Fezejet

 1 9 |  előtt térden csúszkáltak, a földön fetrengtek, kezeiket imára
 2 9 | gazdája lábához, s elnyúlt a földön aludni.~A két leány egymást
 3 9 | második élő lelket találok a földön, akit emlékei, indulatai
 4 12|  halt meg: elkárhozva ezen a földön és a másvilágon! Mit tett
 5 13|     repülnek, az enyéim csak földön járnak! Nem csuda, ha megelőz.
 6 14| rendesen nyugodtan fekszik a földön, le-lecsukódó szemei álmosan,
 7 17| mindig elegáns marad, amíg a földön emberek, azazhogy urak lesznek.~
 8 18|   hogy teneked senki a kerek földön olyan rossz szolgálatokat
 9 18| távozott a leány mellőlem. A földön hentergett előttem, sírt
10 25|       mellette henteregnék a földön, nem volnék se nő, se művésznő,
11 27|     rebegé: „Van még ember a földön!”~S azzal térdre esve, a