Fezejet
1 2 | belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk meg az akasztófavirágokat
2 2 | részében nyertes maradt Lándory, az tehát jó volt; de annál
3 3 | keresztülvilágítson.~Ez lett feltalálva Lándory személyében.~Nem fogjuk
4 3 | sugárfényt, s ennek a bűvlámpáját Lándory tartá a kezében.~Büszke
5 3 | De majd eszébe juttatja Lándory! Az tud mindent.~De mikor
6 3 | istállójában elvégzettnél, Lándory elégedetlenül mondá:~– És
7 4 | magát és társát.~– Én vagyok Lándory Bertalan, – barátom Stauner
8 4 | ajánlólevélre – mondá a bankár. „Lándory úr barátja”, ez a legjobb
9 4 | rendkívüli bűnvádi vizsgáló, Lándory Bertalan úrnak, osztrák
10 4 | hogy az vagyok – mondá Lándory. – Még ugyan nem próbáltam.
11 4 | egész társaság.~Komoly csak Lándory arca maradt. Mélabúsan nézett
12 4 | magyar törvényhatóságnak! Lándory úr vegye őrizete alá.~Lándory
13 4 | Lándory úr vegye őrizete alá.~Lándory az egész kedélyes tréfa
14 4 | Betöréssel párosult rablás!”~Lándory meghajtá a fejét.~– Tetten
15 4 | kérdésre nagyot hallgatott Lándory; szemeiből, melyek Godiva
16 4 | a fővárosba kell sietnie Lándory és Stauner urakkal. Nagynénje
17 4 | Godiva összeborzongott, mikor Lándory oldalán a tóparton végighaladt.
18 4 | az arcomról a nevetést.~Lándory Bertalan nem mondott rá
19 5 | akkor azt a kérdést intézte Lándory Traumholdhoz:~– Nem szíveskednék
20 5 | vegye ön el a fejemet.~Lándory nehezet sóhajtott. Hivatalos
21 5 | iratokat, amikre hivatkozott.~Lándory egyenkint szemügyre vette
22 5 | átkozott játékot űztek – mondá Lándory. – Önt közvetítőnek használták.
23 5 | szemek igézete alatt állt.~Lándory folytatá egész csendes hidegvérrel.~–
24 5 | kézzel letett az asztalra Lándory elé. – Már útban volt Varsó
25 5 | kor betöltése előtt is.~Lándory ez elbeszélés alatt azt
26 5 | Ezzel felállt a helyéről Lándory. Traumhold, mint a gutaütött
27 5 | vasajtaját? – figyelmezteté Lándory.~– Majd visszajövök még.~
28 5 | Majd visszajövök még.~Lándory szomorúan ingatta a fejét.~(
29 6 | hibázott el.~Mikor Stauner és Lándory a tekebotot adták-vették,
30 7 | volt már, mikor Stauner úr Lándory hálószobájába benyitott.
31 7 | hálószobájába benyitott. Lándory még akkor is aludt.~– Uram.
32 7 | Uram. Már nyolc óra elmúlt.~Lándory felugrott az ágyból. Bosszús
33 7 | A Péter! – kiáltá fel Lándory, hirtelen kiugorva fekhelyéből. –
34 7 | gúnyosan néztek féloldalt Lándory arcára, mintha azt mondanák: „
35 7 | hát bizonyos az? – kérdezé Lándory, öltönydarabjait hirtelen
36 7 | zártam be minden ajtót.~Lándory már felöltözötten jött ki
37 7 | Sietek a vasúthoz! – mondá Lándory a tudósítás után.~– A nyolcórai
38 7 | Azzal büszkén nézett oda Lándory szemébe, egész fölényét
39 7 | elfogni a tolvajt röptiben.~Lándory olvasva e gondolatot a kis
40 7 | ítéletkimondás azután már nem Lándory dolga volt. Erre egy delegált
41 7 | bűnper számára alkottak.~Lándory azalatt, míg a bíróság az
42 7 | atyját a romok alá temette, Lándory megjelenése volt az okozója.
43 7 | is lehet, nem is szabad.~Lándory rögtön válaszolt az árvatörvényszéknek,
44 7 | visszaadni, aki elrabolta?~Lándory nem ért rá kérdést intézni
45 7 | Gazember volt-e az én apám?~Lándory visszadöbbent e hangtól,
46 7 | két kezével ragadta meg Lándory jobbját, s még határozottabban
47 7 | volt-e az én apám?~– Nem!~Lándory éppen olyan hevesen adta
48 7 | vádoló követelésnek megfelel?~Lándory most már kezdte kitalálni
49 7 | tartalmával? – kérdé Godivától Lándory, miután átolvasta azt.~–
50 7 | felelősségemre kiadhatom.~Lándory előkereste a szekrényéből
51 7 | napjainak emléke egytől egyig.~Lándory elfordult tőle, hogy a börzeárfolyam
52 7 | érzékenységgel nézett fel Lándory arcára, hogy az könnyen
53 8 | kenyérszeletet vasvillástul.~Lándory volt – a Jézuska küldöttje…~–
54 8 | Jézuska küldöttje…~– Ah! Lándory úr! – kiálta fel meglepetten,
55 8 | amúgy félvállról odavetve Lándory, s aközben tanulmányozta
56 8 | ürügybe burkolt ajándék.)~Lándory elővette a tárcáját, s kivette
57 8 | azt is elhoztam – mondá Lándory, s ekkor meg az oldalzsebéből
58 8 | loccsant.~Jó szerencse, hogy Lándory észrevette a veszélyt, hirtelen
59 8 | gondolat, nagyobb a többinél.~Lándory azt is olvasta az arcból.~(–
60 8 | karikatur-albumok voltak. Odavitte őket Lándory elé.~– Tessék! Tegyen ön
61 8 | buzgóság. Bóbiskolni kezdett. Lándory észrevette azt, s fölkelt
62 8 | aláírnivalókat rendezzük el – mondá Lándory, a pompás lakoma befejeztével.~–
63 8 | órája – német szón van. Lándory kászolódni kezdett.~– Mit
64 8 | vasúthoz visszatérjek – mondá Lándory, prémes kabátját felöltve.~(
65 8 | egészen útnak volt öltözve Lándory, akkor azt mondá nagy halkan:~–
66 8 | nevetve. Igazán nevetve! Lándory pedig tapsolt és kacagott.~
67 8 | Riekét aludni.~Akkor aztán Lándory is búcsúzott. – Isten önnel.
68 8 | mellbajt? Akkor itt maradok”.~Lándory búcsúzott és továbbment.~ ~
69 9 | ha volt: elhallgatott.~Lándory a bevégzett nehéz feladat
70 9 | az elkésett vonatra várt Lándory az állomáson, az érkeztét
71 9 | üdvözlé őt magyarul, mikor Lándory két karjára támaszkodva
72 9 | elzárkózott a világtól?~Lándory csak egy „sandlaufer”-en
73 9 | leány.)~– Aztán – folytatá Lándory – az meg a legkedvesebb
74 9 | keserű mosoly futott át Lándory arcán.~Az út bekanyarult
75 9 | A nevét tudta már Godiva Lándory leveléből.)~Igen nagy volt
76 9 | gyermeteg arcú teremtés; úgyhogy Lándory nem nénjének, hanem leányának
77 9 | mindketten elkezdtek nevetni.~Lándory egymásra bízta őket: tudta,
78 9 | hangoktól zeng-bong a ház.~Lándory csendesen mosolygott hozzá.~
79 9 | egy hetet töltött Godiva Lándory házánál, anélkül, hogy egyszer
80 9 | átutazónak, hogy az ott Lándory kastélya! A lovai közé csördít,
81 9 | állat olyan közel ért, hogy Lándory ráismert.~– Hisz ez az én
82 9 | kerti lak ajtajából nővére.~Lándory azonban óvatosan a háta
83 9 | olyan sok apró gyermek van Lándory gazdaságán, a kertben, a
84 9 | kisasszony nagyon rosszul van; Lándory úr ott van mellette: orvosért
85 9 | énekelték a gyászzsolozsmát.~Lándory protestáns volt. – Ez ugyan
86 9 | oldalában. Azt a helyet Lándory atyja alakítá át végnyugalom
87 10| bele nem hal.~Budapesten Lándory (akinek az a jó szokása
88 10| is hozzáfogott, melyben Lándory a puszták legfélelmesebb
89 10| csak odáig hallhatá, hogy Lándory egyszer lóra ült, a legjobb
90 10| ugyanaz; a félelmes útitárs, Lándory.~A kalauz tízpercnyi vonatkésést
91 10| után, hogy lehet az, hogy Lándory mégis úgy félrevonul a világtól? –
92 10| közbe a ráspolyéles. – A mi Lándory barátunk nagy asztronómus.
93 10| sebesen hadaró hang –, hogy Lándory úgy kerüli a világot; mert
94 10| mégis az az eredménye, hogy Lándory Bertalan nem teheti fel
95 10| várlakukba táncestélyre Lándory Bertalant nejével együtt.~
96 10| s egy remény a jövőben.~Lándory Capriba vitte a nejét, hogy
97 11| kapitánya szívességből felvette Lándory Bertalant, hogy Génuába
98 11| föl Capri sziklaszigete.~Lándory összefont karokkal, mélyen
99 11| a kezében be ne rontson Lándory szobájába, aki még akkor
100 11| Miféle nérnetek? – kérdé Lándory elbámulva.~– Miféle németek?
101 11| nincs még egészen ébren?~Lándory biztosítá a kapitányt, hogy
102 12| Amint a sírboltajtót bezárta Lándory, sietett a fogadásának a
103 12| hirtelen eszébe a neve: „A! A! Lándory!” Ez bámul rajta, hogy még
104 12| is megjárta a maga útját. Lándory megkapta a kegyelmi levelet
105 12| között vala a Péter is.~Lándory tehát hiába tette meg az
106 12| számított 4%-os kamatokkal.~Lándory azt felelte vissza a Generalinak,
107 12| bekövetkezék.~Erre aztán Lándory azt válaszolta, hogy csak
108 12| hihetetlenek múzeumát öregbíti. Lándory, amint a szamosújvári fegyenctelep
109 12| nevével és életkorával.~Lándory megdicsérte a vezető igazgatót
110 12| pokrócszövőszékek, a daraszoló gépek.~Lándory nem idegen abban a társaságban.~
111 12| hivatalt végzi, az a „bankár”.~Lándory ráismer benne Kalthahn Péterre.~–
112 12| ellenőr.~– Ismerem – mond Lándory. – Kezemben volt a feje.~–
113 12| Megduplázta a capitulatióját.~Lándory odament a számadásai mellett
114 12| harminc éve van neki – mondá Lándory az igazgatóhoz fordulva.~–
115 12| összebilincselt kézzel is lehet.~Lándory az igazgató kíséretében
116 12| kértek attól a nagy bírótól?~Lándory csakugyan meggyőződött róla,
117 12| Szükségtelen – mondá Lándory. – Ne legyen a közelemben
118 12| Ez az én kötelességem.~Lándory előrement a zárkába, utána
119 12| Mikor egyedül maradtak, Lándory leült az asztal mellé; megjelölve
120 12| nyugodt vér, Péter – mondá Lándory odalépve a rabhoz, s vállára
121 12| akarata ellen keveredett mondá Lándory.~– Nem, uram. Egyike voltam
122 12| zsemlyéé.~– Mindegy – szólt Lándory szárazon. – Azért ön mégis
123 12| veszem önt magamhoz – mondá Lándory. A rab összecsapta a kezeit.~–
124 12| igazgató, a porkoláb, az őrök.~Lándory inte nekik, hogy csak maradjanak.~
125 12| útján el van engedve – mondá Lándory, átadva a hivatalos levelet
126 12| bankár pénzét ki rabolta el?~Lándory köhécselt.~– Kalthahn Péter
127 12| Nem. Az komoly dolog volt. Lándory eléje vágott.~– Én annak
128 13| városi vendéglőbe sietett. Lándory az ebédet odahozatta a szobájába
129 13| egy vadállat. Ebéd után Lándory szivart adott neki. Az meg
130 13| vágyik ő havannára; míg Lándory meg nem magyarázta neki,
131 13| Ne hidd ám azt, Péter (Lándory most már tegezte emberét),
132 13| nyugtalanul járkáló kezét Lándory. Olyan volt az ő kezének
133 13| Blanc-féle kincseket elrejté.~Lándory a szívdobogását nehezen
134 13| a pénzemért öljenek meg.~Lándory elnevette magát, s önkéntelenül
135 13| fogadta, hogy „Alászolgája, Lándory úr!” A piacon a parasztok
136 13| terven.~Visszaemlékezett rá Lándory, hogy amidőn először járt
137 13| aztán megint csak „Jó napot, Lándory úr!”~Tehát azt a tervet
138 13| kelle foganatosítani, hogy Lándory, Péter kíséretében, egyenesen
139 13| virtusból kivetkőzött.)~Lándory tehát Budapestre érkezve
140 13| úrnő nagyon örült, hogy Lándory ismét meglátogatá. Ritkaság
141 13| aki másodszor is eljön.~Lándory bemutatá neki az útitársát.~–
142 13| hallotta már egyszer a nevét.~Lándory elmondá, hogy a lietavai
143 13| kapott az úton – magyarázá Lándory.~Jó szerencse, hogy a háziasszony
144 13| mármost a hallottak után, hogy Lándory miért járja a vad erdőket,
145 13| itten a szekérnél – mond Lándory. Még most nincs rá szükség.~–
146 13| önnek Hahn úr? – kiálta fel Lándory diadalmasan. – Hogy a gót
147 13| körönd belsejének monda Lándory.~– Mármint én, ugye? – hagyta
148 13| most ezzel akadt össze.~Lándory hirtelen felugrott a rajzalbum
149 13| vasbotjával védte magát.~Lándory odarohant Péter segítségére,
150 13| a festékes láda? – kérdé Lándory a csősztől.~– Itt van tarisznyástul.~–
151 13| majd festek én! – duzzogott Lándory, átvéve a tarisznyát a festékesládával,
152 14| uradalmi orvost:~Az előresiető Lándory aztán sietett megnyugtató
153 14| hajlott meg se az úrnő, se Lándory marasztalására. El volt
154 14| nem írhatta még ez ívre Lándory az útitársáról, hogy „inasával”;
155 14| lesz, a tiszteletét tenni Lándory úrnál (hivatalbeli főnökénél).
156 14| magával egy egész göngyöleget.~Lándory megköszönte szépen a gondoskodást;
157 14| vendéglőteremben tartóztatta vissza Lándory.~A vendégszerető, derék
158 14| alkalommal is az ő vendége volt Lándory); hozza oda az útitársát
159 14| meghívás elől kitérhessen.~Lándory sohasem volt a drasztikus
160 14| megírva maga a családfő által.~Lándory elolvasta a keresztülírt
161 14| megismerni, vagy fordításban?~Lándory kétkedő bámulattal tekinte
162 14| tiltva az elolvasás).~Lándory még egyre tanakodott magában.~–
163 14| Szóról szóra ez volt odaírva.~Lándory hozzáfogott a napló átolvasásához.
164 14| mellette a nemes lemondást?”~Lándory indulatosan csapta az asztalhoz
165 15| megrontani Monterossónak? – kérdé Lándory.~– Meglehet, hogy csak „
166 15| kellett lenni! – szólt közbe Lándory.~– Magam is azon véleményben
167 15| végrendeletnek elő kell adatni. A Lándory név sok ideig egyenlő volt
168 15| szalonokban. Majd előteremti azt a Lándory! A Lándory csodaember! Minden
169 15| előteremti azt a Lándory! A Lándory csodaember! Minden titkot
170 15| nevetett rajta.~Egyszer aztán a Lándory név eltűnt a világból.~A
171 15| Ripaille névre – szólt közbe Lándory –; a tavaszi hírlapok átolvasásánál
172 15| Ezzel a felleplezések iratát Lándory eltette a zsebébe, s a kincsesszekrényt
173 16| nak fognak nevezni – monda Lándory.~Péter a fejét rázta.~–
174 16| Csak egy betű különbség: Lándory L’áne doré.)~Az úr úgy bánt
175 16| gazdájánál is úgy volt szoktatva.~Lándory még Bécsből írt monsieur
176 16| Marseille-en keresztül.~Különben Lándory nem ment egyenesen Párizsba,
177 16| Ezeknek egyikébe szállt meg Lándory, sárpettyektől alig lát
178 16| egészen természetes volt.~Lándory bejelenté a megérkezését
179 16| még vissza is fordult.~Lándory azt hallá suttogni: „Ez
180 16| orrára: úgy vette szemügyre.~Lándory aztán megértette vele, hogy
181 16| melyet hallott ez ajkakról Lándory.~A hölgy hangja hasonlított
182 16| megtartva a rangelsőbbséget. Lándory úr már bemutatta magát nála
183 16| főinkvizítor, Mr. Bertalan de Lándory által elfogatott, convicáltatott,
184 16| protocollum lett fölvéve.~Lándory inte Péternek, hogy tegye
185 16| maga mellé az asztalra.~Lándory felnézett a plafonra. Bosszantotta
186 16| souspréfet.~– Nekem van – mondá Lándory.~– Tessék előadni.~– Holmi
187 16| hát legyen úgy – hagyta rá Lándory. – Azonban amit kifogásolok
188 16| megjegyzést tenni – mondá Lándory. – Most lássuk a láda tartalmát.
189 16| ki tudja nyitni – mondá Lándory, mikor már megunta a kínlódást
190 16| Hát ő azt honnan tudja?~Lándory iróniás mosollyal mondá:~–
191 16| jönni a jegyzőkönyvbe mondá Lándory.~A souspréfet úr még mindig
192 16| kapható meg – szólalt meg Lándory.~Ezzel egyszerre az általános
193 16| leülni.~A főúr maga húzta oda Lándory számára az asztalhoz a széket;
194 16| Az indokolást egyébiránt Lándory kitalálhatta. „Traumhold
195 16| neje volt Lándorynak; most Lándory a neje virtualitásainak
196 16| elő azt visszakövetelni.”~Lándory nagyszerű volt a vállvonogatásban.
197 16| Igazítsa ön ki rögtön y-grec-re Lándory úr nevének végbetűjét! –
198 16| ha úgy tetszik – esedezék Lándory. A kis jegyző aztán odaírta
199 16| feladatomat befejeztem – monda Lándory az elnökhöz fordulva –;
200 16| meg van elégedve monsieur Lándory eddigi hozzájárulásával
201 16| fognak megállapíttatni.~Lándory erre azzal válaszolt, hogy
202 16| akadjak össze a társaságból.~Lándory most egyszerre ezzel a kérdéssel
203 16| kastélyban a déli egy órára.~Lándory válaszolt, köszönte a meghívást,
204 16| sok szem megakad rajtat”~Lándory utánagondolt a Péter által
205 16| méregkeverőt hozta ki a börtönből Lándory, akkor az ő életének megelőző
206 16| esztendeig nem olvasott újságot. Lándory hallgatta mindazt áhítatosan,
207 16| folyam, tutajon átkelni. Lándory kellemes újdonságot vélt
208 16| grófnő, jobbról mellette Lándory, balról Boisgoberry úr,
209 16| grófnő, azon túl a colonel, Lándory szomszédja volt a maire.
210 16| mint ex-házigazda. Tehát Lándory csaknem szemközt volt Médeával.~
211 16| család hírneves vendégére, Lándory úrra, ahogy a méltányosság
212 16| Alfréd most már a grófnő és Lándory közé jutott.~Mikor a pohárcsörgés
213 16| végrendelet kézrekerítőjének?~Lándory nem bánta volna, ha azt
214 16| És az öné alá, monsieur Lándory?~– Az enyim alá pedig ezt
215 16| celebritás meghalt feleségeé is.~Lándory csak azt a hatást vizsgálta,
216 16| szemei éppen úgy mélyedtek Lándory szemeibe, mint mikor a gyakorlott
217 16| ön a túlvilágot, monsieur Lándory? nyefegé, hátravetve magát
218 16| sacrilège rokon ajkait. Lándory a nevetés körben odaszólt
219 16| halhatatlanságot megtagadjon.~Lándory szarkazmussal kérdezé.~–
220 16| a nagyokra. Hát monsieur Lándory, ön, mint hallom, nagy természetbúvár,
221 16| a metaforás ömledezéssel Lándory.~– Hát jól van, monsieur
222 16| Hát jól van, monsieur Lándory; elfogadom, hogy egészen
223 16| kell már! El vannak ítélve!~Lándory tudta, hogy ez a tűzakna
224 16| cseppnek méreggé kellett válni.~Lándory szemei mindent láttak. A
225 16| pohárból.~– Nahát, monsieur Lándory – kötődék Alfréd marquis –,
226 16| Én úgy tudom – szólt Lándory –, hogy nem lesz semmi tömeggyilkolás.~–
227 16| a purgatóriumból.~Ismét Lándory karját fogta el, s az öreg
228 16| látott vendég irányában.~Lándory arra gondolt, hogy mégis
229 16| a szivarkát, s megkapta Lándory kezét.~– Kitől hallotta
230 16| grófnő! – nyugtatá meg Lándory. Még mi nem végeztük el.
231 16| megkönnyebbülten lélegzett fel. Lándory felállt mellőle s pár lépést
232 16| félbeszakíták a beszélgetést.~Lándory búcsút vett Sidonia grófnőtől,
233 16| jegyzővel kezdett el társalogni.~Lándory aztán el is hagyta azt,
234 16| a közelállók ne hallják.~Lándory mondá:~– A bécsi törvényszék
235 16| forgassa a kótát a grófnőnek.~Lándory végre hozzájutott, hogy
236 16| kedves” vendéghez:~– Sorbet!~Lándory nem állhatta meg, hogy erre
237 16| azt a bejelentést címezni?~Lándory mély deferenciával hajtotta
238 16| tökéletesen mindegy – biztosítá őt Lándory.~A marquis bosszúsan toppantott
239 16| beavatkozásra buzdítani valakit, Lándory vállán keresztül mimikázva.~
240 16| vállán keresztül mimikázva.~Lándory tudta jól, hogy kinek integet
241 16| most az anyja is közeledik Lándory felé. Még az is meg fogja
242 16| a vendéglőbe, elhozatni Lándory útiszereit, Péter urat meg
243 16| hozták fel a kastélyba.~Lándory aztán magával vitte a dolgozószobába
244 16| kifogyhatatlanok voltak Lándory becsületességének magasztalásában,
245 17| Franciaországban.~Mikor Lándory belépett a budoárba, Sidonia
246 17| is tudod, mennyi jót tett Lándory úr a mi házunkkal.~– Hallottam –
247 17| száműzetésre Frankhonból – végzé be Lándory.~– Tízévi száműzetés! –
248 17| nincs szíved.~– Megígértük Lándory úrnak, hogy nem leszünk
249 17| segíteni olyanformán – folytatá Lándory –, hogy a katonáknak utasításul
250 17| amíg Lyonelre ráismernék.~Lándory lehorgasztotta a fejét.
251 17| megszabadítója ellen.~És Lándory azt is jól tudta előre.~
252 17| szolgaságot vállalt magára Lándory. – „Hivatalból” ott kellett
253 17| vászon esernyőt vitt magával.~Lándory olyan öltözetet választott,
254 17| villámfénynél volt képes Lándory felismerni a kiválóbb nagy
255 17| asszonyság? – „Mouchard” volt. Lándory megmutatta neki a rézlemezt,
256 17| kellett fogadni az ajánlatot.~Lándory lesegíté a kocsiból Sidonia
257 17| szorította a vendégeket. Lándory és a mouchard egy hosszú
258 17| Az őrt álló tiszt előtt Lándory igazolta magát és a grófnőt
259 17| talpával rúgott rajta egyet.~Lándory hirtelen leveté a bő köpenyét,
260 17| elhagyjuk Franciaországot.~Lándory valamit dörmögött a fogai
261 17| be az engedelmet, kivette Lándory szájából az égő szivart,
262 18| Rögtön futottak orvosért.~Lándory is felsietett a maga szobájába,
263 18| szíveskedjék hozzá felfáradni.~Lándory rögtön sietett fel az emeletre:
264 18| hogy ide kérettem – mondá Lándory elé sietve –; mi történt
265 18| Goncourt, professzor, monsieur Lándory, házunk jó barátja.~Üdvözölték
266 18| baja a grófnőnek – mondá Lándory –, bizonyosan meghűtötte
267 18| eljön.~Sidonia grófnő, amint Lándory a szobába lépett, sokkal
268 18| tudta nyújtani egyenesen.~Lándory odalépett a fekhelyéhez,
269 18| lihegé hullámzó kebellel.~Lándory nem nézett az arcára, félrefordítá
270 18| az értelmét megtalálja.~Lándory már korábban hozzáfogott (
271 18| seigniers-i alprefektúra.~Lándory bírt annyi természetrajzi
272 18| várjon rám a vendéglőben.~Lándory megköszönte szépen a meghívást;
273 18| ezen a sikerült előadáson. Lándory nem osztotta a jókedvét,
274 18| kedves ember – mondá magában Lándory, mikor elhagyta a prefektúrát.
275 18| egészen eltakarta.~Hanem azért Lándory inkvizítori szemeit nem
276 18| szólamformák kerékvágásba hozták. Lándory világért sem hozta volna
277 18| mindenesetre jó idő lesz, Lándory vette a kalapját, s iparkodott
278 18| az okiratunk? – kérdezé Lándory.~– Mind készen van. Csak
279 18| Monsieur Bartholomée de Lándory, grand inquisiteur du tribunal
280 18| vendégek jelenléte által.~Lándory megkísérlé egyről-másról
281 18| kezdett el vele beszélni Lándory, meglátva egy rézkalitban
282 18| szabadon bocsátá, ott állt Lándory előtt – a kis jegyző.~Hát
283 18| Akasszanak fel! Lássa ön, Mr. Lándory, így packáznak a főnökeikkel
284 18| el a tudvalevő teendőket. Lándory úr még ma meg akarja azokat
285 18| mert annak vele kell menni Lándory úrral, hogy Párizsban is
286 18| souspréfet-vel, azt mondá Lándory:~– Uram! Nekem úgy tetszik,
287 18| gonosz férjrabló vendégére. Lándory aztán feltalálta magát;
288 18| Boisgoberry úr még ott maradt.~Lándory elmentében arra gondolt,
289 18| időhaladékot kell bevárni Lándory úrnak, amíg a Messageries
290 18| polgároké és parasztoké.~Lándory, látva azt, hogy hosszabb
291 18| Alfréd lepte meg a szállásán.~Lándory nem titkolhatta el az arcán
292 18| már magadat „minálunk”. Lándory nem tudta, hogy a tegezésen
293 18| Ez a természet játéka!~Lándory kénytelen volt ezen az ötleten
294 18| hívtak, hogy „un bon enfant”.~Lándory pedig semmit a világon úgy
295 18| soha párbajom nem volt.~Lándory azt gondolá magában, hogy
296 18| évfordulón egy évvel ifjabb lesz.~Lándory nagyot nevetett:~– Még utoljára
297 18| az én legédesebb bosszúm!~Lándory nevetett:~– Soha nagyobb
298 18| verekedő keresi egymást.~Lándory elkezdett nevetni. Erőltetve
299 18| az a társalgás ingere. Ha Lándory kritizálja Renant, akkor
300 18| volt a tilbury-jével Alfréd Lándory lakása előtt.~Felkészülve
301 18| Hisz ez az én kedves Lándory bácsim!~Lándory szintén
302 18| én kedves Lándory bácsim!~Lándory szintén a meglepetés nevető
303 18| mutatta.)~– Ezt nem értem.~Lándory magyarázta meg.~– Hát ez
304 18| ötödrész apa – végezé be Lándory. Erre aztán Scilla maga
305 18| addig a három évig, amíg Lándory úrral találkoztam, soha
306 18| enthuziazmusnak!~Előadás után felment Lándory a színpadra, De L’Aisne
307 18| Büszke voltam önre. (Lándory franciául adta a választ.)~–
308 18| óra múlva – súgá Scilla Lándory fülébe. – Csak mi hárman
309 18| hogy ez nincs eltalálva.~Lándory pedig megengedte magának
310 18| a válaszával.~– Monsieur Lándory könnyen kitalálta, hogy
311 18| anyját Melpomenénak hívják.~Lándory másnap addig kutatott a
312 18| nyertes Dulan grófnétól.)~Lándory, mikor azt olvasta, visszagondolt
313 18| kisasszonynak. Tessék besétálni.~Lándory gondolta magában: „Ha én
314 18| Ebédelt ön már? – kérdezé Lándory.~– Igen. Az olympi ebédet.~–
315 18| szerepéhez a legalkalmasabbnak?~Lándory egy zuzmózöld peplumba burkolt
316 18| megragadva forró kezével Lándory kezét. – Tudja, miként hajdan,
317 18| vizébe van mártva, ugye?~Lándory elnevette magát.~– Ki mondta
318 18| kiugratta. Tudtam én azt.~Lándory sem tudott már ülve maradni,
319 18| hüvelykujjait az öklébe szorítva. Lándory leültette őt a görög kerevetre,
320 18| elmondhatta.~Gyors fordulatok~Lándory, amidőn megtudta, hogy hosszabb
321 18| Fog-e vallani a vádlott? Mi?~Lándory nem akarta engedni, hogy
322 18| búcsúlakomát „en famille” megüljük.~Lándory meg volt felőle győződve,
323 18| ember lesz, aki tudni fogja: Lándory. S annak csak egy szavába
324 18| felhevült az arca Médeának.~– De Lándory nem fogja azt az áruló szót
325 18| felvillanyozódott.~– Ah! Az a monsieur Lándory! No, ennek a kedélyállapotjáról
326 18| a napon meghívót kapott Lándory a másnapi estélyre, Lis
327 18| idő sürgős rövidségére.~Lándory tudta, hogy no, most kezdődik
328 18| Aztán jött egy más udvarló. Lándory visszalépett. S akkor Médea
329 18| déli órákban elintézhetik.~Lándory nem késett legmélyebb háláját
330 18| siet a kedves jó barátját, Lándory urat üdvözölni, s mint afféle
331 18| Köszönöm. Nagyon jól! – felel Lándory nevetve, s aztán rögtön
332 18| fojtá a társaságot, mikor Lándory megérkezett az orgonaterembe:
333 18| Sidonia legkevésbé.)~De ha Lándory nem értette volna azt meg;
334 18| kettőjük között.~ ~Lándory korán elhagyta a fényes
335 18| díjul ötszázezer frankot.~Lándory rábámult.~– Tréfál az úr?~–
336 18| Egy nőt! – kiálta fel Lándory, helyéből fölpattanva; Sidoniára
337 18| kedélyesen gyönyörködött Lándory felháborodásán.~– Igenis.
338 18| minden nyelvén közzéteszi.~Lándory először életében érezte
339 18| A déli órára volt Lándory hivatalos Sidonia grófnőhöz;
340 18| Következett a sor, hogy Lándory búcsút vegyen.~– Mi önnek
341 18| Bernátfalvai és Csikvacsarcsi Lándory úrral folyó hó 16-án tartandja
342 18| nevezte még Plon-Plon herceg Lándory egész nemzetét „quelque
343 18| Blanc úr „révélation”-jaira.~Lándory La Harpe urat kérte fel
344 18| vissza a palotáig. Ez a Lándory bérkocsija volt.~A bérkocsis
345 18| megérkezés után, hogy várjon-e? Lándory azt mondta neki, hogy várjon.~
346 18| fölöslegesek voltak: az már megvan.~Lándory, amint egyedül maradt, átment
347 18| átjöttek a terembe, ahol Lándory várt reájuk.~Sidonia grófnő
348 18| Azt Lándorynak nyújtá.~– Lándory úr – szólt a vejéhez. –
349 18| készen volt Sidonia, hogy Lándory nagyot nevet a dologra,
350 18| ami valóban bekövetkezett.~Lándory nyugodtan tette le az asztalra
351 18| kaput. A kigördülő kocsi Lándory remiz-hintója volt; a kocsis
352 18| a hotelbe kerültek, ahol Lándory szállva volt, Médea azt
353 18| kisasszony meg sem látta Lándory urat, tökéletesen ignorálni
354 18| nagy elhallgatás támadt.~Lándory azonban megnyomta a villanycsengettyű
355 18| Lisette! – szólt hozzá Lándory. – Önnek van vőlegénye?~–
356 18| uraságok.~– Nem azt – mondá Lándory. – Hanem emezt itt, amit
357 18| reszketve futott ki a szobából. Lándory Péternek kiáltott.~– Hordasd
358 18| uram, hogy áruló legyek.~Lándory nagyot nevetett.~– Hát csak
359 18| kimerítő értesülései voltak Lándory múltjáról, jelleméről, körülményeiről.
360 18| valamennyinek parancsol: az Lándory.~Hanem aztán attól a perctől
361 18| a perctől fogva, amikor Lándory fel segítette ölteni az
362 18| valami gyermekjátékra mondá Lándory. S azzal mind a ketten letelepedtek
363 18| rend? – sürgetőzék Dea.~Lándory úgy érezte magát, mint akit
364 18| étvágya egészen eltévedt. Ha Lándory gyöngéd megszólítására elmosolyodott,
365 18| folytak a honvédgyakorlatok, Lándory egy napon meghívta a helyben
366 18| könnyek között.~Ekkor aztán Lándory azt tette, amit más ember
367 18| magasztalja a felesége előtt, de Lándory tapasztalt férfiú volt már.~
368 18| Bertalan.~Egy napon aztán Lándory három, veres tintával aláhúzott
369 18| anyafecske visszakerül rájuk.~Lándory pedig hozzáfogott a fecskefészek
370 18| magukat a médisance-ban.~Mikor Lándory az olvasóteremből átjön,
371 18| azon ajtó felé, amelyen Lándory belép, s ő tartja a társaságot
372 18| Gróf Lis Blanc Lyonel, Lándory Bertalan. Lyonel csak most
373 18| asszony férjével jót tenni”.)~Lándory aztán Alfrédet is üdvözölte
374 18| bullákat, se a brévéket.~Lándory vállat vont.~– Asszonyt
375 18| körülményekhez” képest?~Lándory olyan ábrázattal, mely mindent
376 18| tüzemmel? – kínálta őt meg Lándory.~– Köszönöm. Rossz a szivar.
377 18| háladatosnak lenni. Mikor ez a Lándory azt a paradox igazságot
378 18| hárman nevettek együtt.~Lándory tudta azt jól, hogy minden
379 18| szavaknál a Péter arca fölvett. Lándory nagyot nevetett rajta.~–
380 18| Végre kipattant a dolog.~Lándory már éppen szaladni akart
381 18| Az is háladatos? – szólt Lándory kesernyés nevetéssel. –
382 18| többször újult meg a hold, Lándory féltő szerelme a feleségéhez
383 18| elöl-hátul kerttel. Valamikor Lándory úr öregapja építtette, aki
384 18| lehet kezdeni valamit.”~Lándory ezeket a leveleket mind
385 19| meg?~– Hát az uraságunk. Lándory úr.~– Adok is én valamit
386 19| hadd gyönyörködjék benne Lándory úr.~Azt is leszakította,
387 19| szokott már a feleségétől.~Lándory felkereste Hermione kisasszonyt
388 19| nyomorult állapotban volt már. Lándory hozott a számára ópiumcseppeket,
389 19| intézkedést helyeselt, amit eddig Lándory a gyógykezelésnél alkalmazott.
390 19| a kanálba szalajtani. – Lándory maga ajánlkozott a gyógyszert
391 19| bántja.~Amíg az orvos és Lándory Hermione fölött konzultáltak,
392 19| legyen is ennek a vége: Lándory úrnak nem szabad ezt megtudni;
393 19| felöltőiket cipelve utánuk.~Lándory megütközve tekinte rá.~–
394 19| Hát úgy jól van – szólt Lándory, s egyszerre kiderült az
395 20| levő kenőasszonytól, hogy Lándory úr határozottan megtiltotta,
396 20| értesíteni fogja Lyonelt, hogy Lándory a társasággal leült a tarokk-asztalhoz,
397 20| onnan a rejteklépcsőn fel. Lándory nem zavarhatja meg a légyottot;
398 20| uram!~(Azt hitte, hogy Lándory jött hozzá, az orvosságot
399 20| egy veszett vadállat. Ez a Lándory.~– De Lyonel. Hisz Hermione…~–
400 21| délnél hamarább ledolgozzák. Lándory nagy nyerésben volt. Gavallér
401 21| végződött. Murcusnak elfogta Lándory a pagátját is, a huszonegyesét
402 21| az effendi, látva, hogy Lándory leteszi a kártyát a kezéből,
403 21| Hát úgy is jó lesz – szólt Lándory, visszaülve a helyére. –
404 21| felháborodott társaságot Lándory. – Hisz olyan ártatlan baj
405 21| után – egy veres sipkában.~Lándory fogta a szivacsot, s letörülte
406 21| visszarakta a tartályaikba.~Lándory nem kérdezte senkitől, hogy
407 22| kisasszonytól is jött egy levél Lándory címére. Azt is ott olvasta
408 22| majolika kemence takarja.~Lándory mosolygott, amíg a levelet
409 22| kicsinyedet is. Remélem, hogy Lándory úr meg fogja engedni.”~Lándory
410 22| Lándory úr meg fogja engedni.”~Lándory visszaadta Deának a levelet.
411 22| Egy órakor már visszatért Lándory a vendéglőbe. A kapusnál
412 22| várjon rá, ebédeljen egyedül.~Lándory hamar átesett azon, s alig
413 22| után a második szobában Lándory eltávozott a saját szobája
414 23| összemérkőzés~Kevés szó volt, amit Lándory váltott Péterrel.~– Kedves
415 23| szobában nem vehették ki.~Lándory felment egyenesen a kaszinóba.~
416 23| elnyomásról dörgedelmezett.~Lándory odalépett a vitatkozók közé,
417 23| szavaidat magyarázd ki.~Lándory visszadörmögött.~– Semmi
418 23| eltávozott.~A következő osztásnál Lándory volt a „játszó”, megkontrázták.
419 23| piros már az áfonya! – mondá Lándory az effendinek.~– Az ám.
420 23| kezével tapsolt: „előre”.~Lándory egy lépést sem tett; álltából
421 23| segédek bámulva látták, hogy Lándory áll egyenesen a helyén,
422 23| megtalálták felcser nélkül.~Lándory testén nem maradt más nyoma
423 23| ujjak, a homlokán a hetedik.~Lándory addig ott maradt, amíg Lyonel
424 24| indokául az volt felhozva, hogy Lándory a sógorával a nemzetiségi
425 24| megnyílt az ajtó, s belépett Lándory.~Nem üdvözölte Sidonia grófnőt. –
426 24| önként ki nem megyek.~ ~Lándory gyorsan ment át a saját
427 24| szótlanul engedelmeskedett.~Lándory felindultan járkált fel
428 24| amint ez ki volt találva, Lándory nem volt többé ura a keserű
429 27| Micsoda „ember?”~– No, hát, Lándory no.~– Úgy? A Lándory! Az
430 27| hát, Lándory no.~– Úgy? A Lándory! Az nem az enyim. Az a Lándory
431 27| Lándory! Az nem az enyim. Az a Lándory leányának a pénze.~– De
432 27| Én azt az összeget, amit Lándory munkájával, eszével szerzett
433 27| gyűlt a nőnek a szemébe.~Lándory lecsókolta azokat.~S többet
|