Fezejet

  1 4 |                én levelemet kegyeskednék ön elolvasni.~A bankár átvette
  2 4 |               mint érdekelt fél, melynél ön „finanszírozó”, s nehány
  3 4 |             magam a borospalackhoz.~– És ön, uram – szólt arcát nevetésre
  4 4 |                  a hírhedett inkvizítor, ön, ugyebár jobb óráiban –
  5 4 |                  Ha ezt nem mondta volna ön, most kényszeríteném, hogy
  6 4 |               most ebből nem lesz semmi. Ön azt ejtette ki, hogy szabadulni
  7 4 |                Még önt is. Majd meglátja ön, milyen keresztkérdések
  8 4 |            aratott vele a kis emberke.~– Ön elmehetne hamelni patkányfogónak! –
  9 4 |                  Bauernfängerei).~– Meri ön tagadni? Nem adja ki magát
 10 4 |               Körülbelül százra.~– Ígéri ön, hogy felhágy e gonosz üzletével?~–
 11 4 |              ajkaimat többé.~– Hol kapta ön a diplomáját? – vallatá
 12 4 |                    Parancsolnak velem?~– Ön is idézve van – komolykodék
 13 4 |            minden tagadás. – S mit akart ön innen elrabolni? – kérdé
 14 4 |         Lachtaube”. – Aztán mit csinálna ön vele, ha az én kacagásomat
 15 4 |                hall.~– Hát azt kitalálja ön, amit most én gondolok?~–
 16 4 |                  most én gondolok?~– Ki. Ön azt gondolja most, hogy
 17 4 |             Trafiktürkéig. Hát belém lát ön?~– Nem. Csak az eszmeazonosság
 18 4 |                    Azért mégis belekerül ön az albumomba.~– Nem, kisasszony; –
 19 4 |                  megörökíteni.~– Hogyan? Ön megtiltja azt nekem, hogy
 20 4 |          megtiltja azt nekem, hogy én az ön arcát lerajzoljam?~– Nem
 21 4 |               meg: csak megjövendölöm.~– Ön megjövendöli? És az be szokott
 22 4 |                 szokott teljesülni, amit ön megjósol? Hát ehhez nem
 23 4 |                tenni.~– Hát énrólam vett ön már fel jellemrajzot?~–
 24 4 |           láthatatlan „én”-emet látni az ön vázlatkönyvében.~– Megmutathatom.
 25 4 |                lepte meg Lándoryt:~– Nős ön?~– Nem vagyok az, s nem
 26 4 |               Talán a szellőtől.~– Lássa ön: nekem úgy tetszik, hogy
 27 4 |                  nekem úgy tetszik, hogy ön már eddig is elrabolta az
 28 5 |         Traumholdhoz:~– Nem szíveskednék ön nekem megmondani, hogy ki
 29 5 |           reszkető hangon kezdé.~– Uram, ön patrióta volt „ezekben az
 30 5 |                 évfolyammal tovább fogja ön átvizsgálni a könyveimet,
 31 5 |       átvizsgálni a könyveimet, majd fog ön tételekre akadni, Monterosso
 32 5 |                  Most, ha tetszik, vegye ön el a fejemet.~Lándory nehezet
 33 5 |               mind keresztülvándorolt az ön számlakönyvein. Ön mindazokat
 34 5 | keresztülvándorolt az ön számlakönyvein. Ön mindazokat átvette, mint
 35 5 |              mozgalom szükségleteire. Az ön emisszáriusai mind egy igen
 36 5 |                 levő jegyzetek nyomán az ön számlakönyveinek akármelyik
 37 5 |               pénztár elrablása: nyisson ön rá az ön főkönyvében a három
 38 5 |              elrablása: nyisson ön rá az ön főkönyvében a három nappal
 39 5 |              vendégének:~– Azt ne higgye ön, hogy megbolondultam. –
 40 5 |                  Lokalposséhoz”. Olvasta ön, ugyebár, a lapokban, hogy
 41 5 |                   Monterosso?~– Igen. Az ön Monterossója. Ott csak egy
 42 5 |                   a szállítmány pedig az ön firmájának címezve. Kérdésemre
 43 5 |                Éppen három hete. Nyisson ön rá a főkönyvének a megfelelő
 44 5 |           lapjára.~Ott volt.~– Megengedi ön, uram, hogy utánanézzek
 45 5 |               még itt az értékpapírok?~– Ön úr a saját házánál.~Traumhold
 46 5 |          idejöveteleért.~– Ne előlegezze ön a hálálkodást. Nincs oka
 47 5 |         hálálkodást. Nincs oka rá. Vágja ön fel a csomag borítékát.
 48 5 |           magában.~– Kérem, csak ásítson ön bátran, ha untatja ez a
 49 5 |                  hallgatok.~– Képzelheti ön, hogy egy ilyen iratnak
 50 5 |           darabka papír.~– S mit mond az ön foglya, hová lett ez az
 51 5 |                 a fejére olvastam, hogy „Ön ezen s ezen a napon járt
 52 5 |                   Kitűnően tud rajzolni. Ön a lopott gyémántokat és
 53 5 |                  ő ebben a pillanatban, „Ön azt hiszi, ugye, hogy csak
 54 5 |                  fogságra, onnan majd az ön gondja lesz minél hamarább
 55 5 |            karszékében.~– Most már tudja ön, uram, hogy mi aktuális
 56 5 |                  regényes históriának az ön üzletéhez. A néhai Lis Blanc
 57 5 |                  azzal megelégedni, hogy ön a feltartóztatott értékpapírokat
 58 5 |             zaklatás fog támadni, amitől ön pusztán pénzáldozattal meg
 59 5 |           székéből felállva.~– Nem zárja ön be a depó vasajtaját? –
 60 6 |              tőle a bankár, rámeredve.~– Ön csengetett.~– Hát nem álmodtam?
 61 6 |                 inas: „Miben?” „Mit akar ön?” Kisvártatva azt kérdé
 62 6 |           szekrényt.~– Uram. Mire gondol ön?~– Hát hiszed, hogy én bevárom
 63 6 |           apelláljak?~– Leánya atyjához. Ön atya is!~A bankár nagyot
 64 6 |                  az életbiztosítását is. Ön a kisasszony születésekor
 65 6 |            fölösleges gondoskodás, amire ön azt felelte: „Hagyd el,
 66 6 |                szobába is áthallik, amit ön beszél. – Mondja csak, azon
 67 6 |                  kiegyenesedett.~– Tegye ön, amit akar, uram. Én a szekrényt
 68 6 |               megnézem, hogy vagyunk? Ha ön jól van, én is jól vagyok.
 69 7 |              ablaküvegeken.~– Csak húzza ön fel a csizmáit tisztítatlanul.
 70 7 |            ágyában, arról meggyőződhetik ön a saját szemeivel. Kopogást
 71 7 |             kezét.~– Igaz lelkére mondja ön ezt?~– Becsületemre mondom.
 72 7 |       Elhallgatott vele.~– Beszéljünk az ön dolgáról – mondá, leülve
 73 7 |             árvaleánnyá!~– Beszéljünk az ön dolgáról, Godiva kisasszony!
 74 7 |                     Az enyimet nem fogja ön hallani. A nevetést elfeledtem,
 75 7 |               emberem mégis maradt: – az ön tilinkósa, Stauner úr. Ez
 76 7 |                  s tanácsolá, hogy amint ön a kinevezést elfogadja,
 77 7 |                 s átnyújtá Lándorynak.~– Ön ismerős e kötvény tartalmával? –
 78 7 |             ezüstforintot kell kapnom.~– Ön azonban most még csak húszéves.~–
 79 7 |        boulevard-ok) liliomait ruházza!… Ön lesüti a szemeit? Ön elpirul
 80 7 |           ruházza!… Ön lesüti a szemeit? Ön elpirul helyettem: – jön
 81 7 |               arcát égeté.~– Mire gondol ön? – kiálta rá Bertalan, megkapva
 82 7 |         nyugalommal felelt.~– Ne féltsen ön semmi meggondolatlan lépéstől.
 83 7 |                  kézcsuklóját.~– Hogyan? Ön megtiltja nekem még a gondolatot
 84 7 |                bűn” vádja sem terheli az ön atyjának a lelkét odafenn,
 85 7 |               Tudom.~– Ne szóljon közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi,
 86 7 |                 közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi, hogy egy biztosítótársaságot
 87 7 |                  özvegyek örökét képezi. Ön meggondolt csalással akarja
 88 7 |                 bűn, a másik fele erény. Ön ki akarja azt egészíteni,
 89 7 |           egészen bűn legyen?~– Mit mond ön?~– Azt, hogy én nem hiszem,
 90 7 |                  becsületességben? – Hát ön is megtalálta azt a gondolatot,
 91 7 |                   Csak egy szót még. Hát ön azt hiszi, hogy az az ember,
 92 7 |                 Engedelmeskedni fogok!~– Ön egykor azt kívánta tőlem,
 93 7 |           tehetsége van a rajzoláshoz.~– Ön kezdi el a hízelkedést?~–
 94 7 |              lett már himpellér, kontár. Ön még nem tud semmit. De ha
 95 7 |                 falanxát akarom én, hogy ön is szaporítsa, akik kövér
 96 7 |                 a falról eltávolítja. Az ön tehetsége önálló, független
 97 7 |              tökélyre emelték. Ebben fog ön találni foglalkozást, időjártával
 98 7 |               Hát most viselje komolyan. Ön el fog menni Münchenbe.~
 99 7 |              bókhoz. Azután dolgozni fog ön, mint egy napszámos; amilyen
100 7 |        vonatkozik. Egy új nagy világ fog ön előtt kitárulni, ahol csupa
101 7 |               fajok között, együtt fogja ön találni a lengyelt az orosszal,
102 7 |               Ott majd „akt”-okat is fog ön rajzolni. Ez az első hallásra
103 7 |                  áll. – És aztán meg fog ön még valamit ismerni, amiről
104 7 |                sikerült rajz kerül ki az ön keze alól, annak a számára
105 7 |      terjeszkedünk. – Nos, hát elfogadja ön az én tervemet?~Godiva sietett
106 7 |             temetésre.~– Ajándékot pedig ön senkitől se nem várhat,
107 7 |                és fél forint. Itt váltsa ön be; mert az szokatlan pénzfaj:
108 7 |               leszámítoló banknál váltsa ön be, ott legkevesebbet vonnak
109 7 |                magát. Azt elhiszem, hogy ön képes lesz a legszigorúbb
110 7 |                  róla, mi úton?~– Szeret ön kisgyermekeket rajzolni?~–
111 7 |              annak a kezét.~– Védelmezze ön meg az apám becsületét!~
112 8 |              fordítson. – Hát hogy kerül ön ide?~Azzal eléje sietett,
113 8 |               egypár órát.~– Hanem akkor ön nagyon szűken fog kijönni;
114 8 |                  december 25-ikére esik. Ön bizonyosan hallotta azt
115 8 |                  a hónap végén”. – Lássa ön: már egészen „étudiante”
116 8 |                is, meg a szöveg is, amit ön maga írt. Kész szerződést
117 8 |               írott leveleimből tudhatja ön, hogy nekem van. Hanem a
118 8 |               sem követ el csalást.~– De ön igazán rossz ember – duzzogott
119 8 |            azonban nem válaszolhattam az ön meghatalmazása nélkül. Ezer
120 8 |            vállalatot tudna. Ő ismeri az ön „albumait”. Ha azokból lehetne
121 8 |                 A bécsi lapok, melyek az ön „Kis emberei”-ről mind igen
122 8 |                  nagy „tintamarre”. – Az ön hajdani tisztelői holtra
123 8 |            adressét kéri tőlem.~– Felelt ön nekik?~– Igen. A következő
124 8 |             levelet, amelynek a címén az ön keze írását megismerték.
125 8 |            Lándory elé.~– Tessék! Tegyen ön velük, amit akar.~Ez a dacoló
126 8 |                  látni.~– No hát, mondja ön a tollam alá, mit írjak?~
127 8 |                  kezdett.~– Mit csinálna ön még az indóházban? – szólt
128 8 |              annak kevés!~– Már most hát ön is tegyen meg valamit az
129 8 |                 nyirkos szállásból; mert ön itt mellbajt fog kapni.
130 9 |                 jó lesz.~– Megtanulok az ön nénje mellett gazdasszonykodni.~–
131 9 |          komolyan?~– Hát úgy, hogy amint ön egy levelében megígérte,
132 9 |                   Ő meg németül tanul az ön kedvéért.~– Hát az ön nővére
133 9 |                 az ön kedvéért.~– Hát az ön nővére nem tud németül?
134 9 |           magyarul.~– Hát az hogy lehet? Ön hét nyelven beszél.~– Mert
135 9 |               kiemelkedni. – Engedje meg ön, hogy mikor önhöz látogatók
136 9 |               kívánságának adni.~– Lássa ön, én nem hoztam magammal
137 9 |                látogatóba menni senki.~– Ön csak nem áll a hóhérral
138 9 |              Elérté ő e néma beszédet.~– Ön azt gondolja e percben:
139 9 |              ennek a küszöbét kerülni?~– Ön nem oka az én atyám halálának! –
140 9 |             Bertalan nagyot sóhajtott.~– Ön kivételes lény, Godiva; –
141 9 |             rendítettek meg. Hanem mikor ön azt mondja: „Te nem vagy
142 9 |                   mikor felidézem.~– Ah! Ön nem ölt embert! – szólt,
143 9 |                meglátogatnak engem.~– És ön sem jár sehová a világba? –
144 9 |               mindig hazudik.~– Mit mond ön?~– Nekem folyvást azt hazudja,
145 9 |            beszélt.~– Már most kitalálta ön, hogy miért mosolyogtam
146 9 |                lesz, akkor hadd vonuljon ön meg egy félreeső szobácskában.
147 9 |                  csergedezett alá.~– Lát ön engemet ottan? – mondá Bertalan
148 9 |                 A veszett eb elől térjen ön ki! – kiálta Godiva.~– De
149 9 |                  az? – mondá Bertalan.~– Ön csak nem akar vizsgálatot
150 9 |                már minden énekesmadár.~– Ön is azon gondolkozik, ugye –
151 9 |               nem oszthatom meg önnel.~– Ön el akar utazni.~– Előbb,
152 9 |                 többé. Mi címen ismertet ön meg annyi vendéggel? Vagy
153 9 |            házamnál: gyámleányom. S ahol ön megjelen, ott ön a tiszteletet
154 9 |                  S ahol ön megjelen, ott ön a tiszteletet nem kéri,
155 9 |        parancsolja. Velem nagy jót tenne ön, ha itt maradna a temetés
156 9 |           mondani.~– Ejh, ejh! Uram! Hát ön olyan gondatlannak tartja
157 9 |            Hányszor megcsalta önt, mikor ön azt kérdezte: mire lesz
158 9 |                megyek a te esküvődre!” – Ön talált egyszer a kiadásai
159 9 |                  sandoline Saroltának, s ön helyeselte a kiadást. Jót
160 9 |              talált a tavon sandoline-t. Ön többször kérdezte, hol van
161 9 |                  eveznek; aminek a nevét ön nem tudta kimondani zokogás
162 9 |                  egész kazallal.~– Látja ön, így szeretnek engem!~Éppen
163 9 |                 hangon szólalt meg.~– Ha ön úgy tudna olvasni az én
164 9 |                 Tudok – susogá Godiva –, ön azt gondolja: „Ne menj el,
165 9 |               itt örökre!”~Az volt.~– És ön azt gondolja rá vissza –
166 9 |                  is tudom önnek követni. Ön azt gondolja: te szeretnéd,
167 9 |       legtitkosabb gondolatait.~– S erre ön azt mondja: mégsem tehetem
168 9 |             nincsen semmi titok?~– Lássa ön, hogy kitalálom önnek a
169 9 |                 hogy micsoda választ vél ön az én szívemből kiolvasni.
170 9 |        alkothatok magamnak.” Ezt olvassa ön az én szívemből, ugye?~E
171 9 |           azoknak a beszéde.~– Hát lássa ön, nincs igaza – szólt Bertalan,
172 9 |              valami más! – Emlékezni fog ön arra, amit első beszélgetésünk
173 9 |                 felét találom önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam?~
174 11|                    Én tudom, mi az, amit ön szenved, mert én is vesztettem
175 11|            megőrülök bele.~– És el tudta ön felejteni?~– El ám.~– Tán
176 11|               tengerésznek való. – Lássa ön: még ön szerencsés. Szépen
177 11|       tengerésznek való. – Lássa ön: még ön szerencsés. Szépen hazaviszi
178 11|            együtt jár a temető. Képzelje ön, ha önnek éjjel-nappal egyik
179 11|             gondolattól.~– És kigyógyult ön belőle?~– Ki ám. Kár, hogy
180 11|                 még akkor aludt.~– Nézze ön! A németek csakugyan bevonultak
181 11|                   Uram! Engem választott ön ki tréfálkozása tárgyának,
182 11|          használatában érzi magát.~– Hát ön talán semmit sem tud arról,
183 11|                utánam küldtek.~– Hogyan? Ön a múlt esztendei tavasz
184 11|                 amit megtudtam.~– És így ön a Saarbrück és Saarlouis
185 11|              hujjában.~– Hisz ez unikum! Ön pénzért mutogathatná magát.
186 11|                  mutogathatná magát. Hát ön nem tud semmit a wörthi
187 11|                  Csak úgy egyszerre esik ön bele a párizsi kapitulációba?~
188 11|              fagyni érzé a kezében.~– És ön meg tudta tagadni magától,
189 11|          poharankint nyeltük e csodákat, ön egyszerre úszhatik bennük.
190 11|                  kivételes lényhez, mint ön.~– Úgy teszek, hátulról
191 12|                miatyánkot. Majd meglátja ön, hogy mit tud ez az ember
192 12|                  a parancsszó találta.~– Ön magányosan akar vele beszélni? –
193 12|                le fogja önt szúrni. Erre ön felhozatta őt magához, levetette
194 12|                  gyónt. – Ezt megtehette ön a Krokmanlikkal; de ne kísértse
195 12|                  a vasrudat elhajlítják: ön egy perc alatt veszve van.~–
196 12|                álljon.~– Kalthahn Péter, ön azt vallotta magára, hogy
197 12|                anyját tartotta holtukig. Ön az egész családnak kedvence
198 12|             pedig azt mondom önnek, hogy ön nem keverte a mérget Traumhold
199 12|                  menteni. Ezért vállalta ön magára a gyilkosság vádját.
200 12|                 lesz fizetve. Íme, nézze ön ezt a nyomtatványt. Olvassa
201 12|            betévedt halandóra nevetni.~– Ön ebbe a lázadásba valószínűleg
202 12|                Lándory szárazon. – Azért ön mégis amnesztiát kapott,
203 12|                  összecsapta a kezeit.~– Ön akar engemet magához venni? „
204 12|                  engemet magához venni? „Ön?” és „engemet”? Ez, uram,
205 12|                  Ez, uram, bocsásson meg ön, ha igazi nevén mondom: (
206 12|              szót), ez hetvenkedés! Hogy ön akar engemet szolgájának
207 12|                  akar ez lenni? Fogadott ön valakivel, hogy ezt is meg
208 12|              hogy ezt is meg meri tenni? Ön experimentálni akar rajtam,
209 12|                  lesz önnek jobb”. Hanem ön arra fog jönni, amerre én
210 12|           voltunk.~– Traumhold Godiva az ön neje? – kiabált a fegyenc. –
211 12|                 a férfinak a leánya, aki ön miatt halt meg: elkárhozva
212 12|                és a másvilágon! Mit tett ön vele? Erőszakkal kényszeríté,
213 12|        odafordult Lándoryhoz.~– Hallotta ön őt még kacagni valaha?~–
214 12|           Traumhold megölőjének.~– Uram! Ön mégiscsak vivisectiót követ
215 12|                  vagy Nápolyban. Keresse ön fel benne az utolsó lapot.~
216 12|                 a másikba esett.~– Uram! Ön a legveszedelmesebb gonosztevőt
217 12|                  titkát.~– Azt nem tudja ön, uram – szólt Péter határozott
218 13|                   bár mindent meghall.~– Ön ezt is tudja?~– Azelőtt
219 13|             tudott kinyögni:~– Megígérte ön nejének, Godivának, hogy
220 13|             felkeressük.~– Bocsásson meg ön, uram, ha én még egy előbbvalót
221 13|            idvezülteké”.~– Jaj, uram, az ön gondolatjai repülnek, az
222 13|              megelőz. Úgy lesz jó, ahogy ön mondta. Hanem mármost azt
223 13|                   mint saját magamban.~– Ön sokat tapasztalt a rablóvilággal
224 13|       rémvilágnak mégsem láthatott bele. Ön mégis ellenség volt közöttük.
225 13|             csempészett szivart szív. Ha ön azt, amit most tőlem megtudott,
226 13|               most közhírré leszen, hogy ön feltalálta a Lis Blanc-féle
227 13|          planétán megmaradásom. – De még ön is a zsebében fogja hordani
228 13|          kegyelem. Itt már ők a bírák, s ön a gonosztevő!~– Jól van,
229 13|                 kincs: (én így gondolom) ön maga elviszi azt Seigniers-be.
230 13|                elleni igénypereteket. Ha ön nem veszi fel a préfet-nél
231 13|                  teljes ellátásom, ha az ön házánál leszek? Ha az ön
232 13|                 ön házánál leszek? Ha az ön kenyerét eszem, az ön borát
233 13|                 az ön kenyerét eszem, az ön borát iszom, s valljuk meg
234 13|                meg a gyöngeségemet: – az ön szivarjait is szívom? Nem
235 13|                mellőzte a freskófestést. Ön ezt mindig tagadta! Tizenkét
236 13|                 vállalkozott rá.~– Addig ön elkészítheti a vázlatát
237 14|                kezébe kapja.~– Akkor sem ön az. Mert ez iratot már előbb
238 14|                  nekem elmondta ennek az ön kezében levő iratnak a tartalmát
239 14|          kincsesszekrényét elrabolta. Ha ön elégeti ezt az írást olvasatlanul,
240 14|                 hogy eredetiben akarja-e ön a seigniers-i tragédia szereplőit
241 14|                önnek – folytatá Péter. – Ön nem felejtheti azt el, hogy
242 14|                  felejtheti azt el, hogy ön vizsgálóbíró egy óriási
243 14|                 világosságot vet. S amit ön ez iratokból meg fog tudni,
244 14|                 sok homályos úton, amire ön elindul. És úgy történhetik,
245 14|                  történhetik, hogy mikor ön ezt a Lis Blanc gróf naplóját
246 14|                  én szentül hiszem, hogy ön valóban így tenne – ha a
247 14|     kényszerítené. – Hiszen ha elolvasta ön az egészet, azután is lesz
248 14|             vonhatnák maguk után.” Nézze ön meg, az áll-e az első lapon?~
249 14|                De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel? Hisz csak nem
250 14|                kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel fiamat a házánál
251 14|                   bolondok házára; de az ön bolondjára semmi esetre
252 15|            Szükségképpen kellett. – Hisz ön maga legjobban tudja nemcsak
253 15|             barátságot biztosítja. Tudja ön, „Heinc” királyfi sem akar
254 15|            elmondom azt is, hogy „mi?” – Ön odáig értesült a gróf felvilágosításaiból,
255 15|                  a világ krónikái, tudja ön, hogy mit tett? Folytatta
256 15|                villájába, hogy még talán ön sem találkozott vele, aki
257 15|              levelezés százféle módjából ön is bizonyosan ismer egynéhányat.
258 15|             valaha.~A közben történteket ön, uram, jobban tudja, mint
259 15|             balcsillagzata idevezette az ön légkörébe, ahol megkapta,
260 15|                 szabottan áll. Nem tudna ön valaki mást kirabolni?~Ez
261 15|                 mi történik az Alföldön? Ön tudni fogja, mi lett a commune-ből.~–
262 16|         nyilvánítása alapján.~– Eszerint ön már szemügyre vette a szekrény
263 16|                sóhajtá fel a plébános.~– Ön valóban nemes szívű férfiú –
264 16|                 hogy nem lop.~– Igazítsa ön ki rögtön y-grec-re Lándory
265 16|                  fordulva –; nem kívánja ön további személyes jelenlétemet?~
266 16|                öldöklő modorban forgatni ön ellen, mikor néha egy pillantást
267 16|             vissza neki a marquis, hogy »Ön éppen azt teheti a Lis Blanc
268 16|            jussát Mr Boisgoberry.~– Írja ön a mi összegünk alá e nevet: „
269 16|                   Hát egyátaljában hiszi ön a túlvilágot, monsieur Lándory?
270 16|                  zavarba jött.~– Hát már ön azt honnan tudja? Cagliostro
271 16|                 honnan tudja? Cagliostro ön?~– Houdin! Houdin! – kiálta
272 16|                közbe ne mennykövezzen.~– Ön csak nem helyezi egy kategóriába
273 16|          nagyokra. Hát monsieur Lándory, ön, mint hallom, nagy természetbúvár,
274 16|                 szellemidéző. Hát mondja ön, látott ön már egyetlenegy
275 16|      szellemidéző. Hát mondja ön, látott ön már egyetlenegy érzékeinkkel
276 16|             kertjeinket; de ugyan mondja ön meg, mi célra támasztaná
277 16|                  ezúttal csak mondjon le ön arról, hogy a hernyókra
278 16|            tömeggyilkolás.~– Kitől tudja ön? – kérdé felförmedve Mr.
279 16|             pompázó retinospora által.~– Ön régóta ismerős a mi igazságügyminiszterünkkel?~–
280 16|      meghatározása volt a „külföldről”.) Ön tehát a látogatást adta
281 16|                  kezét.~– Kitől hallotta ön ezt? – kérdezé suttogva,
282 16|                gróf ügyét védelmezzem.~– Ön védelmezte őt!~– Igen. Mikor
283 16|                 másodikba.~– Mit mondott ön neki? Hisz nem tud felőle
284 16|               azt, hogy mit köszönhet az ön közbenjárásának: az önnek
285 16|               marquis tudott felőlük; de ön megint nem jelenthetett
286 16|              ordítva a szeme közé:~– Hát ön mégsem készítette el a protocollumot?~
287 16|                 társaságban.~– Ah, uram, ön már el akar bennünket hagyni?
288 16|                 sakkozni.~– Ah. Pedig az ön hazafiai híresek arról,
289 16|                  hisz itt is megvárhatná ön.~– Sürgetős leveleket kell
290 16|                  Ha már eddig részt vett ön a „családunk” jelen ügyében:
291 16|                Hiszen itt is dolgozhatik ön – marasztalá a vendéget
292 17|                 részéről.~– Hogyan? Hisz ön azt mondá, hogy a miniszter
293 17|            kerítve nincs.~– Világosítson ön fel! Ezt nem értem.~– Mondjon
294 17|                élénken Sidonia grófnő.~– Ön? Grófnő! S gondolja ön,
295 17|                   Ön? Grófnő! S gondolja ön, hogy az önnek való concert
296 17|      kormányelnök engedélye szükséges. – Ön utazzék el holnap rögtön
297 17|               szólni is akar ott vele?~– Ön a legtitkosabb vágyamat
298 17|                   Ha egyébről is találna ön beszélni, félbe fogják szakítani.~
299 17|             nyújtá a kezét Lándorynak.~– Ön a mi jó angyalunk!~      ~
300 17|                be van fogva!”~– Gondolja ön, hogy most lesz?~– Az aneroid
301 17|          vállalkozó nézők között volt.~– Ön ismeri Raoul Rippaille-t? –
302 17|                     Azon ne csodálkozzék ön, grófnő. A nagy veszteségek
303 17|               beváltak. Igen sokszor fog ön láthatni tizenhat esztendős
304 17|          legfélelmesebb fegyvere. Ismeri ön az Orsini-bombákat, madame?~–
305 17|            rombolásuk irtózatos.~– Látja ön, grófnő – folytatá a gyermekkatona –,
306 17|          csizmasarokkal kifejezni. Nézze ön: itt van önnek az anyja.~
307 17|              grófnő.~– No, hát nem látja ön, hogy most szült az anyám?
308 17|               így tudna elleni!~– Térjen ön eszére! Nem ismer rám?~–
309 17|             vasút el nem készül odáig.~– Ön tetszik nekem, citoyen!
310 17|                  amikért háláda?os lesz. Ön kegyelmet kapott. Nem végzik
311 17|              atyai vagyonát visszanyerte ön. Seigniers ismét a mienk.
312 17|                   csontját a kutyának!~– Ön még részeg. Majd ha kijózanodik,
313 17|            vásárolni Erdélyben. Közel az ön húgának atyai birtokához,
314 18|              Jöjjön oda, kérem. Talán az ön látása lecsillapítja a delíriumát.~–
315 18|         Üdvözölték egymást.~– A beteg az ön nevét hangoztatja ismételve –
316 18|          elámulva mondá Lándorynak:~– Az ön kezében magnetikus erő van.
317 18|                baj az egész.~– Megbocsát ön, hogy idekérettem?~– Hívatlanul
318 18|                  elköltözöm innen.~– Ah! Ön elhagyja házunkat?~– Ami
319 18|              sóhajjal mondá:~– Jól teszi ön, ha itt hágy bennünket.~–
320 18|                  Mindenkor szívesen lesz ön látva nálunk.~– Még egy
321 18|               grófnő. Elbeszélt a grófnő ön előtt mindent, ami a múlt
322 18|                magához tér, szíveskedjék ön vele közölni, miszerint
323 18|                 Jó éjszakát.~– Jól teszi ön, ha elhágy bennünket – suttogá
324 18|               tépte mérgében.~– Mit akar ön, uram? Hiszen már háromszor
325 18|                 okiratra ráírni. S tudja ön, mit tett vele? „cour d’
326 18|                  bevételem.~– De hisz az ön clerc-je akkor egy nagyon
327 18|                belőle.~– De hát hogy tűr ön ily mihaszna embert maga
328 18|                mellett?~– Hja, uram, azt ön nem érti. Azt csak mi tudjuk „
329 18|                jutott az eszébe.~– S hát ön nem tud ettől az embertől
330 18|             hatalmas protektora van.~– S ön nem mer e hatalmas úrral
331 18|             úrral szembeszállni.~– Tudja ön? Nekem igen kedves, benső
332 18|                 kedélyesen megebédelünk, ön meg az esti vonattal visszamehet
333 18|                falnak esett ijedtében.~– Ön szerencsétlen bolgár sheik!
334 18|            bolgár sheik! Csak nem mondta ön el a feleségemnek, hogy
335 18|              miután tudom, hogy pénteken ön a prépost úrnál szokott
336 18|               összeakadni! No, hát vegye ön fel a paleot-ját és menjünk.
337 18|                 kérdezem öntől, hol járt ön egész délután?~A souspréfet
338 18|                    Akasszanak fel! Lássa ön, Mr. Lándory, így packáznak
339 18|      szembeszállani: senki sem más, mint ön maga.~Boisgoberry úr olyat
340 18|             gombjai felpattogtak bele.~– Ön csakugyan zseniális ember!
341 18|                  Ugyebár, mikor meglátta ön azt az áll alatt keresztülkötött,
342 18|              Hanem, monsieur, mit gondol ön: mi lesz abból, ha egyszer
343 18|            egyszer madame megtudja, hogy ön nem eszik halat a plébánossal
344 18|                   És most hajlandó volna ön ezt a fényes nevet valami
345 18|          fénymázas skatulyáig.~– Megunta ön a communard-okat?~– Tökéletesen.
346 18|                kényes kérdésre.~– Mondja ön meg, mi dolga volt önnek
347 18|                  Felesége? Hát nem tudja ön, hogy annak már van neje?~–
348 18|              szoktak kicserélni.~– Tudta ön, hogy Raoul Ripaille egy
349 18|               esküm.~– És mégis elárulta ön őt.~– Az nem volt árulás.
350 18|            suttogá:~– Bizony nem asszony ön; hanem csak leány.~– Elhiszem,
351 18|             bizony megharapnám.~– Menjen ön most aludni, Lidy Carcasse!
352 18|              most aludni, Lidy Carcasse! Ön nálunk marad, s jó dolga
353 18|                  okosabb embernek nézem. Ön megád ezért a szekrénykéért
354 18|                 kiképeztetésére.~– Tudja ön, hogy miért szerettem önt
355 18|              akarta tapintani a hajamat. Ön pedig megfogta a kezét: „
356 18|                 visszaemlékezésnél.~– S „ön is” megtartotta a szerződést? –
357 18|                 Csak verseket ne mondjon ön! szabadkozék Alfréd.~– Olyankor
358 18|             amikor Horace-ot tanultam.~– Ön sem tud? – szólt Scilla
359 18|             imádom szép Lalagémet.~– Hát ön csakugyan nem látott engemet
360 18|                 lábujjhegyemen hordom?~– Ön nem jött mihozzánk.~– Ez
361 18|                aztán ott maradok. De hát ön nem járt külföldön, ahol
362 18|       hírlapokban. Hiszen most sem volna ön itten Párizsban, ha egy
363 18|               Egész Párizs beszéli, hogy ön a csodaszép Médea grófnővel
364 18|               szokás. Azt is tudom, hogy ön még gyászol, s a gyászév
365 18|               hóbort volna.~– Nem tartja ön magát eléggé nagy embernek.~–
366 18|           Vigyázzon magára Lándoryval!~– Ön bolondos! – mondá Scilla
367 18|           fordulva (a másik kacagott). – Ön még sohasem látott engem –
368 18|               nagyon szép.~– Kitől látta ön a címszerepet?~– Grahn Lucile-től.~–
369 18|              ötödrész papát idehoztam.~– Ön legfeljebb egy fricskát
370 18|          fricskát érdemelne tőlem! Lássa ön, addig a három évig, amíg
371 18|              fricskát.~– Azt majd adassa ön meg magának Rigolboche kisasszonnyal.~
372 18|               hozzá:~– No, hát hogy volt ön megelégedve a kisleányával?~–
373 18|                azt mondá a művésznőnek: „Ön jól játszott; meg voltam
374 18|                Hát lehet énnekem most az ön gondolatját elolvasnom,
375 18|                 elől kétfelé nyílt.~– Ha ön gondolatolvasó, hát találja
376 18|              gondolatolvasó, hát találja ön ki, hogy miről gondolkozom
377 18|              csinálni.~– Hiába rejtegeti ön magát a veres selyem mögé.
378 18|               magyar nyelven Bertalan. – Ön most azon ábrándozik, hogy
379 18|               pompával környezi, de akit ön nem szeret, s azt fölcserélni
380 18|           kevesebbet tud adni, de akiért ön rajong.~No, ez bizony ugyan
381 18|                  a neveit, akkor nem fog ön így ajkat pittyeszteni felém.~–
382 18|            szemekkel tekintve reá.~– Hát ön csakugyan bűvész? Hogy meglátja
383 18|               szólt). – Hát hogy találta ön ezt ki?~– Nincs benne semmi
384 18|                   jól játszott”.~– Lássa ön, ez igaz. Én holdkórosa
385 18|               Phaedrát tanulom. – Akarja ön meghallani, hogyan szavalom
386 18|             Kezét nyújtá az érkezőnek.~– Ön pontosan megérkezett!~–
387 18|          pontosan megérkezett!~– Ebédelt ön már? – kérdezé Lándory.~–
388 18|               nagy szerepük van.~– Tehát ön egészen komolyan vette a
389 18|                  mai próbatétet?~– Nézze ön – szólt Scilla, az íróasztalához
390 18|              ruhákban.~– Melyiket tartja ön ezek közül Phaedra szerepéhez
391 18|               leszek.~– Jelmezben akarja ön a próbát tenni?~– Hát hiszen
392 18|                  átöltözöm, addig lépjen ön be kis színházamba, érdemes
393 18|                  meglepetését.~– Meg van ön elégedve a jelmezzel? –
394 18|                  szépségeit.~– Mit kíván ön, hogy elszavaljak?~– Azt
395 18|                    Nagyon szépen szavalt ön; csak a hangját ossza be
396 18|              inkább nagyon is mérsékelte ön a mozdulatait.~– Hát számíthatok
397 18|                  szegény.~– Azt gondolja ön, hogy mikor balettet táncolok,
398 18|                 Hyppolit szerepét.~– Ah! Ön megtenné azt? Nem mertem
399 18|            Bertalant megdicsérje.~– Hisz ön kitűnően adja Hyppolitot.~–
400 18|                  kard, ezt ide dugjuk az ön habit-jánaka gomblyukába.
401 18|                    Hahaha! Brávó! Brávó! Ön remekül adta Hyppolitot.
402 18|              adta Hyppolitot. Igaz, hogy ön az életben is valódi képmása
403 18|                     Nagyon is igazi volt ön. Önnek a szíve a Léthe vizébe
404 18|                az én boromhoz!”~– Ah! És ön is tartogat ilyen nektárt?~–
405 18|            Bertalan térdére nyugtatva. – Ön látta őt?~– Így hevert az
406 18|                  medveölő fegyveremet.~– Ön lőni is tud?~– Egész életünkben
407 18|            Ecsedi-láp körül.~– Eldanolná ön az én kedvemért is? – szólt
408 18|                 árak dolgában.~– Fel van ön hatalmazva e családi kincsek
409 18|               adás-vevésre.~– S mit akar ön a gyémántok árával kezdeni?~–
410 18|                  kezdeni?~– Itt ismét az ön közvetítéséhez kell fordulnom.
411 18|                megszerezni.~– S mit akar ön egy ilyen nagy erdővel,
412 18|               kisasszonyról annyit, hogy ön nem mondhat felőle valami
413 18|                 azon kezdi, hogy:~– Hah! Ön boldog kópé! Hát hogy vannak
414 18|        elhatároztam, hogy azt kiadom, ha ön beleegyezik.~– Nem tudom,
415 18|                  Uram. Ebbe a vállalatba ön bele fog bukni.~– Azt bízza
416 18|              bele fog bukni.~– Azt bízza ön rám.~– Hát ráállok a szerződésre;
417 18|               nem változtat semmit: mert ön akkor rosszul ismeri a becsületes
418 18|      hihetetlennek tetszik. Gondolja meg ön, uram, hogy én ezt az egész
419 18|             hívok a segítségemre, aki az ön skrupulusait szét fogja
420 18|              becsületét csak úgy adhatja ön vissza, ha emlékiratait
421 18|                  kész szerződés. Olvassa ön át. Sok terhet fog magára
422 18|                 volna. Követelésem nincs ön irányában, de kérésem van.
423 18|               jel volt.~– Az a szó, amit ön kimondott, uram, se nem
424 18|           télikertben hálámat említém, s ön erre azt mondta, hogy a
425 18|                idő óta ismerjük egymást, ön minket, és mi önt. Nincs
426 18|             hosszas körülményeskedésnek. Ön sem barátja a nagy szertartásokkal
427 18|                nem jöhetne létre, miután ön, mint tudom, protestáns.
428 18|       háromszázezer frankot. Ez összeget ön, mint gyakorlati gazda,
429 18|                számára biztosítani. Amit ön, grófnő, a vagyoni ügyben
430 18|                  úr – szólt a vejéhez. – Ön elérte, amit óhajtott, megkapta
431 18|           utazunk a leányommal Erdélybe, ön pedig kísérheti Moszkvába
432 18|               egyiket önnek ajándékozza. Ön becsületes leány. Éljen
433 18|                Hahaha! – Hermione! Írjon ön rögtön Lyonelnek. Tudja,
434 18|                  kedélyesen.~– Ah! Tehát ön volt az, akiről a mamám
435 18|                  marquis, nagyon szereti ön Lyonel grófot? – kérdé Hermione.~–
436 18|          amelyben unja magát?~– Lehet az ön diszkréciójára számítani?~–
437 18|                   Per procura.~– Szokott ön igazat mondani, marquis?~–
438 18|            független állásban.~– Eh mit! Ön kormányozza a grófnőt, ön
439 18|                Ön kormányozza a grófnőt, ön Sidoniának a Bismarckja.
440 18|                 Sidoniának a Bismarckja. Ön nélkül nem tud élni. Jobban
441 18|               ami engemet keserűvé tesz. Ön nem tudja, micsoda kínzó
442 18|              ismerek. – Már most elhiszi ön, ugye, hogy én szoktam igazat „
443 18|         emberemet.~– Nagyra veszem, hogy ön a megválasztott emberei
444 18|               ezekkel a hölgyekkel”. Ezt ön maga is tapasztalhatta. –
445 18|              kezét – a vendéghölgynek.~– Ön nem űz ki a házából? – kérdé
446 18|         találkozásunk volt.~– Vallja meg ön, kisasszony, hogy ha ön
447 18|                  ön, kisasszony, hogy ha ön lett volna az én helyemben,
448 18|              lett volna az én helyemben, ön is ugyanazt tette volna.~–
449 18|                  S ha úgy nem tett volna ön, most nem volnék itt, hogy
450 18|                     Ne beszéljünk erről! Ön szívesen lesz látva nálunk.
451 18|              grófnő kívánsága volt, hogy ön idejöjjön?~– Igen. Amint
452 18|               Más hírforrás még nincs.~– Ön érteni fogja, hogy a grófnő
453 18|              Hermione elnevette magát.~– Ön előtt nem lehet tragikus
454 18|                 szellemdús hölgyet, mint ön, nagyhamar elkapják.~Dea
455 18|                 oroz el?~– Majd megtudja ön egyszer. Egyelőre csak apróságokat.
456 18|                  csak apróságokat. Tudja ön, hogy mindennap levelet
457 18|               tele vannak magasztalással ön felől. Hogy ön mesés ideálja
458 18|            magasztalással ön felől. Hogy ön mesés ideálja a férjeknek:
459 18|                 a maga asszonyának; hogy ön a minden emberi erényekből
460 18|        Monterosso tanítványát! – Küldhet ön az ellen vizsgálatot! –
461 18|                  a grófnő által, hogy az ön körében történt dolgokról
462 18|                  fogsz hagyni.~– Ha csak ön nem kerget el magától.~–
463 18|             talán holnap reggel ki fogja ön találni a titok nyitját.~
464 18|            segített a megnyugtatásban.~– Ön nem is tudja, hogy ez a
465 18|             Carcasse nem az? Csak hagyja ön már most ránk a többit! –
466 18|                néhány szót tartalmazta:~„Ön ellen veszély készül. Vigyázzon
467 19|                 orvosért. Addig is igyék ön székifűteát, s engedjen
468 19|                   Tessék, kisasszony! Az ön számára van termesztve!”
469 20|                 De hát minek kockáztatja ön így az életét? – szólt szemrehányólag.~–
470 20|             tanulmányozom. Hát nem tudja ön, hogy máltai lovaggá akarok
471 20|                  asszonyokról.~– Lyonel, ön olyan tárgyról kezd el beszélni,
472 20|               nem hallgatok meg.~– Lássa ön, Bertalan ebben is hasonlít
473 20|                panaszhang.~– Ah, uram! – Ön oly soká elmarad! – Senki
474 20|               mosolyra vonta szét.~– Ah! Ön van itt!~– Mi baja, Hermione? –
475 20|            Hermione? – suttogá Lyonel. – Ön kolerában van?~– Ne törődjék
476 20|                kezdi az üdvözletét:~– Az ön férje meg van őrülve! (A
477 20|             házban, ha kolerába esett.~– Ön úgy tud félni! A tegnapi
478 20|          homlokáról.~– De hát azért jött ön ide hozzám, hogy nekem ez
479 21|                első, aki elment.~– Mehet ön is aludni, Lidy.~Azután
480 22|               Sidonia. – Azt látom, hogy ön jó étvágyat hozott vissza
481 22|                    Mit mondott a férjem? Ön itt marad vele?~– Azt parancsolta,
482 22|              talán”.~– Jól van. Rendelje ön el, hogy fogjanak be a hintóba.~
483 23|                     Nem maradhatnék itt, ön mellett?~– Szükségtelen.
484 23|                  édes Lyonel, ne szóljon ön bele a politikába, amihez
485 23|                 vágás volt.~– Engem tart ön regényhősnek? – kérdé Lyonel,
486 24|          szeretne rákiáltani: „Mit méláz ön? Mire vár ott? Nem izent
487 25|               Szabad kérdeznem, hogy hát ön hol van szerződtetve, s
488 25|            nevezünk: „egymást kiszúrni”. Ön az én szerepemben akar föllépni.
489 25|               kincseket a sors? Mit tett ön a kezére bízott bálványával?
490 25|            halálos párbajt vívjon meg az ön mostohatestvérével. Két
491 25|                 ilyen embert odaállított ön egymás ellenébe, s hogy
492 25|                 több érzés volt, mint az ön szívében. Tudott ön azon
493 25|              mint az ön szívében. Tudott ön azon az éjszakán gyermekének
494 25|         gyermekének arcára nézni? Tudott ön imádkozni azon az éjszakán?~
495 25|           végezni. A férje tudtával jött ön ide? Médeára mint egy villámütés
496 25|                  férje engedelmével jött ön ide? – ismétlé Scilla, még
497 25|              rebegé:~– Várom, hogy üssön ön még arcul is. Megérdemeltem.~
498 25|                Én le vagyok fegyverezve. Ön maradt a győztes. Szabad
499 25|                  a győztes. Szabad az út ön előtt. Mehet, amelyik ajtón
500 25|               hosszabb időre; ha azonban ön inkább óhajtana hazatérni,