Fezejet

 1 7 |        hogy az atyám meghalt – rebegé a leány –, elég sötétség
 2 9 |    azoknak” gyermekei, ugye? – rebegé halkan Godiva.~Igenis, „
 3 9 |       a szép helyet tetőled! – rebegé Godiva a koporsóra borulva,
 4 16|        valamit a codicillus! – rebegé a souspréfet úr.~– Van Isten
 5 16|          Rettenetes álom ez! – rebegé a grófnő. A csodálatos émail
 6 22|        én most? Szent Isten! – rebegé az egyedül maradt nő. –
 7 23| ajkaihoz.~– A végin vagyunk? – rebegé suttogva.~– Szót se szólj.~–
 8 24|     elhatározás.~– Bertalan! – rebegé Médea, kezeit könyörgésre
 9 24|     kérdezé Médea.~– A Péter – rebegé Lidy, akinek természetesen
10 25|    alabástrom szobor.~S halkan rebegé:~– Várom, hogy üssön ön
11 27|       Isten az égben!” – ő azt rebegé: „Van még ember a földön!”~