Fezejet

 1 4 | vizsgálatot tartani? – kérdé akkor Lándoryhoz fordulva.~– Kérni fogjuk,
 2 8 |            a karszékből, odarohant Lándoryhoz, megfogta az egyik kezével
 3 9 |       értette, amit a másik beszél Lándoryhoz.~Annyit mind a ketten mégis
 4 9 |            derekára övezve, bejött Lándoryhoz búcsút venni.~Kezeiket nyújták
 5 12|          Azzal hirtelen odafordult Lándoryhoz.~– Hallotta ön őt még kacagni
 6 13|            valaki? Aztán odalépett Lándoryhoz, s a tenyerével félig eltakarva
 7 16|        nagyon nyájasan csatlakozik Lándoryhoz, karjába ölti a karját,
 8 16|       zongora mellől, s odasietett Lándoryhoz.~– Uram! Én is kérem önt,
 9 18|           asszonyka duzzogó hangon Lándoryhoz. – Az nem szép öntől, hogy
10 18|            sem tud? – szólt Scilla Lándoryhoz fordulva.~– De én szolgálhatok.
11 18|           hát komolyan! – folytatá Lándoryhoz fordulva (a másik kacagott). –
12 18|    vonaglottak a vállai, így szólt Lándoryhoz.~– No hát, haragszik rám
13 18|        mentél? Ezzel köszöntött be Lándoryhoz.~– Én? Hová?~– Hát haza,
14 18|            egy névjegyet hozott be Lándoryhoz Péter: „Le Harpe, könyvkiadó.”~