Fezejet

 1 7 |        selyemfátyollal letakart arccal.~– Vártam önre – mondá neki.~
 2 12|       melyben a halott fedetlen arccal az ég felé fordulva fekszik,
 3 12| szelíden beszél önnel, alázatos arccal, teljes nyugalommal. És
 4 12|        magát a zárka kőpadlatán arccal, s elkezdett ordítva zokogni,
 5 13|        az atyádat, szép, fényes arccal, minő az idvezülteké”.~–
 6 16|        és hallgatni mozdulatlan arccal azt a méltó haragtól lángoló
 7 16|      mondana neki, egész nyájas arccal közlé vele a valóságot.~–
 8 18| mademoiselle Hermione megrémült arccal, s a lámpa előtt az orvos,
 9 18|       volt, finom, halványpiros arccal; igen nagy, dióbarna szemekkel,
10 18|       tudnak verekedni s sápadt arccal a szuronyoknak helytállani!
11 18|   legény volt. Kár érte!~Scilla arccal feküdt a szőnyegen, úgy
12 25|            kiálta fel diadalmas arccal Sidonia. – Így szeret! Elhágy!