Fezejet

 1 3 |         látszottak, mint a zavaros tenger felszíne, s valami rejtett
 2 3 |        kékeknek tűntek fel, mint a tenger mélysége, s az embernek
 3 10|      jégvirágaival; az örökké járó tenger sohasem változik át sima
 4 11|   gyászfátyol vonult el mögötte. A tenger egyik fele ezüsttől csillogó
 5 11| megszabadulva, elkezdtem magamat a tenger felszínére felküzdeni. Már
 6 11|         mélységében, hogy az egész tenger, mint valami óriási hangszer
 7 11|          hang után, amit odalenn a tenger produkált… Ettől a naptól
 8 11|         feje körül már zúgott az a tenger, mely örvénylő tölcsérébe
 9 18|          fény ragyog, mint mikor a tenger világít, s foszfortündöklésében
10 18|           Ezért a kínos kacagásért tenger sírás lesz a fizetés!~      ~
11 18|       szeretetreméltó. Türelme egy tenger! Egyébre sem gondol, mint
12 25|        mondta, hogy a szerelem egy tenger, aminek fenekét nem találni!
13 25|         fenekét nem találni! Hát a tenger is kiapadhat?~Így elfutni,