Fezejet
1 2 | egész magyar nemzetnek, hát hogyne lett volna fiatal
2 2 | Sándor – mondá a miniszter.~– Hát kiszabadult?~– A holnapi
3 2 | hangversennyel örvendezteti meg. Mert hát vannak nekünk híres embereink;
4 2 | fekete ruhás közbeszólt.~– Hát Rózsa Sándor politikai elítélt?~–
5 2 | Beszéltem is velük.~– Hahaha! Hát te vagy az a híres Lavater?~
6 2 | arcvonása sem mozdult.~– Hát én ajánlok neked egy fogadást,
7 2 | megtámadottat.~– De jeles férfi ez! Hát sok embernek van egy kedvenc
8 2 | annyira belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk meg
9 2 | tigris, nem foglak el”. Hát én azt mondom neked, hogy
10 2 | hirtelen felugrott az asztalra. Hát aztán a vádlott felemelte
11 2 | halászok. Meg volt fojtva. Hát annak micsoda vasgyúró mesehősnek
12 2 | gondolathoz, hogy már most hát ezentúl nem azok a jó hazafiak,
13 2 | a nemzeti legendák hőse.~Hát ennek a tévhitnek az elenyésztetésére
14 2 | amikor mélyen aludt.~– Hát már ezt is tudod?~– Hiszen
15 2 | agarat nyúl után szaladni.~– Hát éppen így fog tenni a te
16 3 | rabnak szemrehányólag:~– Hát önnek harmadszor is ide
17 3 | mikor azt mondta, hogy „No, hát igyunk egyet, Sándor, aztán
18 3 | Sándor, aztán beszélgessünk”, hát akkor mindent elmondtam
19 3 | mint egy kapcabetyár?”, hát akkor kénytelen voltam elmondani
20 3 | elmondani a dolgaimat.~– De hát nem kellett volna azokat
21 3 | zsiványt. Nem fogadták el. Hát aztán lettem megint zsivány.~
22 4 | high life-nak.~„Láttuk?” – Hát ennek is van története.
23 4 | vízműmérnök.~– Vigyázzon hát magára, hogy a vizespalackhoz
24 4 | Ez önt tán kínozza? No, hát én rá akarom önt kényszeríteni,
25 4 | találkozott a „Bärele”-vel? Hát a „Meerengel”-lel meg a „
26 4 | arckifejezést erőszakolt.~– Hát mire való a tagadás? – Hát
27 4 | Hát mire való a tagadás? – Hát nekem, a vizsgálóbírónak
28 4 | megöltem? – Müllernek.~– Hát én hozok ide tizenkét élő
29 4 | maradt menekülés.~– Nos! És hát ha bebizonyul rám, hogy
30 4 | hiszi azt el, amit hall.~– Hát azt kitalálja ön, amit most
31 4 | Egész a Trafiktürkéig. Hát belém lát ön?~– Nem. Csak
32 4 | teljesülni, amit ön megjósol? Hát ehhez nem kell valami emberfölötti
33 4 | között mit fog tenni.~– Hát énrólam vett ön már fel
34 4 | kimondani?~– Bírám kérdi, hát megvallom. Minden embernek
35 4 | talányom!” Száz közül egy. – De hát nagy öntúlbecslés volna
36 4 | Bertalan nem mondott rá semmit. Hát komolyan vette? – Fogom
37 5 | nyomta a keblét, mint most.~– Hát most én mondom meg önnek,
38 5 | utójátékot ehhez a mondjuk hát „Lokalposséhoz”. Olvasta
39 6 | rámeredve.~– Ön csengetett.~– Hát nem álmodtam? Hát ébren
40 6 | csengetett.~– Hát nem álmodtam? Hát ébren vagyok? Nézz oda,
41 6 | hördült fel Péter.~– Hát te is látod azt ott? – Ennél
42 6 | Nem téged, de engem.~– Hát minek akkor ez az élet?
43 6 | ezen igazán nevetnem kell! Hát akad bolond, aki azt elhiszi?
44 6 | fogom magamat védeni.~– Hát le engedi magát mészároltatni?~–
45 6 | Uram. Mire gondol ön?~– Hát hiszed, hogy én bevárom
46 6 | nyomorba taszítja.~– Hogyan?~– Hát úgy, hogy elveszíti az életbiztosítását
47 6 | befizetett összeg. – De hát ez lehetetlen”.~– Így mondtam.
48 6 | Rettenetes egy gondolat. Hát nincsenek az Istennek halálangyalai,
49 6 | szívszélhűdés fog megölni. Hát kell még ennek a nyomorult
50 6 | tettem!”~– Őrjöngsz te! Hát mi okát tudnád adni annak?~–
51 6 | okát tudnád adni annak?~– Hát mit? Azt, hogy megtudtam,
52 6 | lepecsételték miatta a comptoirját. Hát én akkor miért legyek becsületes
53 6 | életfogytiglan börtönre ítélnének.~– Hát mi különbséget tesz az,
54 7 | meglep; engemet nem”.~– De hát bizonyos az? – kérdezé Lándory,
55 7 | Vártam önre – mondá neki.~Hát ráismert? A sűrű fátyolon
56 7 | kaptam, utazom Budapestre.~– Hát rokonai?~– Rokonaim? – kiálta
57 7 | fel csodálkozva a leány. – Hát vannak egy bukott ember
58 7 | karikatúraalbumaimat is kiszolgáltatták. Hát hisz abban mind együtt vannak.
59 7 | biztosított öngyilkossá lesz.~– Hát akkor minek volt az a kérdés?~–
60 7 | gondolatot is a halálra. Hát van önnek hatalma énelőttem
61 7 | fejét, és nem ült le.~– Hát jól van. Maradjon állva!
62 7 | szavához jutni a zokogástól.~– Hát önnek „is” van hite emberi
63 7 | emberi becsületességben? – Hát ön is megtalálta azt a gondolatot,
64 7 | így. Csak egy szót még. Hát ön azt hiszi, hogy az az
65 7 | kiáltanák mind: mért nem sírsz hát? Hát az most mind előtte
66 7 | mind: mért nem sírsz hát? Hát az most mind előtte áll.
67 7 | választottam tréfából.~– Hát most viselje komolyan. Ön
68 7 | a vendég, felszaporítják hát paprikával, hogy a vendégeknek
69 7 | aztán terjeszkedünk. – Nos, hát elfogadja ön az én tervemet?~
70 7 | kezét nyújtani.~– Akkor hát térjünk át a dolog prózájára.
71 7 | kedvenc mulatságom.~– No, hát csináljon ilyen rajzokat,
72 8 | rozskenyeret.~– No, kicsikém, hát mármost pirítsuk meg a kenyeret.~
73 8 | macskaprémes bundája van.~– Hát bejöhet; csak vendég ne
74 8 | a fal felé fordítson. – Hát hogy kerül ön ide?~Azzal
75 8 | egy útban ezen is átesünk. Hát a „Kis emberek”-re kaptam
76 8 | között. Nem tréfa.~– No, hát aláírja? Van írószere? Festőknek
77 8 | kis hálókamrámban áll.~– Hát halasszuk az írást a vacsora
78 8 | utánra. Melyiken kezdjük?~– Hát a teán. Már meggyújtottam
79 8 | amikor a munka megjelent.~– Hát hiszen már megjelent; azt
80 8 | az elégtételhez képest?~– Hát hiszen én is tudom, mi a
81 8 | fokozta a derült hangulatot.~– Hát most elmondom önnek, hogy
82 8 | levelet?~– Egytől sem.~– Hát csak hadd kalimpázzanak.~
83 8 | mind szép, ez mind jó, de hát az, amit elválásunkkor,
84 8 | Ejh! Godiva kisasszony. Hát előttem akar hazudni? Az
85 8 | de gyors szemei vannak. Hát nyelvtan. Oroszul tanulok.~–
86 8 | arca lángvörös lett.~– No hát, ha meglátta, nem tagadom.
87 8 | szívesen fogja önt látni.~– No hát, mondja ön a tollam alá,
88 8 | előtte, mintha azt mondaná:~„Hát semmi egyéb mondanivalód
89 8 | reá. Tekintete azt mondá:~„Hát ki vagy te? Hogy a meg nem
90 8 | annak kevés!~– Már most hát ön is tegyen meg valamit
91 9 | önre.~– Hogyan: komolyan?~– Hát úgy, hogy amint ön egy levelében
92 9 | tanul az ön kedvéért.~– Hát az ön nővére nem tud németül?
93 9 | nyelven, csak magyarul.~– Hát az hogy lehet? Ön hét nyelven
94 9 | akkor ezt kérdezé tőle:~– De hát senki se jár önhöz látogatóba?~–
95 9 | tudja meg még azt is.~– Ez hát csak lovagias párbaj volt.~–
96 9 | hogy a torkába nézhessen.~– Hát nem mondtam? Egy hegyes
97 9 | a csontot kellett volna hát onnan kihúzni. Csakhogy
98 9 | szorított botot. Ki jön hát segíteni?~Volt ott legalább
99 9 | egynek sem volt erős szíve.~– Hát senki sem mer idejönni,
100 9 | bajától?~De nem bizony.~– No, hát majd merek én! – mondá Godiva,
101 9 | államé: a nagy gondviselésé.~Hát akinek gyermeke is „volt?”~
102 9 | Godiva szinte megszánta őt. Hát ennek is fáj valami?~– Talán
103 9 | csak a szemeivel kérdezé: hát dobog-e még?~Godiva fejének
104 9 | Plejádok a zeniten ragyognak.~„Hát kétféle arculatja van-e
105 9 | már tudom. Mert próbáltam. Hát legelőször is leveleket
106 9 | mondani.~– Ejh, ejh! Uram! Hát ön olyan gondatlannak tartja
107 9 | többször kérdezte, hol van hát az a csónak? Itt van: az
108 9 | feliratát emlékébe edzve.~ ~Hát aztán csak otthagyták Saroltát,
109 9 | két kezével a kebléhez. Hát ez előtt nincsen semmi titok?~–
110 9 | előttük azoknak a beszéde.~– Hát lássa ön, nincs igaza –
111 9 | jobb felét találom önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam?~
112 10| nem nélküli osztozók, de hát ha még a nőneműek is előjönnek!~
113 10| megszokja ezt szépen.~De hát az a századik, aki a maga
114 10| hogy „az” belészeressen. Hát „őneki” nem is mondta el
115 10| lehet elbeszélgetni.~– De hát annyi dicsőség után, hogy
116 10| politika áldozata volt.~– Hát akkor mért lett öngyilkossá? –
117 10| is fájt Godivának.~– De hát azért mért kellett a bankár
118 10| azon, hogy ő még mindig él!~Hát nem elég ennyi mérgezett
119 10| erőszakosan Bertalan fejét.~– Hát ezt honnan tudod?~– Bizony
120 10| aranyszegélyű meghívójegyet.~– Hát hogy lássad, mennyire nincs
121 10| nem látott tisztán.~– De hát miért féltél te, hogy kedvet
122 10| negédes mosoly vonult át.~– Hát nem vagyok én elég szép –
123 11| el! Maradj itt örökre!”~Hát ez az „örökre”?~Hát csak
124 11| örökre!”~Hát ez az „örökre”?~Hát csak álom volt az egész
125 11| magában gondolkodni sem tud.~Hát az édes csókok? Az ébresztő,
126 11| elbámulva.~– Miféle németek? Hát Moltke, meg Bismarck.~–
127 11| Moltke, meg Bismarck.~– Hát mit akarnak azok Párizsban?~–
128 11| használatában érzi magát.~– Hát ön talán semmit sem tud
129 11| pénzért mutogathatná magát. Hát ön nem tud semmit a wörthi
130 11| Hisz ez kegyetlenség!” Hát még ha azt írják, hogy egy
131 11| bajocco! A pápa képével! Hát nem tudja az úr, hogy a
132 12| válaszolta, hogy csak maradjon hát a biztosítási összeg a társulat
133 12| beírva az egész nevét. De hát ki keresné őket? Idő jártával
134 12| egy késsel a kezedben, hát azt a szívembe fogod ütni.
135 12| szívembe fogod ütni. No, hát itt van a kés, hadd látom,
136 12| szokásos óvatosságot.~– Hát én ebből mit tudok meg?~–
137 12| már ravaszul nevetett.~– Hát most én ezen mit vegyek
138 12| szólt vállvonogatva. – Hát hová jutok én ezzel? Itt
139 12| ez; mert nagyon szép.~– Hát egy bizonyítványt is mutatok
140 12| Hazahozta magával!) Mégis igaz hát. Szerette nagyon. S nem
141 12| kacagni valaha?~– Mindennap.~– Hát vissza tudta adni, amit
142 12| elrabolt tőle? A nevetését? Hát miért kellett neki meghalni?~–
143 12| mert nagyon szeretett.~– Hát valóban gondolt ő a szegény
144 12| már a szívemet boncolja!~– Hát még valamit mutatok önnek,
145 12| Péter?~– Nem voltam az.~– Hát akkor miért vallottad ezt
146 12| miért vallottad ezt magadra? Hát a bankár pénzét ki rabolta
147 13| mint egy álomjáró.~– De hát ön-e az Úr Istennek az a
148 13| amit elmondtam.~– Az legyen hát az első dolgunk, hogy Lietavát
149 13| jött elő a testamentum?~– Hát a te számodra se vegyem
150 13| jutalmat?~– Az én számomra? Hát nem lesz-e nekem teljes
151 13| egy zsák aranynál:~– No hát, öreg cimbora! Azon kezdjük,
152 13| zsiványtörténeteinek a címlapján ékeskedik; hát akkor az ilyen markírozott
153 13| nagyot bámulva Péter. – Hát aztán?~– Aztán majd visszaküldjük
154 13| freskófestésű kerubfő.~– Hát mit mondtam önnek Hahn úr? –
155 13| bajuk nem történt.~– No, hát hol a festékes láda? – kérdé
156 13| megijedt piktort.~– No, hát majd festek én! – duzzogott
157 14| megyek az udvarhoz! „No, hát elmegyek!” Egy hét múlva
158 14| Kérdezték, hol jártam? – „No hát az udvarnál Frohsdorfban
159 14| rohan ki a szobából.~Talán hát a magányjelleme olyan ajánlatos
160 14| vagyonának visszaadása „ellen”; hát meg fogja tenni.~Ezt az
161 14| hiányát pótolja vele!~No, de hát a parasztleánynak a többi
162 14| átkozott bűvös kenőcs!~Hanem hát amit az egyik csodadoktor
163 14| furcsa név. „Dea?” (Istennő.) Hát van ilyen szent a naptárban?~
164 14| hogy félelem belenézni!~No, hát ezek az én Médea leányomnak
165 14| még valami elrontani való, hát azt a mostohája hajtotta
166 14| ő a hamisakkal is beéri: hát csak viselje azokat.~Annál
167 14| Dea még nem tud lovagolni (hát biz arra az apácák nem tanítják
168 14| megtanulhat Dea lovagolni.~Hát hiszen mi úgy fogunk itt
169 14| Lyonel!~– Szegény Lyonel! De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel?
170 14| szó nélkül. Hozzám menekül hát.~Én könnyen kitaláltam,
171 14| még el két férjet.~– No, hát mi van benne? (Így szólt
172 14| már nehezen található; de hát vannak még egzotikus vidékek,
173 14| én tettem, mikor leírtam.~Hát én nyomban ezután a következő
174 14| Igaz, hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez tökéletesen
175 14| is tartana szeretőt.~De hát tulajdonképpen miért is
176 14| hosszúra szabott orr. De hát az ördögbe is! Szükséges
177 14| békében »együtt« él vele, hát akkor megsemmisítem az első
178 14| keresztül: „Tűzbe vele!” – Hát mért nem dobta maga a tűzbe? –
179 15| be ne tanított volna. De hát nemcsak a „cercle”-ekben
180 15| csak húszesztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? –
181 15| miután már a kezében volt.~– Hát azt hiszed, hogy amit Monterosso,
182 15| Aztán meg, mi a „jótett” hát akkor azon kezdeném, hogy
183 15| mondaná rá: így tegyek. Hanem hát ebben nincsen alku. A Lis
184 16| Franciaországban „rossz utak!” – Hát ezek olyan „ad hoc” rossz
185 16| dîner”-re a kastélyban.~– Hát önnek mi véleménye van,
186 16| szakállal ékeskedik. Hanem hát mikor azt festették, még
187 16| ismeretesek előttünk.~– No, hát legyen úgy – hagyta rá Lándory. –
188 16| látható, minden zár nélkül. – Hát ez hogy nyílik fel?~– Azt
189 16| emberem fogja megmutatni.~– Hát ő azt honnan tudja?~Lándory
190 16| akarta a pozícióját.~– De hát mit ér a bőkezű hagyományozás,
191 16| tárgyává lett.~– Ő tudja! Hát miért nem mondja?~– Ha megengedi
192 16| kérdezé tőlem.~– „No, hát hogyne volnék az?”~– „Akkor
193 16| viszontlelkesedést idéz elő. – „Hát ti a korcsmába tértetek
194 16| széna, se egy szem zab.”~– „Hát nem tartott a marquis lovakat?”~– „
195 16| a régi rendben találtak: hát ott is folyvást azon veszekedett
196 16| Gambetta heves támadása miatt? Hát Daru rohama Jules Favre
197 16| ötlött valami.~– À propos! Hát azzal a húszezer frankkal
198 16| hogy csípőssé legyen.~– Hát egyátaljában hiszi ön a
199 16| kihívó szóért.~– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e? Elfelejtettük-e
200 16| mondását, az ámennel együtt?~– Hát az jó a parasztoknak; meg
201 16| odaszólt a marquis-nak:~– De hát, uram, hogyan egyeztethető
202 16| Alfréd zavarba jött.~– Hát már ön azt honnan tudja?
203 16| Sietett azt eltakarni.~– Hát Napóleon híveiből nem lettek-e
204 16| következtetni a nagyokra. Hát monsieur Lándory, ön, mint
205 16| még nagyobb szellemidéző. Hát mondja ön, látott ön már
206 16| odakötözi azt a gallyhoz. Hát ha e mikroszkopikus állatnak
207 16| ömledezéssel Lándory.~– Hát jól van, monsieur Lándory;
208 16| halálnak és pokolnak.~– Hát a legnagyobbat kifelejtették
209 16| Ugyanaz a név franciául. No, hát ez volt az, aki Lis Blanc
210 16| valami rendkívüli ember.~– Hát vannak arra mifelénk ilyen
211 16| helyét, és jól őrzik.~– De hát hol van?~– Olvasta a grófnő
212 16| kényszerítse.~– Mi az?~– Hát ha egyszer egy nagy, tartós
213 16| szolgáltat az elbukottnak. Hát az emberi igazságosztó kéz
214 16| gúnnyal kérdezé Lándorytól:~– Hát olyan igen nagyon sürgetős
215 16| ordítva a szeme közé:~– Hát ön mégsem készítette el
216 17| anyjára bámult.~– Lyonelt? Hát hogy lehet az? Hát nem fogták
217 17| Lyonelt? Hát hogy lehet az? Hát nem fogták el Lyonelt Avricourt-nál?~–
218 17| alakját és nevét viseli?~– Hát nincs elfogva? – kérdé Médea.~–
219 17| ért hozzá Médea keze.~– Hát én elhiszem, hogy a grófnő
220 17| frankkal.~– Ki teszi azt meg!~– Hát valaki, aki őt olyan alakban
221 17| nincs hozzá pecsenye.~– Hát hogyne volna? Nincs odalenn
222 17| A raguhoz vaj is kell.~– Hát azt talán nem tudnak odalenn
223 17| marquis-nőnek a szerelemgyermeke), hát a szakácsnéval mindennap
224 17| rikácsolá, hencegve:~– No, hát én vagyok a Raoul Ripaille!~
225 17| megbotránkozva Sidonia grófnő.~– No, hát nem látja ön, hogy most
226 17| eszére! Nem ismer rám?~– No, hát mit csináljak az eszemmel?
227 17| önre. Ma nincs kifestve. Hát minek jött ide? Gyönyörködni
228 17| tetszik nekem, citoyen! No, hát mért óhajtott látni a mama?
229 17| Hol van az az ország? Hát van ilyen tartomány? Nem
230 17| saját szájába dugta.~– No, hát mehetünk. Éljenek a jó emberek
231 18| Ismerem én már az ilyest.~– De hát a rémképek? A patkánylátás?~–
232 18| az idegei kimerülve.~– Hát nem szenvedett igazán?~–
233 18| volt testi szenvedés.~– Hát mi volt?~– Az a psychiátriába
234 18| gurult? – Az mind valóság.~– Hát az a leány, akiről letépték
235 18| darabokra vágják.~– De hát „mi” az a Lidy Carcasse?~–
236 18| rendeltetik ki kurátorává?~Hát ennek a sok tekintetnek
237 18| csak az a kérdés, ki lesz hát a kiskorú és száműzött Lyonelnek
238 18| visszaküldték!~– Hogy lehetett ez?~– Hát legelőször is mikor ez az
239 18| ne hagyjon belőle.~– De hát hogy tűr ön ily mihaszna
240 18| Az asszony?~– Az ám.~– Hát egy kis pehely van az állán?
241 18| valami jutott az eszébe.~– S hát ön nem tud ettől az embertől
242 18| kedves, benső jó barátom.~– Hát én nem bánom, de mi lesz
243 18| emberrel összeakadni! No, hát vegye ön fel a paleot-ját
244 18| Lándory előtt – a kis jegyző.~Hát itt van odahaza a „szükséges
245 18| a souspréfet-hez.~– Nos hát, keresztatyus! Volt sok
246 18| jártál egész délelőtt?~– Hát én kérdezem öntől, hol járt
247 18| maire-ról pedig én tudom, hogy hát ő hol szokott ebédelni?
248 18| voltam neki.~– Felesége? Hát nem tudja ön, hogy annak
249 18| tökéletesen félreértett dolog. Hát mikor a Montmartre-t is
250 18| egyre mosolygott az arca.~– Hát aztán mikor a nagy plakátok
251 18| Ripaille meg lett kegyelmezve: hát akkor én azt gondoltam,
252 18| magát a levegőbe röpíti. No, hát nem volt igazam, grófnő?~–
253 18| a magasba hálót húztak. Hát ezt is azért tettem, hogy
254 18| feje fölött villogott. – Hát árulás volt ez tőlem, madame?~–
255 18| valaha?~– Ne adj’ Isten!~– Hát azt én nagyon sajnálom.
256 18| Addig bizony kitavaszodik.~Hát hiszen az nem tartozik a
257 18| várt látogatás fölött.~– Hát ha a hegy nem jön Mahomedhez,
258 18| valahol.~– Köszönöm. No, hát ülj le, és gyújts rá.~–
259 18| hoz?~– Nem bánom. Hanem hát előbb essünk keresztül valamin.~–
260 18| kölcsönös bemutatáson.~– Hát még nem volnánk egymásnak
261 18| azt egy rövidke századdal, hát fölöttébb leköteleztél volna
262 18| már csakugyan itt vagy, hát nem bántam volna, hogyha
263 18| kilencszázkilencvenkilenc. – Hát akkor azt tetted volna,
264 18| tolvajtól kapta örökségbe.~– No, hát akárhogy volt: egy rendes
265 18| aki nem szökik el vele), hát akkor azt tette volna, hogy
266 18| Te tudsz riposztozni. No, hát jól van. Ezer ember közül
267 18| ezen az ötleten nevetni.~– Hát ezáltal természetesen kivívtad
268 18| alakot megmenteni segíts. Hát azt is megtetted. Én bizony
269 18| avattad bele magadat. De hát már megvan. S nekünk van
270 18| bonne mine au mauvais jeu”. Hát annak a „rossz játékhoz
271 18| új dolog a világon.~– No, hát akkor annyival inkább eljárhatsz
272 18| hybridum lehet ez a viszony! – Hát látod – én most a legjobb
273 18| Éppen nem vagyok prűd.~– No, hát ülj le ide mellém, s kínálj
274 18| Koccintsunk az „ő” egészségére. – Hát kezdjük az elején. – Az
275 18| curator engedelme nélkül. Hát akkor azt gondoltuk ki,
276 18| úgy évelődtek velem. Hanem hát én csak nevettem őket. Régi
277 18| athéni „szűzek adójáról”.~– Hát bizonyos korig „telles choses
278 18| odáig nappal van. Aztán hát mit akarsz? Búcsút venni
279 18| tegye, ha nem az utolsó nap? Hát mondom, hogy az áldozathozó
280 18| szerencsétlenség ne fenyegessen.~– No, hát mondom, aki tulajdonképpen
281 18| mint anyagcsere.~– No, hát kedves egészségetekre kívánom.
282 18| hogy evésnél majd lehúzza.~Hát hiszen le is húzta, s engedte
283 18| Pohártörés mennydörgésével.~– No, hát mindebből Médeánál nem volt
284 18| Bertalan felindulva.~– Azt hát! Ha úgy viseli magát. Mért
285 18| kellett vetnem a kabátomat. – Hát azt csak teheti az ember
286 18| tündérinek szerelmi játékát, hát ennek a nyila terólad mind
287 18| látszik, gourmand vagy.~– Hát bizony, minálunk, Budapesten
288 18| nincs énekesmadár. Hanem hát majd elviszlek én téged
289 18| kezditek a szerelmeskedést.~– Hát kezdjük?~– No, megállj.
290 18| igazítom meg a csokrát. Hát ez a vadgalambszín kesztyű?
291 18| mademoiselle Scillához. – Hát már ezt hogy találtad ki?~–
292 18| nagy bámulattól.~– Ahha! Hát önök ismerik egymást?~–
293 18| én apáimnak.~– Diantre! Hát annyi apja volt önnek?~–
294 18| Lándory magyarázta meg.~– Hát ez úgy volt, hogy ezelőtt
295 18| igen – mondá Bertalan –, hát mikor a konzorcium megalakult:
296 18| szájából a szót Scilla. – Hát egyike az öreg uraknak azt
297 18| imádom szép Lalagémet.~– Hát ön csakugyan nem látott
298 18| akkor aztán ott maradok. De hát ön nem járt külföldön, ahol
299 18| meg én – szólt Bertalan.~– Hát hiszen úgy illik. Egész
300 18| maga elé rántotta.~– De hát komolyan! – folytatá Lándoryhoz
301 18| bámulatra villanó szemekkel.~– Hát legalább a szenzál-díjat,
302 18| kellett volna sütnöm.~– No, hát kérem azt a megszolgált
303 18| kötött diablesse. – No, hát nem megyünk a Pradóba: Rigolboche-t
304 18| anyanyelvükön szólt hozzá:~– No, hát hogy volt ön megelégedve
305 18| voltam a játékával elégedve”, hát annak a nyakába borult Scilla
306 18| Most jönne ide Brahma!~– Hát csak jöjjön – mondá Scilla,
307 18| így szólt Lándoryhoz.~– No hát, haragszik rám Brahma?~Bertalan
308 18| gondolatolvasás súgta önnek.~– Hát lehet énnekem most az ön
309 18| corsage-t alatta. – No, hát üljünk asztalhoz.~S azzal
310 18| Ha ön gondolatolvasó, hát találja ön ki, hogy miről
311 18| kihívó daccal mondá:~– No, hát találja ki.~Lándorynak tetszett
312 18| mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~– Nem mondhatom el
313 18| előtt; őt nyugtalanítaná.~– Hát mondja el magyarul.~– Ha
314 18| gondolatolvasó mondá Alfréd.~– Hát elmondom – kezdé magyar
315 18| megnevezheti őket. Halljam.~– Hát a régi szerető neve „Terpsychoré”,
316 18| szemekkel tekintve reá.~– Hát ön csakugyan bűvész? Hogy
317 18| az amulettek.~– Nos? Nos? Hát kitalálta? – zaklatódék
318 18| újra magyarul szólt). – Hát hogy találta ön ezt ki?~–
319 18| adott össze havonkint.~De hát van-e a szívben is „Tabula
320 18| sem fogad ma. Átadta neki hát a látogatójegyét. – Amint
321 18| akarja ön a próbát tenni?~– Hát hiszen ebben a feszes ruhában
322 18| mérsékelte ön a mozdulatait.~– Hát számíthatok a másik szeretőmnél
323 18| még kenyérhéjat sem kapok. Hát tesz-e az különbséget, hogy
324 18| fejéhez vagy cseréptányért?~– Hát halljuk most a második felvonást.
325 18| megy Hyppolit nélkül. – Hát majd én olvasom a Hyppolit
326 18| Nem mertem rá kérni.~– Hát ha lehettem önnek egyszer
327 18| kitűnően adja Hyppolitot.~– Hát amilyen fajankó ez a Hyppolit,
328 18| ám magával a mama. – De hát ha én vagyok Hyppolit, az
329 18| nagy kérdés marad. Hanem hát én találtam ki valami lehetőséget,
330 18| Kíváncsi vagyok rá.~– Hát én így terveztem azt ki.
331 18| Jól van, kis Katicám! Hát ülj ide mellém. Zsémbelni
332 18| ahol – minden szabad. – Hát mondok én neked egy adomát;
333 18| tartogat ilyen nektárt?~– Hát ha akarod, elmondok neked
334 18| nyelve az elbeszélést.~– Hát az Oroszlán Gabit csak nem
335 18| azt is, akit nem szeret. – Hát csak nem akart ilyen legény
336 18| mordultam én rá. – „Hát kend nem szereti a szépet?” –
337 18| hegedűt, odaállt elém, hogy hát melyik az én nótám? „Volt
338 18| legyen a találkozásunk. – Hát mégiscsak sikerült! – Akit
339 18| Lándoryhoz.~– Én? Hová?~– Hát haza, Magyarországba.~–
340 18| Terpsychoré és Melompené. Hát Terpsychoré úrvagyok én:
341 18| árnyékomban megpihenni. – Nos, hát! Fog-e vallani a vádlott?
342 18| fölényt kapjon vele szemben.~– Hát jól van, barátom, ha te
343 18| a jószágom számára. – Ez hát jó nekem. – De mit szólsz
344 18| meg Oroszországban van.~– Hát az „más?” No, de mégis közel
345 18| Hál’Istennek!~– No, én hát nem bánom. Én geográfiát
346 18| vénségemre nem tanulok. No, hát egyszóval együtt laktok
347 18| Valamint a többi is az volt. Hát hiszen én csak arra való
348 18| Azzal fenyegetett a Krőzus? Hát akkor megvárom, míg elmondja.
349 18| a Lis Blanc-palotába.~– Hát nem is vagy kíváncsi a hírekre,
350 18| Sidonia bámulva nézett rá.~– Hát te azt honnan tudod?~– Minden
351 18| Minden hírlapban olvasható.~– Hát mit tartozik ez ránk? Lis
352 18| Hah! Ön boldog kópé! Hát hogy vannak a Soubise palotában?
353 18| kedves barátjának a fejére. Hát a népkerti kis tuskulánum
354 18| kell utaznom Auteuilbe.~– Hát hisz ott még jobb pisztrángokat
355 18| tetszett ez a kis tréfa. Hát még a „szükséges semmi”
356 18| és hallok!~…Vajon tud-e hát lelket fölidézni, holtat
357 18| tréfa?~– Félmillió frank.~– Hát ez önnél csoda? Akárhány
358 18| bukni.~– Azt bízza ön rám.~– Hát ráállok a szerződésre; hanem
359 18| folyóvá téve. Ha holnap, hát holnap.~A bankár eltávozott.~
360 18| bámult arra az arcképre.~– Hát csakugyan megjelentél? –
361 18| ha mi ketten összefogunk, hát ráncba szedjük őket.~– Péter!
362 18| utoljára a szerelem.~De hát vajon ő szeret-e?~„Igen!
363 18| mondja: „Adieu, mesdames: én hát megyek Scilla kisasszony
364 18| érzékeinek. Lehetetlenség ez! Hát őt csalta volna meg a leánya,
365 18| kiálta magánkívül. – Hát senki sincs itt?~Ekkor az
366 18| magával a grófnő elé.~– Hát ti miért nem jöttetek be
367 18| jókedve volt a puncstól.)~– Hát nem tudtátok a kötelességteket,
368 18| kérdezé Médea Bertalantól:~– Hát mármost hová megyünk?~–
369 18| mármost hová megyünk?~– Hát legelőbb is neked kelengyét
370 18| bízta a számlái kifizetését.~Hát azután elmentek az „Au bon
371 18| a második nyoszolyát. – Hát mit vacsoráljunk? Én szeretnék
372 18| hogy ellentmondhassak.~Hát biz ez nem volt olyan lukulluszi
373 18| felindulástól.~Médeára nézett. – Hát engedi ezt az asszony? –
374 18| engedi ezt az asszony? – Hát ki itt az „úr” a háznál?~
375 18| Lándory nagyot nevetett.~– Hát csak áruld el neki bízvást
376 18| mérveiben van a szépség.~Hát mikor a hintó a saját nevelésű
377 18| megtréfálni, aki azt fölveszi.~– Hát várj: majd én megtanítlak
378 18| nevetett a sikernek.~– No, hát találd ki, hogy mire gondoltam?~–
379 18| labdázás is kellemes, de hát még a tekepálya. Az ad aztán
380 18| figyelve.~– Ez a fülemüle. Hát nem ismered a fülemülét?~–
381 18| hogy a „pásztor” úr is?~– Hát nálunk a pásztorok is tanulnak
382 18| kérdé bámulva Dea.~– Hát például Josefstadtba.~–
383 18| Deát felvilágosítani.~– Hát bizony mi mind a hárman
384 18| el én semmit.~– Semmit? Hát a tarcali bravúrstikli?~–
385 18| Bertalan.~– Micsoda hiperbola? Hát nem ott voltál te is? Te
386 18| a jelvényt mutasd m eg.~Hát biz azt nem messze kellett
387 18| emelte a ritka jelvényt.~– Hát biz a mi barátságunk nagyon
388 18| láthatta a példát a grófnő. Hát a mostohatestvére, Lyonel,
389 18| előre-hátra ráncigálják; hát még az a toprongyos cigányhad
390 18| inkább Erdélybe?~– Oda sem.~– Hát hová?~– A sírba!~Ezen aztán
391 18| könny szökött szemébe.~– Hát ez nem eresztett be? Nem
392 18| egészen beleharapni. Vérig!~– Hát természetesen.~– Nem, nem!
393 18| nagyon fájni fog.~– Tréfaság! Hát mikor a vívóteremben a próbavívásnál
394 18| hebegé Dea maga elé bámulva. Hát vámpír leszek én már? Meg
395 18| húgocskám? – kérdezé Lyonel. – Hát a körülményekhez képest
396 18| magyarázott, ismétlé: – Hát igen, a körülményekhez képest.~
397 18| szétmorzsolta ujjai között.~– Hát mit mondjak Deának, hogy
398 18| kényszerített az arcára.~– No, hát a kedvedért elmesélem még
399 18| hozzájuk a szalon-vagonba.~– Hát te honnan? – kérdé a grófnő.~–
400 18| Hermione.~– Au contraire.~– Hát talán Sidonia grófnő iránt
401 18| Pas si bête.~– Akkor hát a magyarok hazája érdekli
402 18| különösen?~– …du tout!~– Hát akkor ugyan mondja meg,
403 18| Pedig bővében vagyok.~– Hát megmondom önnek. Én addig
404 18| mondani, marquis?~– Furcsa! Hát mit tudhatja azt az ember,
405 18| udvarolsz Hermionénak?~– Hát jobb lesz, ha a távollétedben
406 18| kvadrillióhoz.~– Nagy kár!~– De hát mért kívánnál te éppen egy
407 18| hajdíszül a kisasszony fejére?~– Hát az igen szép halál volna
408 18| szentnek legyen elismerve.~– De hát hogy tudhatod te, hogy mi
409 18| grófnő közelében? Péter!~– Hát nem magam bejelentettem-e,
410 18| Havonkint kapom a bért. Hát csak fel kell tartanom a
411 18| Ez már meglepő újság.~– Hát mért? Nem vagyok több negyvenhat
412 18| keresztül akarom döfni, hát inkább egy fényes tőrrel
413 18| noor” gyémántot.~– De akkor hát te engemet el fogsz hagyni.~–
414 18| képzelni.~– Nehéz is azt; hanem hát éppen azért aludjunk rá
415 18| faluban a korcsmárosnál.~– Hát jól van, kedvesem, hozass
416 18| ismerném? Derék leány.~– Hát nincs ellenedre, hogy idejöjjön?~–
417 18| Te derék ember vagy!~– Hát a Lidy Carcasse nem az?
418 18| hogy hitvestársak vagyunk.~…Hát ha még valósággal úgy olvasott
419 18| tartozása volna. – Hanem hát az ő fejéből nem lehet kiverni
420 19| amíg az uram leszedi.~– Hát olyan drága gyümölcs az?~–
421 19| tiltva.~– Ki tiltotta meg?~– Hát az uraságunk. Lándory úr.~–
422 19| Benyovszky Móric emlékiratait, hát akkor tudta volna, hogy
423 19| ha felhívta a veszélyt, hát küzdje le azt egyedül.~ ~
424 19| következése lesz.~– Hermione? – Hát úgy jól van – szólt Lándory,
425 20| beteghez bebocsássák. – Akkor hát csak azért is meg kellett
426 20| önkénytelenül összeborzongott.~– De hát minek kockáztatja ön így
427 20| szólt szemrehányólag.~– Hát mire őrizgessem ezt az én
428 20| menjenek oda. Miért nem mondják hát?~Aztán azzal is ki lehet
429 20| után fenékig kiissza.~– Hát miért nem vagyok olyan derék
430 20| folyvást azt tanulmányozom. Hát nem tudja ön, hogy máltai
431 20| féltés (Scillát említették! Hát még a Lidy Carcasse?) –
432 20| Hasztalan minden vitézség.~– De hát nem olyan szörnyű rém az!~–
433 20| a szép homlokáról.~– De hát azért jött ön ide hozzám,
434 20| Médea.~– Én is azt akarom. Hát mi hiányzik nálam?~– Semmi
435 20| Lyonel! Ne érints így!~– Hát talán metafizikai értekezéseket
436 20| Azért, hogy az enyém légy! Hát nem érdemli-e, hogy megöljem,
437 20| Nem kérdezte tőle, hogy hát neki mi keresete van itt?~–
438 21| játékasztal mellől. (De hát az, amit nyer nem ér föl
439 21| Alfréd. – Te csak maradj.~– Hát úgy is jó lesz – szólt Lándory,
440 21| hölgynek pezsgőt beadni.~– Hát csak arra ügyelj, hogy a
441 21| hebegé Alfréd elhüledezve. – Hát mi baja Hermionénak?~Péter
442 21| felvilágosítással szolgálni.~– Hát csak egy kis „nostras”-sa
443 21| te ezt nekünk nem mondod? Hát micsoda házigazda vagy te?~–
444 21| kérdezte senkitől, hogy hát Lyonel megvan-e még? Kitalálta
445 21| eltávoztak?~– Mind elmentek.~– Hát Lis Blanc gróf?~– Ő volt
446 21| mogorva hangon válaszolt.~– Hát mit akar itt a Lidy? Nem
447 22| értetlennek tetteté magát.~– Hát a „férje” szobájában.~Sidonia
448 22| egyszerre elkékültek a dühtől.~– Hát Lyonel gróf?~– Az vacsora
449 22| Sidonia lihegett a dühtől.~– Hát Hermione kisasszony?~– Ő
450 22| vissza a másvilágról. De hát mi történt Lyonellel?~–
451 22| nem szabad hozzányúlni, hát nem ettem volna belőle.
452 22| akarod: én nem ellenzem.~De hát hogyne akarna egy nő eldicsekedni
453 22| megérkezett Médea is – egyedül.~– Hát a kicsike?~– Még ott maradt.
454 23| szándékosan bele akar kötni.) – Hát okvetlenül regényírónak
455 23| odaszólt az effendihez.~– No, hát itt vagyok, revánsot adni
456 23| fogadta el a kardot.~– No, hát legyen pisztoly. Rekontra.~
457 23| célbavételt.~Végre megérte hát De L’Aisne Alfréd azt a
458 23| ellenféllel szembeszállt.~Hát amit a „pusztai rózsáért”
459 23| ügyfelétől megkérdezni, hogy hát ővele nem történt-e valami?~–
460 24| foltokkal teleszórva!~– Hát az én lelkem foltjai olcsók?~–
461 24| erélyért kezdem önt becsülni.~– Hát hogy teljesen kiérdemeljem
462 25| mondta az anyjának:~– Te hát maradj itten, az apám ősi
463 25| még ha igazsága volna is! Hát nem ő volt-e valaha, aki
464 25| aminek fenekét nem találni! Hát a tenger is kiapadhat?~Így
465 25| kedve volt.~– Hadd fusson hát a bolond! Egy hét múlva
466 25| hogy visszajön. S ha nem, hát nem. Tanulja meg, hogy nem
467 25| Sidonia leányának.~– Öltözzél hát feketébe.~S Médea felvette
468 25| bennünket elutasítasz?~– Hát hadd legyen!~– Egy nő van
469 25| nyújthatom.~– Te álmodol! Hát elfeledted, hogy feleséged
470 25| Szabad kérdeznem, hogy hát ön hol van szerződtetve,
471 25| se művésznő, csak anya. Hát játszani osztogatja az ilyen
472 25| Haha! Milyen bolond kérdés! Hát kérnek az ilyenre engedelmet?
473 25| táncosnők privilégiuma? No, hát én elfogadom a versenyt.
474 25| arcukat lefátyolozzák: – mert hát szemérmetesek akarnak maradni!~
475 25| az? – kiálta rá Scilla. – Hát ki engedte meg önnek, hogy
476 25| kötőlékből kivegye a kezeit? Hát tarantellát táncolnak együtt,
477 26| Erdélybe: – ha igaz.)~– Nos, hát hogy vagy? Tudod már a kezednek
478 26| is.~– Köszönöm szépen.~– Hát írni tudsz-e már?~– Talán
479 26| esztendőre el van költve.~– Hát hiszen éppen azért jöttem
480 26| föltételeket kötöttem.~– Hát én azokat mind teljesítettem.
481 26| csak szeretőm volt. Hanem hát most azt a bolondot vette
482 26| Vennéd, ha lehetne.~– Hát lehet. Megmondtam neki itt,
483 26| semmit. Neki név kell.~– Hát’sz azt kaphat nálam. Nekem
484 26| királynét elveszem.~– Hogyan?~– Hát mondtam, „a királynét elveszem!”~
485 26| Raoul Ripaille!~*~Pedig hát az volt a „Kolumbusz tojása”.~
486 27| Micsoda „ember?”~– No, hát, Lándory no.~– Úgy? A Lándory!
487 27| pohara.~– Jól van, anyám. Hát beszéljünk egymásnak a szíveinkről,
488 27| Jézuska soha istenajándékot. Hát rászoktam arra az eszmére.
489 27| úgy kell neki!”~– No, hát legyen egészen „úgy!”~Egy
490 27| csak azt nem, ha kinevetik.~Hát megsiratni fogja-e valaki?~
491 27| orruk előtt az ajtót: „No, hát jöjjetek utánam!”~A méreg
492 27| magának; csak „Ezt, ezt!”~– Hát a másik hol van?~Azt már
493 27| urának, a jó Péternek.~– Hát a Lidynek férje a Péter?~–
494 27| még mélyebbre húzódott.~– Hát majd én beszélek róla. Szegény
|