509 26| a kastély termeibe. Ott már az írószobában el volt készítve
510 26| ugyanazon szerint. Akkor már sötétedni kezdett, s a vendég
511 26| Lyonel homlokát.~– Most már okos ember vagy. Remélem,
512 26| Huszonkét éves vagyok csak, és már nem áll előttem semmi, ami
513 26| összevacogtak. Most értette már meg, hogy milyen csúffá
514 27| utolsó szó~Szerteszét voltak már válva, ki-ki egymástól és
515 27| mulasson: egy kisleánya, aki már beszélt, s egy kisfia, aki
516 27| tagadni az édesanyádtól?~– Már megtagadtam.~– És engeded,
517 27| szerettek engem a szülőim már a születésem órájában, azt
518 27| láttam a tiedet soha. Mikor már az eszemet bírtam, gyakran
519 27| A harmadik vállalkozása már csakugyan határos volt a
520 27| mutató levélnek; egy másikon már messziről megismerte párizsi
521 27| remény is meghiúsult. Most már félve nyúlt a harmadik levélhez,
522 27| méreg szépen olvadozott már az ezüstpohárban. Nehéz
523 27| Hát a másik hol van?~Azt már lefektették az apja ágyába:
524 27| kereste, amíg kitalálta.~Mikor már elteltek a maguk örömével,
525 27| adóssággal. A hitelezők már el akarták kótyavetyéltetni
526 27| lett az fogadva, s most már Sidonia nyugton lehet; nem
1-500 | 501-526 |