Fezejet
1 2 | hogy egy társaságban az ő rovására akarnak mulatni –
2 2 | jelenték fel neki, hogy ő volt – annak a kardnak az
3 2 | sok rablókaland lett az ő nimbuszának a takarója alatt
4 2 | kevésbé volt megengedve. Ő tehát adott pénzt egy ismerős
5 2 | kiszabadulásáról: természetesen ő is kötelességének tartotta
6 2 | hogy el ne futhasson. És ő azzal a nehéz vasgolyóval
7 2 | az alibit hozta fel, hogy ő egy vándor lovartársaság
8 2 | idegen hivatalnokot és az ő szuronyosait megtréfálni,
9 3 | megszolgáltatni, s nem ragadták el: – ő ragadta el azokat.~Ilyen
10 3 | betyár halva maradt.~Csak ő maga tudná azt úgy elmondani,
11 4 | követség járt Bécsben, azt ő megszerezte magának, egy-egy
12 4 | urának a legjobb tanácsadója. Ő tudta taksálni az embereket.
13 4 | parfümözött bankjegy borravaló. Ő azért megsúgta a gazdájának: „
14 4 | abban a páholyban, ahol ő ült, senki sem volt biztosítva
15 4 | új vendég érkezett.~Arra ő kiment a tekézőterembe,
16 4 | odahozták eléje az íróasztalkát, ő felkapta a tollat, s elkezdte
17 4 | vádlottak padjára ülni. Ő azt a bűnt szerezte meg,
18 4 | híres-nevezetes inkvizítort most ő hozta zavarba.~Erre az elnevetésre
19 4 | lomha képet, mintha csak ő volna a jámbor „Trafiktürke”
20 5 | szokatlan a bankár házánál: az ő szakmájában a gyorsan végzés
21 5 | egészen hitte azt, hogy ő még ma együtt fog tekézni
22 5 | leginkább tisztára moshatnak az ő vallomásai.~– Ez eddig úgy
23 5 | szekrénybe a gróf halála napján. Ő maga mondta toll alá az
24 5 | hová lett ez az irat?~– Ő azt mondja, hogy a többi
25 5 | olvastam, hogy mit gondol ő ebben a pillanatban, „Ön
26 5 | ember! Azt hiszi, hogy még ő ide vacsora után visszajön!).~
27 6 | Rosszat is tennél vele, mert ő rögtön idesietne hozzám,
28 6 | végső nyomorba is.~– Igaz. Ő sohasem tanult semmit, amiből
29 7 | kapusné azt mondá, hogy ő reggel, hajnal előtt, mikor
30 7 | ki a kapun egy urat, akit ő a könyvvezetőnek nézett,
31 7 | Ellenkezőleg. Jól tudhatta, hogy az ő ügyét a haláleset csak bonyolultabbá
32 7 | Felvilágosításokat csak ő maga adhat. A becsülete
33 7 | életéhez.~(Most az egyszer ő is tévedet!)~Most Stauner
34 7 | bankár leányának árvagyámjául ő neveztetett ki – a leány
35 7 | így fog következni. Hiszen ő maga mondta neki: „Még látni
36 7 | kutya, hogy ez megölhesse az ő jóltevőjét! Miért? Hogy
37 7 | vasúton a mozdony elgázol. – Ő – kimondom – egészen magas
38 7 | vagyona azt a kárt, amit az ő jóhiszeműsége okozott?~–
39 7 | atyjának a lelkét odafenn, az ő örök bírája előtt.~– Tudom.~–
40 8 | ugyan meghívta magához; de ő valami ürügyet keresett,
41 8 | leánya, a kis Rieke, aki az ő rajzaihoz pozírozni szokott,
42 8 | emlékezik arra, hogy az ő arca hideg volt, az anyjáé
43 8 | már ajánlatot tett. Hanem ő egyszer mindenkorra ajánlkozik
44 8 | ajánlatával. Mondta, hogy ő nagyon jól tudja, mi rejtőzik
45 8 | emberek”-et szerzette. De ő annál még egy sokkal jobb
46 8 | sokkal jobb vállalatot tudna. Ő ismeri az ön „albumait”.
47 8 | odaültette a kislányt, ő maga ült annak a helyére,
48 8 | elhatott ez a derültség: ő csitította a bátor, kicsi
49 9 | a nagy szolgálatot, amit ő tett, meg sem lehetett jutalmazni.~
50 9 | kizárólag azzal foglalkozik. Ő is komolyan várt önre.~–
51 9 | hozzáfogott a német nyelvtanhoz. Ő meg németül tanul az ön
52 9 | tekinte Bertalanra. – Elérté ő e néma beszédet.~– Ön azt
53 9 | pusztán, a buckák között. Ő lőtt énrám. Én őreá. Ő rosszul
54 9 | Ő lőtt énrám. Én őreá. Ő rosszul talált, én jobban.
55 9 | vele. Én tudom jól, hogy ő nagyon szenved, s rettegek
56 9 | futrinkát nem zavarta az ő jelenlétűk a maga hivatásában.
57 9 | mulatságot rendezett számukra.~Ő volt az apjuk.~Azontúl,
58 9 | találkozott Godiva mindig ő köszönt neki előbb: „Hiszen
59 9 | barangoltak együtt párosával; ő és az a másik leány.~Ma
60 9 | a kerek világon, aki az ő testvérét szeresse? Elmondá,
61 9 | szeresse? Elmondá, hogy ő harminchat éves, két évvel
62 9 | tanult, és gagyogni kezdett, ő pedig már komoly, meglett
63 9 | aminő „coqueluche”-t az ő korában a középen kétfelé
64 9 | megmaradt kisleánynak. Akkor is ő volt ennek a nagy embernek
65 9 | Godiva nem tudhatá, hisz az ő nagy gyászesetén nem volt
66 9 | tartja a jó nénjét, hogy ő előre el ne látta volna
67 9 | gyámoltalanságát? Régen kihímezte ő szépen a maga nászútjára
68 9 | minden. Nekem megmutatta ő azt darabonkint, s eltanakodtunk
69 9 | kiadásai rovatában, amit ő vezetett, egy tételt: egy
70 9 | az a csónak? Itt van: az ő ruhatárában. Az a csónak,
71 9 | domb a tagosztályban az ő birtokába jutott. A sírbolt
72 10| égalj alá vándorlásnak. – Ő szimulálta a betegséget.
73 10| Godiva mindezekre csak az ő szokott mélabús mosolyával
74 10| tudta azt már jól, hogy ő az, akinek Capriba kell
75 10| felkészíté az útra a feleségét.~Ő már bejárta Olaszországot
76 10| nyugodjék szép csendesen; ő maga átmegy szivarozni a
77 10| úgyis felkölti az alvókat, ő is át fog jönni hozzá az
78 10| más kocsiszakaszt, mert ő a pipafüstöt nem tűri. Pedig
79 10| egy gordonka-basszus. – Ő valóságos kedélybeteg. Aligha
80 10| mind a hárman.~– Úgy, hogy ő, ki az aktákba belenézett,
81 10| mindenik azt hitte, hogy ő az igazi. Most aztán mindent
82 10| Godiva bámult azon, hogy ő még mindig él!~Hát nem elég
83 10| mechanikus működését?~Minek is él ő ezen a világon?~Hogy nyűge
84 10| közeledtek a vagonfolyosón az ő kupéja felé. Már a lépteit
85 10| Milyen tréfásan hangzik az ő szájából ez az utálatos
86 10| volt halálra sértve! Hogy ő az a hitvestárs, aki miatt
87 11| volt hangja hozzá.~Hanem ő kitalálta, hogy mit akar
88 11| mit akar még mondani. S ő mondta el neki:~Van egy
89 11| hullámokon sem láttam többé az ő domborodó sírját; csak azt
90 11| pillanta meg, mely még az ő olasz temperamentumát is
91 11| halálordítás ad élő hangot. Mi az ő szelíd fájdalma ez irtóztató
92 11| lépten-nyomon beleütközik az ő tudta nélkül megváltozott
93 12| olyan képpel fogadja, mintha ő volna az a híres angol,
94 12| közönség elfelejtette régen az ő viselt dolgait, a nagy rémperrel
95 12| s mikor azon kezdi, hogy ő egy foglyot akar kiszabadítani,
96 12| A rabok optimátesei az ő kezén keresztül kerültek
97 12| keresztül kerültek ide.~Ő is rájuk ismer: azok is
98 12| mások türelmetlenkednek, ő csendes szavakkal lecsillapítja
99 12| meggyónni. Ez az ember az ő pátriárkájuk. A temetésnél
100 12| pátriárkájuk. A temetésnél ő fog szólni. Semmi egyebet
101 12| a fegyháztól: csupán az ő számukra van az ott. Némelyik
102 12| hogy a vizsgálat előtt ő volt a legdühösebb önre,
103 12| Ezt már elhiszem. Ez az ő vonása.~– A szünidő alatt
104 12| szeretett.~– Hát valóban gondolt ő a szegény Péterre valaha?
105 13| beérte volna, nem vágyik ő havannára; míg Lándory meg
106 13| ártatlanul elítélt, és ő, a sokszoros gonosztevő:
107 13| önelégülten mosolygott azon, hogy ő ilyen derekasan be tudta
108 13| hivatalnokok előtt is kimondtad. Ő azonban téged a hűség és
109 13| Kalthahn Péternek, hogy ő egy nagyszerű fogást csinált
110 13| a tolvajok vezére, hogy ő szándékosan tévútra vezette
111 13| kincs felszabadulna, úgy ő is egyszerre fel lenne oldva
112 13| kezét Lándory. Olyan volt az ő kezének az érintése, mint
113 13| a várromokat, amelyekben ő megfordult, majd sorra fel
114 13| dolognak találják. De hogy az ő jól eldugott zsákmányukat
115 13| meglátogatá. Ritkaság az ő hajlékában a látogató; kivált
116 13| volt, s fogadkozott, hogy ő fogja az urakat vezetni
117 13| ilyennel sohasem vádolták. Hogy ő tizenkét archaeológgal cimborázott
118 13| a régi kripta közepén, s ő emellé húzta magát, ügyesen
119 13| Péter került felül, s megint ő kopogtatta a vasbottal a
120 14| szépen azt a reváns-kilátást; ő a medvétől hivatása szerint
121 14| karma ejtett rajta, abba ő bele akart halni. Vér is
122 14| öltönyöket összevarrja. Ő maga gyalog sietett előre;
123 14| együtt, igen szomorú emlék az ő szemei előtt. Az a kettős
124 14| a múlt alkalommal is az ő vendége volt Lándory); hozza
125 14| meg a luxemburgi kérdés az ő fantáziája. En pedig sohasem
126 14| legelőször is orleanista. Ő az elismert „médium” Aumale
127 14| akkor voltam ötvenéves, ő huszonnyolc. Özvegyek mind
128 14| egy erdélyi mágnás volt, ő maga egy gazdag bankár leánya.
129 14| maguk „mentek nőhöz”. – Az ő hazájában, úgy látszik,
130 14| adósságterhektől, s aztán átíratom az ő nevére.~Ekkor aztán meg
131 14| tettem Sidonia grófné előtt, ő azt a magyarázatot adta,
132 14| jó báró a „Médea” nevet. Ő – az anya – azt kívánta,
133 14| tudattal nőtt fel, hogy ő egy fölösleges lény a világon.~
134 14| befolyása volt az udvarnál: az ő kérésére megbocsátottak
135 14| hajtotta tökéletességre. Az ő igaztalan pártfogása, kényeztetése
136 14| olyan zseniális. S ezt ő „fiának” nevezheti. Ragyoghat
137 14| többet az „ifjasszonynak”. Ha ő a hamisakkal is beéri: hát
138 14| felajánlá neki, hogy majd ő kikeres a számára egy jó
139 14| paripát az istállóból, s az ő oktatása mellett majd megtanulhat
140 14| való meghasonlásom.~Én az ő leányának valóban boldog
141 14| szerencsétlen rencontre az ő cselszövénye volt, azt bizonyosan
142 14| sejtelme sincs róla, hogy ő mi szerepet játszik ebben
143 15| hogy kinek „látszott”? Hisz ő minden előkelő körben habitué
144 15| grófnak. Hiszen mehetett volna ő arra az esküvőre a lába
145 15| optimista, mint mi ketten; ő, mikor az új pár a hivatalos
146 15| kétségtelenné tették, hogy ő követte el a seigniers-i
147 15| szemekkel nézett volna az ő Jásonára. A szavait följegyzék.
148 15| hősünk tevékenységének. Ő volt a párizsi lázadók egyik
149 16| végrendelet benne vannak. Ő azokat személyesen fogja
150 16| azt hallá suttogni: „Ez ő!”~Ő is kitalálhatta, hogy
151 16| hallá suttogni: „Ez ő!”~Ő is kitalálhatta, hogy ezek „
152 16| hivatalszobában. Szokása szerint ő volt a legelső a megjelenésnél,
153 16| volt kitalálni, hogy „Ez ő!” Feltette a „pincenez”-
154 16| szerinti idomítása nélkül ő már tény állást megállapítani
155 16| jelenhetett meg ez órában. Ő főhadnagy volt a tizenkettedik
156 16| Bosszantotta ez a hamis pátosz. Ő tudta, hogy miért nem jöhet
157 16| vérét! Hibát találni az ő expozéjában.~– Azt mi jobban
158 16| fogja megmutatni.~– Hát ő azt honnan tudja?~Lándory
159 16| kegyetlen gúnymosollyal. (Ő is tudta, hogy hol van Médeának
160 16| sértetlenek.~Akkor azután ő saját maga felmetszette
161 16| érdeklődés tárgyává lett.~– Ő tudja! Hát miért nem mondja?~–
162 16| Ez még hagyján!” – monda ő. – „De azt láttad volna,
163 16| börtönből Lándory, akkor az ő életének megelőző körülményeiről
164 16| hogy Sidonia grófnő az ő karján vezetteté magát az
165 16| jön egy szebb világ: az ő fajára nézve üdv, s annak
166 16| nézve üdv, s annak folytán ő szárnyakat fog kapni, s
167 16| Lyonelért!~Ezt nevezte ő nagylelkűségnek.~A vendégsereg
168 16| is egy havannával, elébb ő maga leharapva a szivarnak
169 16| Azóta mindig ott van?~– Ő és még valami harminc társa.
170 16| vesztes mindig pihent; ezúttal ő volt a vesztes, ráért Médeát
171 16| konkurenciát csinált neki. Ő is a kis jegyzőhöz lépett,
172 16| oda a vendég úrhoz, mintha ő követne el rajta valami
173 16| meggyűlölni.~Hiszen legyen ő becsületes ember, nemeslelkű „
174 16| toronymagasságig: – de ne kerüljön az ő légkörébe!~A hivatalos munka
175 17| budoárjában szolgálták fel. Az ő lakosztálya mind abban az
176 17| amit én tudok, azt nem. Ő mentette meg Lyonel bátyádat
177 17| a commune harcaiban. Az ő neve a Raoul Ripaille.~Médea
178 17| asztalunknál!~– Nem tudták, hogy ő az én mostohafiam.~– De
179 17| emelt…~– Az tudta, hogy ő Raoul Ripaille.~Médeának
180 17| Lyonel is köztük van!~– Az az ő hibája.~– Csakugyan nincs
181 17| azután a komoly aggodalmam az ő sorsa iránt. Ahogy én őt
182 17| amiket felőle hallottam, ő egy heves vérű, vakmerő,
183 17| kétségbeesést: nem fog-e ő abban a pillanatban, amidőn
184 17| kövessen el árulást az ellen az ő megszabadítója ellen.~És
185 17| s aztán a mouchard elöl, ő pedig hátul utat törtek
186 17| Ripaille az elsők között lesz: ő mindig legelöl szokott járni.~
187 17| bírta ezt hitébe fogadni.~Ő sohasem ismert volna így
188 17| ismert volna így rá. Az ő délceg, szép Lyoneljére,
189 17| ez a gonosztevőmodell, az ő kedvencével egy és ugyanaz!
190 18| állni: azt mondja, hogy az ő baját semmi panaceák és
191 18| piócákat rendelt neki, s ő azt mondja, hogy az ablakon
192 18| dinamitbombák, amiknek egyike az ő lábaihoz gurult? – Az mind
193 18| utolsó foszlányig, s ki az ő karjai közé veté magát?~–
194 18| közjegyzővel hitelesíttetni, hanem ő maga hitelesíti. Ezért megint
195 18| a sejtelme támadni, hogy ő most aligha jó helyre jött.
196 18| hanem azok törnek be az ő szobájába. Ez nagyon is
197 18| modorban henceg, mintha ő volna az, aki a souspréfet
198 18| pedig én tudom, hogy hát ő hol szokott ebédelni? Egyik
199 18| megmentem az életét, mint ha ő rettenetes ígéretét beváltva,
200 18| madame?~– Nem volt az.~– És ő mégis árulással fizetett
201 18| érje el a maga fátuma az ő Raoul Ripaille álarca alatt.
202 18| együtt nevet azokkal, akik az ő rovására nevetnek, tovább
203 18| Vagy talán eléje került az ő eszejárásának ez az ember?~–
204 18| Hordom neki a pletykákat, s ő igen jól mulat rajtuk. A „
205 18| csaknem egykorú vagyok. Ő is özvegy, én is.~– De az
206 18| elcsodálkozót; pedig tudta ő azt jól; csakhogy éppen
207 18| nem talán?~– Na de igen. Ő éppen az a nő, akit te az
208 18| Így ni! Koccintsunk az „ő” egészségére. – Hát kezdjük
209 18| férjedül?”~„Én nem bánom, csak ő meg ne bánja.”~Ez volt Médea
210 18| déshabillé!” – „Csitt!” – mondá ő, az ujja hegyét a szájamra
211 18| felébreszté fantáziámat: ő még ezeknél is szebb „lesz”.
212 18| előtte, hogy e perctől fogva ő a háznak korlátlan uralkodó
213 18| ne fejezzem előtte, amit ő királynői fejbólintással
214 18| csinálni. Engem ingerelt ez az ő változatlan arca, elkezdtem
215 18| bájaira. Kértem, hogy vesse le ő is azt a fránya nagy hímzett
216 18| keblén keresztül van kötve. Ő erre azt felelte, hogy neki
217 18| félholdamhoz”. Erre az ő eddig mozdulatlan arca egyszerre
218 18| világ forgott körülem. – És ő, az eumenidák koncentrált
219 18| terajtad is, meg őrajta is. – Ő fél tőled. – Tudod? „Fél.”
220 18| nem volt maradása többé az ő kedves barátjától: az őt
221 18| Bertalan vette észre, hogy az ő kedves barátja ővele „experimentál”.
222 18| Alfréd nagy elbúsultan az ő kedves cimborájának:~– Édes
223 18| találni.)~– Megálljunk! Ő nem tudja, hogy téged hozlak
224 18| szólt Scilla. – Hisz ő egyike az én apáimnak.~–
225 18| azért! Ismerem már én az ő petit souper-it, amiket
226 18| étvággyal eszik abból, amit ő ehetetlennek talált. Én
227 18| visszagondolt arra az időre, amikor ő ennek a félistennőnek negyedmagával
228 18| táncoltak, zenéltek, egyedül az ő és Guimard kisasszony mulattatására.
229 18| s elkezdett tapsolni – ő tapsolt Lándorynak:~– Hahaha!
230 18| Az Ecsedi-láp volt az ő birodalma, ott bujdogált
231 18| társaság. Mikor gazdája alszik, ő ébren van; s ha meghallja
232 18| hangját tudja utánozni: ez az ő titkos beszéde. S Oroszlán
233 18| folytassam a mesét rendén. Ő volt a betyár szeretője.
234 18| azoknak dalolni kellett az ő nótáját, amíg ő az Évicával
235 18| kellett az ő nótáját, amíg ő az Évicával járta a kopogóst:
236 18| éjszakára! – a végét aztán ő dalolta el: „ne félj, majd
237 18| szeretőm: esztendeig sirattam. Ő volt az én mindennapi halottam.
238 18| Mohácsnál!” – már akkor ő utánam dalolta odabenn;
239 18| aztán meg, hogy kicsoda ő? Aranyzománcba játszó barnapiros
240 18| Ugyan visszajövök! Mert ha ő az Oroszlán Gabi, én meg
241 18| Szemközt megyek rája: s vagy ő esz meg engem, vagy én sújtom
242 18| bele földet? A cigány az ő embere!”~Megköszöntem a
243 18| mulatság közepette lepte meg az ő kedves barátja, Alfréd,
244 18| könnyelműsége mellett is jószívű. Ő nekem azon a találkozáson,
245 18| százmilliói is elolvadnak az ő szép szemei tüzénél? – Nem
246 18| felőle győződve, hogy ez az ő kedves barátja a legnagyobb
247 18| számára akarom megvenni, és az ő nevére íratni. Őszintén
248 18| a kedves, szép országot. Ő szenvedélyes vadász. Itt
249 18| mai nappal lép hatályba az ő gondnoksága, ami egyúttal
250 18| a grófnő iránt, hogy az ő kedvéért ily rendkívüli
251 18| olyan szemmel nézik, mintha ő foglalta volna el Taskentet.~
252 18| tudott az eszén járni az ő protektorának! Alfréd a
253 18| elé, s beszélgetett vele.~Ő is néma, a kép is néma.~
254 18| beszéltek egymással.~Vagy csak ő szólt ahhoz.~– Mit tegyek?
255 18| azt hiszi magáról, hogy ő valami Herkules. Ott produkálta
256 18| a szerelem.~De hát vajon ő szeret-e?~„Igen! Amíg azt
257 18| nem a hitvestársát?~– Te „ő”vele mégy? – kiálta fel
258 18| Bertalan előtt, s elöl ment: ő lépte át előbb a küszöböt.
259 18| a vallomást tette, hogy ő olyan éhes, mint egy sapeur.
260 18| van: a másik fölösleges. Ő az egyiket önnek ajándékozza.
261 18| elveszti bele az eszét, azt az ő nagy eszét, amire olyan
262 18| ember illik legjobban az ő világgyűlölő, emberkerülő
263 18| ember, ennek a háza lett az ő eszményképe. A magyar pusztáról
264 18| ölteni az esőköpenyét, és ő elnevette magát erre a gondolatra: „
265 18| ázsiai sivatag, amilyennek ő (a leírások után) képzelé: „
266 18| kép.~Nem ilyennek képzelte ő a sivatagot.~Maga a kastély
267 18| igaza: az mindig a nőé. Ő az okosabb (legalább azt
268 18| a modor. Ilyen plébánost ő még nem látott.~S csodálkozása
269 18| szót Bertalannak, ahhoz ő még most nem ért. De majd
270 18| meresztve Dea. Egy pap, aki az ő férjét tegezi, s vele összeölelkezik!~
271 18| Ifjúkori bolondságnak nevezi ő az ő hős tetteit!~– Nem
272 18| bolondságnak nevezi ő az ő hős tetteit!~– Nem követtem
273 18| huszonhárom, az negyvenegy. De ő nincs negyvenesztendős.
274 18| toprongyos cigányhad az ő bolondos hegedűreszelésével;
275 18| megsiratják a szegény Godivát! Ő már boldog! Ő már nyugszik!~
276 18| szegény Godivát! Ő már boldog! Ő már nyugszik!~Más ember
277 18| penitencia.~Azon kezdte, hogy ő meg fog halni. Érzi jól,
278 18| névjegyzéke”. Ez volt az ő tanulmánya. A többit olvashatta
279 18| mi akadálya volt eddig az ő látogatásának – alvó szerelmesénél.
280 18| Deával, elmondá neki, hogy ő most le fogja venni szép
281 18| megsúgta neki, hogy mi az ő nagy baja?~Erre aztán a
282 18| is leszek olyan jó, mint ő volt!~A Godiva sírköve mellett
283 18| azután Médea is tudta az ő nagy titkát.~Az agancskiállítás~
284 18| amelyen Lándory belép, s ő tartja a társaságot valami
285 18| feleségem figyelmeztetett rá. Ő olvasta a lapban. Akkorra
286 18| akadályozta a grófnőt, hogy ő maga le ne szálljon a gyepre.
287 18| olyan jó bivalyvadász, mint ő. Már azután, hogy a kettő
288 18| Miért nincs megfordítva? Az ő jóvoltuk folytonos megalázás
289 18| Csak Médea van még hátra. Ő nem mindennapi nő. Vele
290 18| Lis Blanc grófnőnek? Azt ő maga viszi fel reggelenkint
291 18| tudhatod te, hogy mi van az ő leveleiben írva?~– Olvasgatom
292 18| Hermione kisasszony ellen. Ő az én branche-omba vág: –
293 18| Carcasse. Én egy méregkeverő, ő egy petroleuse. Szép pár
294 18| Mi sem természetesebb. Ő is felismerte bennem a „
295 18| férjeknek, aminő eddigelé az ő akváriumában nem volt ismeretes.
296 18| dolgozni sem tudott, hacsak az ő szobájába nem hozta át a
297 18| állandóul ott tartotta. Ő maga volt a legidegesebb
298 18| sehol. Azt képzeli, hogy ha ő Bernátfalvára visszamegy
299 18| fantáziája volt, hogy az ő hálószobájából, az emeleti
300 18| fogai vannak.~Ez egészen az ő dolga.~Két napig aztán Deának
301 18| az csak válasz volt az ő gorombaságára. Én éppen
302 18| tartozása volna. – Hanem hát az ő fejéből nem lehet kiverni
303 19| utaznia, sürgős ügyben: ő tehát nem jöhet.~Ahogy előre
304 19| fog ártani az áldomásozás; ő nincs szokva ezekhez a tüzes
305 19| Péter pepecselt valamivel. Ő is dilettáns kertész volt.~
306 19| Adok is én valamit az ő tilalmára.~– De majd nagyon
307 19| mennyire nem törődik az ő urának a haragjával.~Az
308 19| feleségemmel érintkezik.~Ő maga tehette: hisz ő – olyan
309 19| érintkezik.~Ő maga tehette: hisz ő – olyan távol szokott már
310 19| találkozás sikere. Hátha az ő erénye bukik el a csábító
311 19| is tudunk valamit. Olyan ő most, mint az alvajáró,
312 19| egész életére; s ahogy én az ő büszke lelkét ismerem: ha
313 19| Alfréd is értett hozzá. Az ő kertjeiben természetesen
314 20| baja van? Ezt a betegséget ő sem találta valami regényesnek.
315 20| hogy feltűnővé ne legyen – ő sem közelített hozzá. Azt
316 20| akarja bizonyítani, hogy ő egészen józan: elkezd okos
317 20| leült a tarokk-asztalhoz, ő azonnal sietni fog a találkozóra.
318 20| vakmerő kísérlet az, amire ő most vállalkozott! Egészen
319 20| asszonyt idealant.~– Hisz ő nem tehet arról, hogy Hermione
320 21| Párizsban nem játsszák azt. Ő csak nézte a játékot, s
321 21| kártyát forgatjuk, ami az ő kezében volt. Hisz ez méregkeverés.~–
322 21| első kocsigördülésről, hogy ő fut elöl.~Amint a vendégtávozás
323 21| kedélye fel volt háborodva. Ő azt az egész jelenetet nem
324 21| annak a betegnek, ki az ő boldogságát semmivé akarta
325 21| Hát Lis Blanc gróf?~– Ő volt az első, aki elment.~–
326 22| Az egész vendégsereg az ő egészségére koccintja majd
327 22| Hát Hermione kisasszony?~– Ő odalenn van a szobájában.
328 22| rejteklépcsőn Médeához. Az ő dolga volt a további. Mi
329 22| szivarfüst. Azért aztán ő is megpróbálgatta egy-egy
330 22| meg Sidonia grófnő írta.~Ő átnyújtá azt a férjének,
331 22| férjének, hogy olvassa el ő is. „Kedves leányom!~Voltam
332 22| felvenni. A beszélgetés az ő szobájában történt.~Látszott
333 22| támaszkodott az asztalhoz, az ő arcán is észre lehetett
334 22| tekinte Bertalanra.~Most ő is meglátta annak a zöld
335 24| korán reggel az erdőn? Hisz ő nem vadász.~A szolga leül
336 24| meg a veszélyt, amelyben ő forgott, soha.~ ~Ez
337 24| neki, amit tőled hallottam. Ő adott nekem arra egy olyan
338 24| szenvedélyről, csak szenvedésről. Ő sebesülten ül karszékében,
339 24| én szeretem a férjemet. Ő engem megvédett: férfi,
340 24| Négy óra alatt oda-vissza. Ő óhajt téged látni. Csak
341 25| férjemmel elmegyek innen.~És ő nem várta azt be.~– Látod! –
342 25| igazsága volna is! Hát nem ő volt-e valaha, aki azt mondá,
343 25| amiben szeretet lakik!~Nem ő volt-e az, aki azt mondta,
344 25| nem. Tanulja meg, hogy nem ő találta fel a büszkeséget.
345 25| szüksége a férjnek beavatkozni: ő magától is meg tudta óvni
346 25| lehet az a rézderes fogat? Ő ezt sohasem látta semmi
347 25| keresztülhúzta mindazt, amit ő mondott.~A két nő közül
348 25| most amaz volt a nagyobb, ő a kisebb.~Csak nagy szünet
349 26| volt adva. Mintha nem az ő finom szájacskája ette volna
350 26| egész orosz hadiflotta az ő tengeröblében horgonyozott.
351 26| hatalommal intézkedik. Különben ő maga fog mezítláb, egy ingben,
352 26| Te küldd el a szirénnek. Ő holnapután tartja a búcsúelőadását
353 27| akarta elhinni, hogy ez az ő arcképe, amit Médea eléje
354 27| egyezséget De L’Aisne Alfrédnek. Ő okiratokkal bebizonyíthatólag
355 27| betáblázva. Ha erre nem áll rá, ő bírói zárt fog kérni a Lyonel
356 27| felőle, hogy a nagydíjat ő nyeri meg. Akkor a paripát
357 27| követeléssel áll elő, hogy ő meg adjon számot az eladott
358 27| annak a vásárlója, s az ő szerződésében ez a teher
359 27| szegény bolond”. Ez az ő „titulusuk”.~Csak egyféle
360 27| Van Isten az égben!” – ő azt rebegé: „Van még ember
361 27| szorulva: annak általadom. Ő lett olyan ember. Én az
362 27| beszéltem erről a leányommal, s ő akkor az én kérésemet kategorice
|