Fezejet
1 1 | Hogyan lett azzá? Ezt mondja el a történetünk.~
2 2 | tőlem, tigris, nem foglak el.~– Azt ki tudja? A helyemre
3 2 | árnyalva. Csak az az egy veszi el az arc keleties típusát,
4 2 | rábíztam a Lászlóra, hogy vigye el magával a kedvenc korcsmájába,
5 2 | fogsz kiküldeni, hogy fogja el neked megint a népdalok
6 2 | félj, tigris, nem foglak el”. Hát én azt mondom neked,
7 2 | mondom neked, hogy fogass el rögtön.~– Mi jóért?~– Megmondom. –
8 2 | mint a futótűz, terjedt el egyszerre a fényes társaságban.
9 2 | Tudta, melyik bérlő mikor ád el nagyobb mennyiségű búzát:
10 2 | rablóvezér intézkedésére követték el. A példa ragadós. Aztán
11 2 | Wertheim-szekrényeket, s azokat is úgy el tudták vinni, mint ahogy
12 2 | gulyák és vasszekrények el lettek dugva.~Valami mesemondáshoz
13 2 | bombát kovácsoltak, hogy el ne futhasson. És ő azzal
14 2 | ágaival lefelé ültették el a földbe. Egy esztendeig
15 2 | vérlázító rablásokat követett el, hogy a köznép maga elszörnyedt
16 2 | rablóvezért még csak megfogtad, de el nem fogtad.~– Hogy érted
17 2 | ravasz rókát nem fogják el a te agaraid.~– Magam is
18 2 | ország is nyer vele.” Vállald el e rendkívüli megbízatást.~–
19 3 | megszolgáltatni, s nem ragadták el: – ő ragadta el azokat.~
20 3 | ragadták el: – ő ragadta el azokat.~Ilyen tömeginkvizíció
21 3 | tudta meg, hogy gyanúra el volt fogva.~A társadalom
22 3 | dicsekedésből maga sorolja el a vitéz tetteit; akkor ez
23 3 | amnesztiáját e mű szerzője vitte el Rózsa Sándorhoz a pusztai
24 3 | a zsiványt. Nem fogadták el. Hát aztán lettem megint
25 4 | megláthatjuk, akkor mi is el fogjuk ismerni, hogy teljes
26 4 | ajkainak vonaglása valamit el ne áruljon abból, ami odabenn
27 4 | saját mesterségéről kezd el beszélni, rögtön elítéltetik
28 4 | Godiva folyvást kacagva mondá el a bizarr ötletét, mely az
29 4 | helyett az adósnak; süllyedjen el ezzel a házzal együtt, ha
30 4 | álhajat tesz föl: így ámítja el az áldozatait.~Hasztalan
31 4 | rabolnának, azokat vinnék el.)~Godiva elnevette magát.
32 4 | ember sohasem hiszi azt el, amit hall.~– Hát azt kitalálja
33 5 | Most, ha tetszik, vegye ön el a fejemet.~Lándory nehezet
34 5 | pompás katafalk sem készült el; a maire lepecsételi éjszakára
35 5 | jöttek, olyan titokzatosan el is tűntek: semmi nyomukra
36 5 | legyűrt, feltaszigált, míg el bírták nyomni. Néhány nap
37 5 | akarja, hogy mentül hamarébb el legyen ítélve, s az állami
38 5 | a tételt röptében fogtuk el, különben ez is az én terhemre
39 5 | bemutatva. Ez a levél is el lett orozva. De hogy valóban
40 5 | elhagyná, azonnal veszítse el az atyai örökséget, s az
41 5 | ásítási hajlamot fojtogat el magában.~– Kérem, csak ásítson
42 5 | erdőutakon átjött. Én nem hittem el neki sem egyiket, sem a
43 5 | ezeknek a várromoknak rejtette el.”~– Az nagyon valószínű.~–
44 6 | egy lökést sem hibázott el.~Mikor Stauner és Lándory
45 6 | hagyott maga után. Annyira el volt csábulva, hogy nem
46 6 | ember azt jósolta neki, hogy el fogja rabolni a nevetést
47 6 | ítélet.~– De én magam ítéltem el magamat, s magamtól kihez
48 6 | amire ön azt felelte: „Hagyd el, Péter: egy bankárnak az
49 6 | egyet semmi viszontagság el nem veheti tőle. Legfeljebb,
50 6 | itt, Bécsben fogyasztom-e el, mint egyik ajtóról a másikhoz
51 6 | többet?~– Nem, nem fogadhatom el ezt az áldozatot! Nem mehetek
52 6 | lelkemen, hogy én követtem el a bűnt, s más bűnhődik meg
53 7 | kéznél legyen, mikor hirtelen el kell utaznia valami küldetésben.
54 7 | kívánásra éppen úgy mordulta el poroszos kiejtéssel a szokásos „
55 7 | Milyen meggyőződéssel vált el öntől Traumhold úr az éjjel
56 7 | dőltem le az ágyba. Nem telt el bele fél óra, hogy valamelyik
57 7 | vissza ilyesmit: „Aki maga is el akarja magát fogatni”.~Az
58 7 | magával, amit sohasem hagyott el. Éjszakára az ajtaját egy
59 7 | furfangos zárral reteszelte el, aminőt az orosz utazók
60 7 | valaki kincseket rejtett el, az egész vármegye népe
61 7 | és úgy, hogy nem én jövök el önhöz”.~Tehát bizonyosnak
62 7 | felveté az arcáról.~Mennyire el volt változva! Ugyanaz a
63 7 | villámlobbanás fényétől átvilágítva.~El volt róla lopva az örök
64 7 | még mindig nem eresztette el a kezét.~– Igaz lelkére
65 7 | balszerencse. Következményei el nem fordíthatók. De önnek
66 7 | könnyeivel árasztotta azt el.~Sírni megtanította már
67 7 | mesés önfeláldozást követett el?~– Kisasszony! Én vizsgálóbíró
68 7 | rajzoláshoz.~– Ön kezdi el a hízelkedést?~– Semmi hízelkedést
69 7 | most viselje komolyan. Ön el fog menni Münchenbe.~Ott
70 7 | senkitől se nem várhat, se el nem fogadhat. Megálljunk
71 7 | emeleten, mert oda a tanárja el nem jár. Atelier-t is kell
72 7 | ilyen rajzokat, s küldje el nekem. Én majd találok itten
73 8 | keresett, hogy ne fogadja el a meghívást.~Gyalog a nagy
74 8 | így is sok pénz fogyott el, pedig a legolcsóbb kocsmából
75 8 | Még jótettképpen sem követ el csalást.~– De ön igazán
76 8 | Ezer forintot kínál.~– El kell fogadni! – kapott rajta
77 8 | aláírnivalókat rendezzük el – mondá Lándory, a pompás
78 8 | hogy egy hivatalos írást el se tudok kezdeni.~– Nem
79 9 | mellette kellett ülni.~A leány el volt ragadtatva a kocsizástól.
80 9 | azért senki sem felejti el, hogy évekig voltam az az
81 9 | önnek való mese. Nem mondtam el senkinek soha. Azt csak
82 9 | Azt csak akkor mesélhetném el, ha egy hetérára akadnék,
83 9 | Vannak közöttük, kik holtig el vannak temetve. És lehetnek
84 9 | feleségek viaskodása soha el nem csendesülne. Az áldott
85 9 | csördít, és vágtatva siet el a kapum előtt. Tőlünk senki
86 9 | szétvetve, nagy mohón kezdte el a vizet habzsolni, s azalatt
87 9 | nagyon szépen kérték, hogy el is énekelje a Schubert-dal
88 9 | közbeeső folyosó választotta el.~Éjfél után egy heves ajtónyitás
89 9 | oszthatom meg önnel.~– Ön el akar utazni.~– Előbb, mint
90 9 | Még csak azt sem árulja el senki, hogy ismeri egymást.~
91 9 | jó nénjét, hogy ő előre el ne látta volna magát, ismerve
92 9 | búcsúvételre.~Godiva egész nap el volt foglalva levélírással
93 9 | rokon, egy ismerős sem jött el Sarolta temetésére. Részvéttanúsító
94 9 | őrangyalukat vesztették el a jó Sarolta kisasszonyban;
95 9 | ön azt gondolja: „Ne menj el, maradj itt örökre!”~Az
96 9 | Annak, erős hitem, hogy el kell tisztulni végképp.
97 9 | kezet, amit kezemben tartok, el ne bocsássam, hanem valami
98 10| aludni addig, amíg a vonat el nem indul. Hallotta, hogy
99 10| abban a pillanatban dobta el a szivarcsutakot a szájából.~
100 10| egy hetérának mesélhetné el, ha azt akarná, hogy „az”
101 10| Hát „őneki” nem is mondta el soha.)~Godiva mohó kíváncsisággal
102 10| a „Pester Journal”-ban. El is csípték a gazembert;
103 10| bukásáért. Vezeklésből vette el aztán a bankár leányát.~–
104 10| lát! Spekulációból vette el a bankár leányát.~– Hogyan?
105 10| millióért sem vettem volna el azt a leányt – orrhangzott
106 10| világot; mert olyan nőt vett el, akit nem vihet társaságokba.
107 10| de egyiket sem fogadhatja el, mert ez a fatális házassága
108 10| kockáztathatja, hogy nők nem mennek el az estélyére. Valóságos
109 10| tartóztatni. S ezzel árulta el éppen a lelke háborgását.~–
110 10| Még egy kupé választott el bennünket. De azért mégis
111 10| őrült rágalmat anekdotáltak el a megdicsőült felől, hogy
112 10| arcvonással sem árultad ezt el énelőttem.~– Dehogynem!
113 10| mondjon neki? Hogy rejtse el szavai közé, amit érez?~–
114 10| fogod mondani: „Menjünk el!”, hogy nem fogod megtagadhatni
115 10| olyan embereknek való, akik el akarják magukkal feledtetni,
116 11| óriási gyászfátyol vonult el mögötte. A tenger egyik
117 11| a gondolatját: „Ne menj el! Maradj itt örökre!”~Hát
118 11| volna az élet, ahány csók el lett pazarolva. – Ez is
119 11| még mondani. S ő mondta el neki:~Van egy ember, aki „
120 11| átvilágítá, válaszolta, hogy el van találva az utolsó óhajtása.
121 11| szenved, mert én is vesztettem el egy hitvest, aki szép, kedves,
122 11| hittem, hogy ezt a dalt soha el nem fogom felejteni; hogy
123 11| hogy megőrülök bele.~– És el tudta ön felejteni?~– El
124 11| el tudta ön felejteni?~– El ám.~– Tán újra megnősült?~–
125 11| szálltam. De nem vesztettem el az eszméletemet. Hirtelen
126 11| óriási hajó akkor süllyedt el éppen a víz alá. Az utolsó
127 11| egymásnak.~(Nem hiszik ám ezt el, akik nem próbálták, hogy
128 12| megszorongatja, s igazán el van telve örömmel, hogy
129 12| újdonság rovatot nem olvasta el a lapokban: különben értesülve
130 12| porkoláb!” „Hallgassatok el!” – kiált rájuk a rabok
131 12| gyapjútépő gépnél maga beszélte el, hogy a vizsgálat előtt
132 12| a nyomtatványt. Olvassa el az aláhúzott sorokat.~Péternek
133 12| és ha azt nekem kegyesen el is hinnék, s az azért kapott
134 12| a váz-emberek kezdenének el a hozzájuk betévedt halandóra
135 12| belelőttek volna, amelyen nem fér el több ezer embernél, s ahol
136 12| mennyei gondviselés lát el minden szükségessel. A paradicsomi
137 12| Hagyjon itt engemet! Higgye el, hogy a magam helyén vagyok.
138 12| merész kísérletet kezdjek el önön végrehajtani. Amint
139 12| éltünk együtt, míg a halál el nem szakított. Boldogok
140 12| is mutatok önnek. Olvassa el ezt a legutolsó levelét
141 12| mégiscsak vivisectiót követ el rajtam, mint a megkötözött
142 12| legmagasabb kegyelem útján el van engedve – mondá Lándory,
143 12| bankár pénzét ki rabolta el?~Lándory köhécselt.~– Kalthahn
144 13| egész csendben bocsátották el az intézetből. A többi fegyencnek
145 13| unokaöccs. A kincsesszekrény jól el van rejtve. Ennek a helyét
146 13| Kalthahn Péter; amíg egyszer el találta előtted mondani
147 13| amelyben a Lis Blanc-szekrény el van rejtve. Monterossónak
148 13| elrabolt érték hogyan jusson el a gazdája kezébe. – Lehet,
149 13| Monterosso nemcsak annyit mondott el nekem; de többet is. Azt
150 13| azt a ravaszságot követte el, hogy egy kétmázsás kőkoloncot,
151 13| ürömnek a magját hintette el. Számított rá, hogy mindazokat
152 13| hogy azokat én árultam el; azért kaptam kegyelmet;
153 13| panaszaikat, hogy kinek lopták el a lovát vagy tinaját. Azt
154 13| goromba vagyok: nem hiszik el, hogy piktor vagyok.~– Akkor
155 13| piktor vagyok.~– Akkor hiszik el éppen.~(Megjegyzendő, hogy
156 14| folyt már! Az erdésznek el kellett menni füveket keresni
157 14| Lándory marasztalására. El volt keseredve. Meg kellett
158 14| kezébe vette Monterosso, el is olvasta végig. S aki
159 14| Istennek tetsző dolgot követett el azáltal, hogy a Lis Blanc
160 14| olvasatlanul, én holnap el fogom önnek mondani az egész
161 14| Ön nem felejtheti azt el, hogy ön vizsgálóbíró egy
162 14| elkövetek. De azért nem bocsátom el őket, mert ezek legalább
163 14| Ezt a sikert csakugyan el is érte. Senki nem beszélt
164 14| nagylelkűségre határoztam el magamat, hogy a mostohaleányom
165 14| szobalányok is árulhattak el előtte valamit, amidőn a
166 14| crevé” = „dögöcske”.)~Ennyit el kellett mondanom a feleségemnek
167 14| Renz cirkuszából vettem el. Már maga ez a tény fényes
168 14| meghagyva, hogy ne árulja el, ki küldi?~Este produkálta
169 14| aztán együtt játszottak el Deával valami „Lied”-et.~
170 14| hanem igen szépen járatta el az haute école-t, s úgy
171 14| amit az úrfinak a szája el nem mondott, azt elmondták
172 14| Sidonia grófnő különösen el volt ragadtatva Lyonelnek
173 14| Lyonellel? Hisz csak nem veheti el önnek a leányát? Azért,
174 14| annak, hogy nem viselt még el két férjet.~– No, hát mi
175 14| szamovárból, azt paráholtam el.~Aztán olvasott tovább.~„
176 14| írásban adva) – bocsátám el a házikáplánomat a madame-hoz,
177 14| a milói Venust venné is el (akinek a tökéletessége
178 14| ajkait, a többit meg hagyja el!~Tehát én azt a föltételt
179 15| polgári házasságot ismerik el törvényesnek. Tehát még
180 15| Scilla kisasszonynak rögtön el kellett hagynia Albiont.
181 15| becsületszavamat adtam nekik, hogy el nem árulom.~Lyonel gróf
182 15| kétségtelenné tették, hogy ő követte el a seigniers-i kastélyrablást.
183 15| hazaért, akkorra már Médea el is vált a férjétől. S hogy
184 15| szíve lángjairól” kezdett el beszélni a mostohatestvérének,
185 15| commune-nek a napjai, akkor jött el a sora a mi hősünk tevékenységének.
186 15| harcban ezerével hullottak el, s akiket fegyverrel a kezükben
187 15| Valami tizenkétezer harcosuk el lett fogva, a legnevesebb
188 15| azokat kinek a keze égesse el és mikor? Az tőlem fog függeni.
189 15| hogy mi úton-módon jutunk el mi Párizsba. A német seregek
190 16| nyerve, s onnan utazott el, pontosan a kijelölt napon
191 16| fiatalabbnak látszott, úgy haladt el mellette, hogy az arcát
192 16| provinciális gavallér, aki nagyon el volt merülve a hírlapolvasásban,
193 16| kastélyba, hogyan vitték el a meghalálozott gróf ékszeresszekrényét,
194 16| csiklandozva kezdte magát érezni. El kellett fogadni a választ
195 16| törvényes utód nélkül halna el. Itt következett egy marginális
196 16| még ha a nagykorúságot el nem érte volna is.~(Ehhez
197 16| akár polgári halállal tűnik el a világból. Márpedig – ez
198 16| valaha meglássa.~Itt azután el lehetett szakítani a beszélgetés
199 16| sárgateknőc legyezőjével takarta el a sacrilège rokon ajkait.
200 16| republikánusok?~Ezt nem tűrhette el a pap, hogy közbe ne mennykövezzen.~–
201 16| napsugár, mely őt életre kelté, el fog hidegülni, s aztán jön
202 16| fegyverrel a kezükben fogattak el a sáncok között.~– Minden
203 16| akikről beszélni sem kell már! El vannak ítélve!~Lándory tudta,
204 16| Ismét Lándory karját fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá,
205 16| becsületes ember, hogy el nem adta a rábízott egzotikus
206 16| A grófnő ijedten dobta el a szájából a szivarkát,
207 16| vallotta ki, hogy hová dugta el azokat, de a fogolypajtásnak
208 16| Ezen a csatornán át jutott el hozzám Lyonel gróf második
209 16| mohó sietséggel kérdezé:~– El van fogva a mostohafiam?~–
210 16| Olyan jól van, mint ha el lenne fogva. Tudják a helyét,
211 16| Ripaille és társai azonban el vannak látva hosszú időre
212 16| Most már a hőség állta el minden tagját.~– Említette
213 16| semmit.~– Annyit mondtam el neki, amennyit tudok. Hogy
214 16| Lándory. Még mi nem végeztük el. En még nem voltam kielégítve
215 16| fiatal jegyzővel kezdett el társalogni.~Lándory aztán
216 16| társalogni.~Lándory aztán el is hagyta azt, hogy Médeának
217 16| Hát ön mégsem készítette el a protocollumot?~Aztán az
218 16| társaságban.~– Ah, uram, ön már el akar bennünket hagyni? Éppen
219 16| hogy erre a mosolygó arcra el ne nevesse magát. (Az inasnak
220 16| magába diktáltatni.~Médea el nem tudta képzelni, hogy
221 16| úrhoz, mintha ő követne el rajta valami nagy szívességet.~–
222 16| és packázik velük. Ezek el nem fogják ezt a vadat.~
223 17| lehet az? Hát nem fogták el Lyonelt Avricourt-nál?~–
224 17| emelt pohárból, e percben el nem maradt volna a katasztrófa.~–
225 17| Ezt nem értem.~– Mondjon el mindent – biztatá Sidonia
226 17| aknafolyosók két oldalát foglalják el, s magukba a folyosókba
227 17| folyosója. Egy kőfejtő nevezte el így, valami Décure, aki
228 17| sejtve, hogy fölötte vonul el egy másik folyosó, mely
229 17| Vermorel, mikor felismerték, s el akarták fogni, előrántotta
230 17| revolverlövések?~– Nem veszteném el benne az eszméletemet, amíg
231 17| idegen vonással torzítja el, olyan sötét patinával vonja
232 17| azért az enyimet se vessük el.~– Hirdetni fogjuk nagy
233 17| Mondjuk ötezret!~– Higgye el, grófnő, hogy kettő is elég.
234 17| szükséges. – Ön utazzék el holnap rögtön Versailles-ba.
235 17| gondolt, hogy hogyan kövessen el árulást az ellen az ő megszabadítója
236 17| forduló ülést Péter foglalta el, külvárosi munkásnak öltözve.~
237 17| Tombeau d’Izoard-ig elvezeti.~El kellett fogadni az ajánlatot.~
238 17| termésemet nem verhette el a jég. S most ők zabálják
239 17| az órában erre a helyre el mer jönni: az nem lehet
240 17| ugráló patkányokat veri el magától. Emiatt nem lát:
241 17| rettenetes vagdalkozást követett el maga körül, amíg az őrnagy
242 17| mind a három ott fütyült el Sidonia grófnő feje fölött.
243 17| tetőtől talpig. A célját el is érte, mert a katonák
244 17| amíg a pneumatikus vasút el nem készül odáig.~– Ön tetszik
245 17| számon.~A grófnő a könnyekig el volt keseredve.~– Én azt
246 17| megkerültek. Én a gyémántot mind el akarom adni, s az árából
247 17| kíváncsi megtudni, hogy fogják el rendre a többi menekülteket.
248 18| számára. Azt Hermione vette el, s kivitte, hogy érvényesíttesse.~
249 18| a Lis Blanc gyémántokat el szándékozik adni, s azoknak
250 18| jól, hogy mikor torzult el Deának az arca, s mikor
251 18| arca, s mikor mosolyodott el.~Hermione érkezett meg a
252 18| dolgozószobájába, s addig el sem hagyta kezdeni a mondókáját,
253 18| sürgetett ügyre. Küldjék el már azt a szükséges dokumentumot
254 18| Persze hogy nem fogadták el. Visszaküldték, s fizettettek
255 18| vált előnyére. Kissé nagyon el volt testesedve.~A rendes
256 18| főkötőjének az alakja ütött el. Valami kalapforma volt
257 18| sheik! Csak nem mondta ön el a feleségemnek, hogy önt
258 18| Azután a madarakról kezdett el vele beszélni Lándory, meglátva
259 18| volna! Vajon nem gázolta-e el valami postaszekér? Nem
260 18| pezsgő Veuve Cliquot. Már azt el kell ismerni, hogy a „szükséges
261 18| a hivatalába, és végezze el a tudvalevő teendőket. Lándory
262 18| az tehát a gyónás titkát el nem árulhatja; a maire-ról
263 18| öltözött ifjoncot árultak el, mint fiatal leányt. A domború
264 18| készítette. Már elébb neveztek el Lidy Carcasse-nak (világító
265 18| egyikről. Neki három röpült el a feje fölött. – „Csak”
266 18| grófnő; mert arra, hogy őt el nem árulom, még mindig köt
267 18| hulló ütéseket hárítsam el? Akkor odarohant hozzám,
268 18| Lándory nem titkolhatta el az arcán bámulatát a nem
269 18| minálunk”-on?~– Talán bizony el is felejtetted, hogy mi
270 18| fogadott testvéresülést másnap el szokta minden ember felejteni.~–
271 18| embert értek, aki nem szökik el vele), hát akkor azt tette
272 18| fickót, a Lyonelt, hadd érje el a maga fátuma az ő Raoul
273 18| sőt egy olyan asszonyt is el tudok tartani, aki szereti
274 18| törvényszék arra zárt rendelt el az egész birtok ellen. A
275 18| csak suhanc; azontúl kezd el valóságos férfi lenni. Ötven
276 18| hallottam. A miatyánkot mondta el. S mikor azt kellett volna
277 18| Frascatitól hozattam el ez alkalomra a legjobb szakácsát,
278 18| szakácsát, s magam készítettem el a menüt. – Barátom, a menü
279 18| azalatt a „hiszekegyet” mondta el magában, s nem hallgatott
280 18| viseli magát. Mért nem pirul el, mikor én neki szemtelenségeket
281 18| Azt hittem, hogy mindjárt el fogom temetni Herculanumot
282 18| mirtuszkoszorúját. Egy virág sem hervadt el rajta. Így buktam én meg
283 18| azzal a szándékkal beszélted el, hogy engemet abba a nőbe
284 18| ejt hálójába téged! És te el fogod venni Médeát. – Éppen
285 18| katakomba-illatot semmi „Ixa” parfüm el nem enyészteti. Ilyenformán
286 18| tündérnő feleútban fogta el őket, eléjük sietve, úgyhogy
287 18| én járok?~– Évekig nagyon el voltam foglalva odahaza.~–
288 18| csodaszép Médea grófnővel el van jegyezve. Óh, be isteni
289 18| engem – játszani? Jöjjön el holnap az operába (ha nincs
290 18| Tortonihoz, fogyasszunk el egy tucat osztrigát meg
291 18| hát mi az?~– Nem mondhatom el Alfréd előtt; őt nyugtalanítaná.~–
292 18| nyugtalanítaná.~– Hát mondja el magyarul.~– Ha Alfréd beleegyezik.~–
293 18| Phaedrát? Hogyan játszom el? Igen? Akkor jöjjön el holnap
294 18| játszom el? Igen? Akkor jöjjön el holnap este hozzám. Csak
295 18| Bertalan nem titkolhatta el meglepetését.~– Meg van
296 18| szeretném én látni, hogy veszi el a kardot akár Rachel, akár
297 18| kezével visszatiltólag takarja el az arcát. Ekkor rántja ki
298 18| Hyppolitnak az erényét. Scilla el tudta ragadni a hajnyilat
299 18| bűvkörébe jutott, akkor el van veszve. Ki fogják nevetni. „
300 18| ismerőseid, ugye? Akik velem el szoktak járni azokba a zajos
301 18| erővel jöttek, s lesbe bújtak el a csárda padlásán, a buckák
302 18| Gabi csak a lovaikat vitte el magával. Ekkor mondta az
303 18| árulójává; de az nem adta el a szeretőjét pénzért. –
304 18| az Oroszlán Gabié. Soha el nem fárad, soha meg nem
305 18| magam alá. S ez nem tűr el mindenféle embert a hátán;
306 18| a végét aztán ő dalolta el: „ne félj, majd felköltlek
307 18| könyörgésre összetéve Scilla.~– El biz én. Ha az Évica kedvéért
308 18| Este azokon a regéken aludt el, hajnalban azokra ébredt;
309 18| volt: „együtt kárhozzunk el!”~Scilla maga sem tudta,
310 18| apját, hogy minek veszi el tőlem a pénzt? Felakasztják
311 18| dalolva: „Maradj még! Ne menj el! Ne vidd a nyugalmam el!
312 18| el! Ne vidd a nyugalmam el! Nem bírok a szívemmel!”
313 18| értettem meg. Késő éjig el nem távozott a leány mellőlem.
314 18| Tehát nem engem árult el, hanem a rablót! Az én rózsám
315 18| tartottak. Nem fogadtam el ezt az előnyt. Lesből vadász
316 18| szép nagy kerek mező terült el közöttünk, tele őszi kökörcsinnel,
317 18| regény felhőiben veszne el. Csak a maga számára írta
318 18| dobnak ki a hajóból, nehogy el találjak süllyedni a hajóval
319 18| Oda fog menni Scilla. Már el is szerződött: két-három
320 18| ügyemet másra, csak önre. Én el akarom adni a Lis Blanc-féle
321 18| grófnő. És most hadd mondjam el a pusztai rózsának a történetét.~ ~
322 18| mintha ő foglalta volna el Taskentet.~Ah! Íme! Még
323 18| pénteken halat akarok enni, el kell utaznom Auteuilbe.~–
324 18| kaptam érte. Nem fogadtam el egy mellemre akasztott érdemrendet;
325 18| félmillió frankot zsebeljek el, mint egy Afrika-beutazó
326 18| míg a könnyei a szemében el nem homályosíták azt; akkor
327 18| találkoztak. Szívesen fogadom el önt vőmnek. Elég hosszú
328 18| is a jövedelme alig éri el az értékének három százalékát.
329 18| földbirtok helyett fogadjon el tőlem a leányom hozományaképpen
330 18| kelengye~Sidonia grófnő el volt készülve a következményekre.
331 18| amit Sidonia. Az még jobban el volt rémülve.~– Elvitte
332 18| hogy ha erőszakkal ragadja el Médea grófnőt, azt akadályozzuk
333 18| Hiszen erőszakkal vitte el!~– Dehogy is vitte. Inkább
334 18| itthagyta, s a nőt vitte el. Mindent elölről kell kezdeni
335 18| egy szál ruhában szöktél el velem.~– Az igaz. Az úton
336 18| és látogatókat fogadott el, meg egy benyíló hálószoba.~–
337 18| nevetett.~– Hát csak áruld el neki bízvást a titkot. A
338 18| Bernátfalvára.~– Nem mulasztandom el hűségesen megszolgálni a
339 18| kacagást.~…Az a varázsló el tudta rabolni az egyik nő
340 18| Tudós, aki egy szakmába el van merülve, s ha egy érdekes
341 18| nem-szivarozhatásról, aki nem szörnyed el hotelszámlák láttára, aki
342 18| egyszóval minden nyomorúságnak el tudja nyerni a humorisztikus
343 18| alját egy kerek tó foglalja el, úszkáló hattyúkkal és arakacsákkal,
344 18| Az elől sikongatva fut el a pimpimpárés pázsiton a
345 18| nagy rikoltozással szalad el a bokrok között. E győzelem
346 18| kutatások! Azt mind végezze el ki-ki a maga malmában, s
347 18| eszménél nem titkolhatta el a csodálkozását. Dea afölött,
348 18| egyetértő félnevetést fojtott el.~A plébános aztán sietett
349 18| tetteit!~– Nem követtem el én semmit.~– Semmit? Hát
350 18| plébános? Nem te beszélted el, hogy döngött a fületek
351 18| rettenetes tárgy! Vigyék el innen! Hisz a láttára is
352 18| képes teremben; ott szívják el az első szivart a feketekávé
353 18| ez az ember ezt most itt el találja beszélni? – Nem!
354 18| egymást. Maradj még, és meséld el nekem is azt az érdekes
355 18| végére érkeztem: hadd mondjam el Deának odahaza.~Lyonel belenézett
356 18| rábírtad, hogy beszélje el magától, hogyan ölte meg
357 18| Óh, kérem! Árultam én el valaha valami titkát a marquisnak?
358 18| hogy sohase kívánkozzék el tőlünk. Már tudniillik,
359 18| hanem házitolvaj.~– Mit oroz el?~– Majd megtudja ön egyszer.
360 18| ütköző cselekedetet követ el: én az ellen kötelességemnek
361 18| kezébe nem adja: maga viszi el a postára. A postás azonnal
362 18| üveg. Az írást szabadon el lehet olvasni róla. Ha a
363 18| elé tartja, s úgy olvassa el a megfordított írást. Három
364 18| tartalmát kivette, nem követett el semmi levélsértést; nem
365 18| esztendősnél. Nem költöttem el a kapitálisomat.~– S ki
366 18| De akkor hát te engemet el fogsz hagyni.~– Ha csak
367 18| Ha csak ön nem kerget el magától.~– Nem értem a dolgodat.
368 18| hónapjait éli, akkor hidegülnek el iránta. A reális felfogás
369 18| csak egy ajtó választja el, minden szó, minden sóhajtás
370 18| ettől fogva nem olvashatta el senki Lis Blanc grófnőn
371 18| látásai vannak. Médeával el lehet fogadtatni az eszmét,
372 18| a férfilakosztály is úgy el volt helyezve egy fél emelettel
373 18| Nőm szoptat, nem hagyhatja el a gyermekét. Minden jókat!”~
374 18| nálam otthon. Úgy szöktem el tőlük, amíg alusznak.~–
375 18| mindenki hazudik.~Lyonel el volt ragadtatva a gyermek
376 18| kicsikét, s aztán küldd el a képét nekem.~– Meglesz.~
377 18| összevarrjam vele. Nem mehetek el tőled anélkül, hogy az igazat
378 18| Deának, tudom, nem mondod el. Scilla Budapesten szerepel.
379 19| Belle Alliance”~A meghívás el lett küldve Dorogmándról
380 19| Carcasse-nak.~– Most jött el az „úr színeváltozásának”
381 19| vacsorára érkeznek meg, ami el fog nyúlni késő éjfélig.
382 19| gróf Benyovszky Móric hozta el XIV. Lajos király számára
383 19| Hátha az ő erénye bukik el a csábító bűvészete előtt.
384 19| a diabolus rotae” már el van téve láb alól. Haha!
385 19| megfeledkezik, s erőszakkal rabolja el azt, amit gyöngédséggel
386 19| hosszú volt az idő. Az urak el tudták azt tölteni az istálló
387 20| A férjének nem mondta el, hogy tilalmát megszegé. –
388 20| De Lyonel nem veszté el a lelkét, a tört puskacső
389 20| asszonynak a férjét kezdi el magasztalni.~– Ez a Bertalan
390 20| ön olyan tárgyról kezd el beszélni, amit én nem hallgatok
391 20| hódítani, kíméletlenségével el tudott kergetni.~– Nagyon
392 20| cimborák lefoglalva tartják, s el nem bocsátják reggelig.
393 20| te kis bichette.~– Mondja el ezt mind az asszonyának.~–
394 20| kocsiba felülésnél, úgy el volt gyengülve.~Mikor aztán
395 21| gróf úr az imént távozott el a hintaján – bátorkodott
396 22| költözött. Azért utazott el, hogy semmi részvétele se
397 22| Péternek, hogy a hintóig el tudjon jutni.~– Mivé tettek
398 22| címére. Azt is ott olvasta el a Dea szobájában.~Sok minden
399 22| a férjének, hogy olvassa el ő is. „Kedves leányom!~Voltam
400 22| Kolozsvárott meglátogass. Hozd el a kicsinyedet is. Remélem,
401 22| anyjának?~– Te nem kísérsz el az anyámhoz?~– Békében akarok
402 22| szobájába, ahol Péterrel kezdett el halkan beszélgetni; de amiből
403 22| Jól van. Rendelje ön el, hogy fogjanak be a hintóba.~
404 23| neki.~– Lyonel nem fogadta el a kardot.~– No, hát legyen
405 23| játékot, s egymás után tűntek el a teremből.~Mire megvirradt,
406 23| kérdezé Murcus. – Hagyjuk el a formaságokat – felelt
407 23| petárdát sütöttek volna el. Bertalan hallotta az éles
408 23| a pokol tüze pusztítson el valamennyi becsületes asszonyt!~
409 24| Bertalan egy szót sem mondott el Deának mindabból, ami az
410 24| össze.~Csak akkor rémült el Médea, mikor azt olvasá,
411 24| igazságos volt. Azt ejtette el, aki bűnös.~– Ne vétkezzél!
412 24| én álmomat nem ronthatta el az a hír soha, hogy a férjem
413 24| kérdést: vagy én távozom el ez órában örökre, a soha
414 24| akarod, hogy én hagyjalak el, az megtörténhetik minden
415 24| kisírt szemmel.~– Ki távozott el? – kérdezé Médea.~– A Péter –
416 25| megvárhatta volna.~Médea el volt keseredve.~Elfutni
417 25| lehetett meglátni.~– Kerüld el azt a kocsit – mondá Sidonia
418 25| a gróf úr most nem fogad el senkit.~– Eredj! Jelentsd
419 25| nyakamra? – Hogy vitt volna el benneteket az ördög, mielőtt
420 25| leányod itt énnálam? Hoztam el tőle valamit?~– Csak egy
421 25| éles hallását nem kerülte el, hogy azon spanyolfal mögött
422 25| De néha-néha jut eszembe. El fogok tőle válni.~– Katolikus
423 25| vagy. Úgy nem választanak el, hogy újra megnősülhess.~–
424 25| közbeszólt.~– Önök intézzék el egymás között a családi
425 25| kincset a sors, egy óráig el nem hagynám magamtól; mellette
426 25| reszketett: a zsibbadás fogta el minden idegeit. Ez a nő
427 25| önt vendégül fogadhatom el „nálunk”; mentől hosszabb
428 25| sem kocsit nem fogadok el. Ha el akarok menni, majd
429 25| kocsit nem fogadok el. Ha el akarok menni, majd találok
430 26| pedig már két esztendőre el van költve.~– Hát hiszen
431 26| pisztolyod hátrafelé sült el, arról én nem tehetek. –
432 26| krajcárt sem enged.~– Én el is veszem.~– Vennéd, ha
433 26| Ott már az írószobában el volt készítve minden a hivatalos
434 26| tenálad hagyom. Te küldd el a szirénnek. Ő holnapután
435 26| Sidonia grófnő egészen el volt érzékenyülve e levél
436 26| áhítatos vezeklésben töltöm el hátralévő napjaimat.~– Lyonel!
437 26| milyen nagy diplomata veszett el benned, drága szép maman! –
438 27| anyját. Úgysem jött volna el egyik is. Mindegyik felbontatlanul
439 27| voltak a kastélyaik.~– Hagyd el! Hagyd el a kérdezősködést!
440 27| kastélyaik.~– Hagyd el! Hagyd el a kérdezősködést! Hogy mi
441 27| elfelejtettem; te is felejtsd el. Óh, az a Lyonel!~– Megint
442 27| ahogy te kívánod. Kezdjük el az én keresztelőm napján.
443 27| enyémnél. Neveztek volna el Delilának, Jezabelnek, Herodiásnak,
444 27| ami iszonyattal töltött el, amikor te azt mondtad,
445 27| velem, azt nem felejtem el neked soha! – Ez van a szívemben!
446 27| üdvözlő szó nélkül hagyta el a leányát.~Nem akarta elhinni,
447 27| gonosz varázslót, aki így el tudta bűvölni a leányát.
448 27| nehéz lépésre szánta volna el magát, hogy a leányához
449 27| másfelé fordítá a szót) és ők el tudtak lenni egymástól távol,
450 27| adóssággal. A hitelezők már el akarták kótyavetyéltetni
451 27| tőlem jön az a pénz. Így el lett az fogadva, s most
452 27| anyám írt teneked? – Olvasd el.~Médea mohón nyitá fel a
453 27| a két percent kamatot is el akarnám szédelegni. Fizetem
454 27| valami olvasmányt, hogy el ne und magad. Amint egy
455 27| ezt tudtad mind! És mégis el mertél engem venni!~
|