Fezejet

 1 2 |  kegyelmes uram. Én fogadok veled arra, hogy te három nap
 2 6 |       Arról akarok beszélni veled. Én e perctől fogva rendőri
 3 10|      Akkor más történhetett veled. Ezek az emberek ideát valamit
 4 10|  összeget kaptam kelengyéül veled.~– Nem! Nem! Azt nem mondák –
 5 18|     A fiatalabb barátaim (a veled egykorú tacskók) éppen úgy
 6 18| fülembe: „Az ördögök vannak veled, hogy úgy vigyorogsz?” Mikor
 7 18|     mellém. Zsémbelni fogok veled, miként hajdan. Megbírállak.~–
 8 18|   Igen, s főleg azért, hogy veled találkozzam. A hegy jön
 9 20|      Azóta nem is beszéltem veled – mondá Lyonel –, amióta
10 22|    felé kerülök haza. Isten veled!~Azzal megcsókolta a nejét,
11 25|    átkozottat, aki így bánt veled!~– No, csak semmiképpen
12 26|     hanem mármost szeretnék veled a fődologról beszélni, amiért
13 27|       Akár újra megesküdjem veled.~A Lidy tűzrőlpattant menyecske