Fezejet

 1 3 |      annak a Lándorynak azok az átkozott szemei ne lettek volna;
 2 5 |        Ezek a gonosztevők önnel átkozott játékot űztek – mondá Lándory. –
 3 11|   utazni a holt embernek.~Ez az átkozott próza éppen jó az embernek
 4 12|        valaha? Nem szidott, nem átkozott? Az apja gyilkosát?~– Hisz
 5 14|     szemöldöke kihullott. Az az átkozott bűvös kenőcs!~Hanem hát
 6 17|        Raoul Ripaille! Akit úgy átkozott mindenki az asztalunknál!~–
 7 17|          Fogadok, hogy ha az az átkozott Raoul Ripaille előkerül,
 8 18|     lett volna. Nekem jutott az átkozott szerencse, hogy a főnyerőt
 9 18|    kibontani; folyvást azzal az átkozott, nevető ábrázattal. Készült
10 18|        Megcsalt! Megszökött. Az átkozott!~– Megszökött? És kivel?~– ’
11 20|     hogy megöljem, mikor ezt az átkozott kelepcét csinálta a számomra?~–
12 22|       rossz következése lesz.~– Átkozott legyen a kertész is, aki
13 23| mondogaták magukban a társai.~– Átkozott flegma! – dörmögé az effendi. –
14 26|      Elég lesz ötezer forint.~– Átkozott kevés egy országnak! Nálad