Fezejet
1 2 | folytatni fogja a cercle-t. Most egy órára a legmagasabb
2 2 | A vendég uraknak még most nincsenek érdemrendjeik.
3 2 | húszesztendei fogságát.~– Eszerint most már egy fogoly sincs a váci
4 2 | virágból kikelő kacsa tojásig. Most a kihalt ősvilági dinornis
5 2 | meg. Az igazi rablót még most megkaphatnád a Kis Pipában.~–
6 2 | hanem a vérben egyesülés most is megvan.~Az emigránsok
7 2 | a gondolathoz, hogy már most hát ezentúl nem azok a jó
8 2 | üldözött vad lett, akit most már nem a félős pandúrok,
9 4 | ezt nem mondta volna ön, most kényszeríteném, hogy üljön
10 4 | költeményt összeolvassák. Hanem most ebből nem lesz semmi. Ön
11 4 | bűnvizsgálásban?~– Ahogy én tervezem. Most támadt ez az ötletem. Ez
12 4 | gonosztevőkből áll. Még most senki sem tudja, hogy mi
13 4 | forintot kell fizetni. Nekem most a betegeim mind a fürdőkön
14 4 | híres-nevezetes inkvizítort most ő hozta zavarba.~Erre az
15 4 | Hát azt kitalálja ön, amit most én gondolok?~– Ki. Ön azt
16 4 | gondolok?~– Ki. Ön azt gondolja most, hogy ejnye, mennyire csalatkozom
17 4 | kegyetlen zöld szemekkel, s most látok előttem egy semmit
18 4 | körülötte, s ahogy epednek most egy mosolygásáért, úgy kiáltoznának
19 5 | ezekben az években”.~– Most is az vagyok.~– Azt értem
20 5 | szabadságának az ügyeért. Most, ha tetszik, vegye ön el
21 5 | nem nyomta a keblét, mint most.~– Hát most én mondom meg
22 5 | keblét, mint most.~– Hát most én mondom meg önnek, hogy
23 5 | Traumhold felháborodva, s most sötétvörös lett az arca
24 5 | amelynek a vasútját éppen most finanszírozzuk – mi együtt!
25 5 | az ember (az igazi nevét most sem tudom megmondani) valóságos
26 5 | gondnoksága alatt álljon. (Még most csak húszéves fiú, de már
27 5 | összeroskadva a karszékében.~– Most már tudja ön, uram, hogy
28 5 | birtokhoz is, melynek tulajdona most perre megy közöttük. Ebből
29 6 | Itt volt érezhető még most is az a spanyolvaszk-illat. –
30 6 | az! Neked volt igazad. – Most benne vagyok a veszedelemben.
31 6 | csak súlyosítja a vádamat. Most, mikor egy behegedő sebet
32 6 | hozzá Badenbe?~– Ne hagyj most magamra. Rosszat is tennél
33 6 | ennél nagyobb fájdalom is!~– Most már én mondom, uram, hogy
34 7 | volt kötve az életéhez.~(Most az egyszer ő is tévedet!)~
35 7 | az egyszer ő is tévedet!)~Most Stauner úr adta elő a tapasztalatait.~–
36 7 | Traumhold-ügy lefolyásáról, mely most már az adminisztratív közegek
37 7 | elrontottad a sorsomat, már most vedd a kezedbe; ha idejöttél,
38 7 | napsugártól beragyogva, most pedig a megörökült villámlobbanás
39 7 | követelésnek megfelel?~Lándory most már kezdte kitalálni Godiva
40 7 | kell kapnom.~– Ön azonban most még csak húszéves.~– Igen.
41 7 | húszéves.~– Igen. És eszerint most már csak két dolog között
42 7 | egyharmadában. Ha akarom, most rögtön kaphatok érte hatvanhatezer-hatszázhatvanyolc
43 7 | szót mondok önnek. „Még most” egyetlen „bűn” vádja sem
44 7 | megigéző szemeibe.~– Még most az a tett, ami önnek az
45 7 | mért nem sírsz hát? Hát az most mind előtte áll. Hajdani
46 7 | választottam tréfából.~– Hát most viselje komolyan. Ön el
47 7 | valamit.~– A koronának az ára most tizenhat és fél forint.
48 7 | teszek.~– Eszerint lesz most önnek háromszázhuszonnyolc
49 8 | szorítá az övét magához. Még most is emlékezik arra, hogy
50 8 | modell számára.~Godiva már most abbahagyta a kenyérpirítást,
51 8 | volna levél útján is; de most egy útban ezen is átesünk.
52 8 | kerekre felnyíltak.~(Ez most azt gondolja, hogy az egész
53 8 | tudom, mi a hatáskiszámítás.~Most azután végig kellett lapozni
54 8 | derült hangulatot.~– Hát most elmondom önnek, hogy miért
55 8 | neki azok az angyalkák?)~– Most azonban azokat a megírni-
56 8 | szerződését is írja alá. A pénzzel most már bőkezűbben bánhatik.
57 8 | magától semmit, ami szükséges. Most már nem kell önnek a megélhetés
58 8 | képzelhető.) A vízfelforralásra most már Bertalan ügyelt fel.~
59 8 | misének a készülője!~– No, most már itt az ideje, hogy a
60 8 | férfi kezét. Érzé, hogy most már annak kezet csókolni
61 8 | Az annak kevés!~– Már most hát ön is tegyen meg valamit
62 9 | Traumhold leánya, itt lehetek most a te házadnál, ugyan kinek
63 9 | húszesztendei nehéz fogságra. És most néhány nap előtt előáll
64 9 | többesben beszélt.~– Már most kitalálta ön, hogy miért
65 9 | Lássa: már meg is ölte. Most azután gödröt ás a számára,
66 9 | megszabadulni. Ez a baja!~Már most csak azt a csontot kellett
67 9 | napra gondolt. – Mit kell most őneki tennie?~Mint a talány
68 9 | maradna a temetés végeig. Én most nem tudom rendbe szedni
69 9 | vigasztalhatatlanok vagyunk, hogy…~…éppen most utazunk fürdőkre; …benne
70 9 | téged a világból.~A leány most már ijedten kapott mind
71 9 | meredt Bertalan tekintetébe. Most már nem értette azt. Ezek
72 10| melynek utófájdalmait még most is érzi az egész világrész
73 10| húszesztendei fogságra.~Most meg már a Pétert szidják.
74 10| bevehetőnek találta.~Godivát most már a hideg rázta: a férjét
75 10| hitte, hogy ő az igazi. Most aztán mindent kibeszélnek
76 10| hogy miért nem hoz az Isten most egy vasúti összeütközést
77 10| Mindenféle rosszat.~Godiva most rémülten kapta meg mind
78 10| Háziúr által kiűzetés!~Godiva most görcsös nevetéssel ölelte
79 10| elég szép – dekoltálva? Most is úgy volt.~Erre a szóra
80 10| ezt tudattad velem. Már most meggyónom neked, hogy eddig
81 10| jó, hogy ezt megtudtam. Most már nem fáj semmim.~S azzal
82 11| nemzetet legázolva, összetörve, most teszik a koporsóba!”~Olyan
83 11| szeret?)~– No, önnek akkor most pokolbeli nagy élvezete
84 12| járhatott a társaságba. Most már újból szalonképes. –
85 12| vasrostély mögött élt le. Most már megszabadult.~A raboknak
86 12| életfogytig elítélve. Itt most karmester, énektanító. Gyönyörű
87 12| Nem! – kiáltott a rab, s most már szikráztak a szemei,
88 12| is elő a halálát.~Péter most már ravaszul nevetett.~–
89 12| ravaszul nevetett.~– Hát most én ezen mit vegyek magamnak?
90 12| hová jutok én ezzel? Itt most szolid alkalmazásom van.
91 12| utcán, nincsen ízlésem. Ha most innen kilöknek, rosszabb
92 12| a megkötözött kiskutyán. Most már a szívemet boncolja!~–
93 12| hogy a lelkébe lássanak.~– Most már, uram, követni fogom
94 12| Harmincesztendei pihenésre. Most csak még egy kérdést Kalthahn
95 13| szobájába kettőjük számára. Még most nem állt fenn közöttük az
96 13| szolga közötti viszony, még most csak útitársak voltak. Ebédelhettek
97 13| hidd ám azt, Péter (Lándory most már tegezte emberét), hogy
98 13| már engem az élők nyomába. Most is éppen a meghalt Monterosso
99 13| rab alfabet szerint. De ez most lehetetlenné van téve, minthogy
100 13| bankárnál hagyta letéteménybe, s most a Lis Blanc örökösök ennek
101 13| sokszoros értékű szekrénykét. Most azután te elkezdted magadban
102 13| bejáratnál szoktak látni, s most a bástyateremben találnak;
103 13| úrasszonyom nyugszik.~– Ne most még, Péter. Csendes álma
104 13| vadméhek döngése mellett. Még most nincs őt miért felköltenünk.
105 13| hozzá, s megsúghatjuk neki: „Most már elköltözhetsz a túlvilágra,
106 13| szivart szív. Ha ön azt, amit most tőlem megtudott, akármiféle
107 13| nem ajándékoznak oda! – Ha most közhírré leszen, hogy ön
108 13| tinaját. Azt hitték, hogy most is abban jár.~Természetes:
109 13| kastélyban.~Az özvegy úrnő most is egyedül volt, mint mindig.
110 13| hintóval jártak rajta, de most már csak fahordásra szolgál,
111 13| szekérnél – mond Lándory. Még most nincs rá szükség.~– Itt
112 13| visszaküldjük érte az erdőkerülőt.~Most már aztán értette a dolgot.~
113 13| mancsai közt, s a Péter most ezzel akadt össze.~Lándory
114 13| fordult egész haragjával.~Most azonban Péter került felül,
115 14| piktor a szekéren maradt, az most már le nem mer onnan szállni,
116 14| elvertek.~Az úrnő azonban most már nem engedte, hogy vendégei
117 14| rakoncátlankodnak ezen a vidéken. Ők most pihenjék ki itt magukat.~
118 14| látogatójuk érkezett.~– No, most Péter gyorsan az ágyba;
119 14| pedig ugyancsak kínálkozott most, amikor az útitársát szembeállíthatta
120 14| vagyonomnak általános örökösévé. Most beszéljünk az asszonyomról.~
121 14| tökéletesen beforrtak, úgyhogy most annak eleven hamis fogai
122 14| indokolásához tartozik.~És most beszéljünk az én fiamról.~
123 14| visszavonni, Lyonel már most visszatérhet, s nem lesz
124 14| fira szállt.~Asthon lordnak most csak egy leánya van, akire
125 14| halála volt.~Lady Elvira most a mylord kedvence.~Születésétől
126 14| annak elősegítője legyek?~Most, hogy dúsgazdagnak érzi
127 15| vesztesz vele semmit. – Most csak húszesztendős vagy. –
128 15| homard-t és a sampinyont, most már megengedték. Tehát egy
129 15| Blanc grófnő a Szaharában. „Most már jöhetsz haza!”~Hisz
130 15| történni.~Lyonel úrfi tehát már most itt állt: egy félig meglőtt
131 15| kapni az anyámtól. Az pedig „most” nálunk is szabottan áll.
132 15| első rohamban elesett, s most már a túlvilágon adhat számot
133 15| vezéreik bilincsbe verve; s most kezdődik a rémper tizenkétezer
134 15| ismét lezáratta Péterrel.~– Most már nagyobb fejtörést fog
135 15| őrzi a déli határt: éppen most fegyverezték le Canrobert
136 16| császár Párizsban volt. Most pedig már… Chislehurst!
137 16| tenni – mondá Lándory. – Most lássuk a láda tartalmát.
138 16| leánya neje volt Lándorynak; most Lándory a neje virtualitásainak
139 16| neki „Lohengrin”-t.~– És én most ezzel feladatomat befejeztem –
140 16| össze a társaságból.~Lándory most egyszerre ezzel a kérdéssel
141 16| mind ezüstre váltotta fel. Most aztán (az ajtón keresztül
142 16| amidőn értesíté, hogy oda most már vasút vezet; a pályaház
143 16| a grófnő utoljára látta. Most egy sugárutat törnek rajta
144 16| mellett, úgyhogy Alfréd most már a grófnő és Lándory
145 16| diadallal Boisgoberry úr.~Alfréd most már nagyon komoly arcot
146 16| s végigfutott az arcán. Most már a hőség állta el minden
147 16| fosztottak meg a birtokától. És most, íme, megkerül az ellopott
148 16| pur sang orleanista. Már most mi van érdekében a francia
149 16| kategóriából is, s beírta, most már nem azt, hanem Lis Blanc
150 16| bennünket hagyni? Éppen most akartam önt felszólítani,
151 16| alá, mikor leülnek.~– De most már hozzászoktak a széken
152 16| esküsznek?~– Hja, az régen volt. Most már a próféta borotválkozik.~
153 16| miféle villám csapott ide most be?~Jött a souspréfet. Az
154 16| Az is elfogta Lándoryt. Most már valósággal cernírozva
155 16| családunk” jelen ügyében: most a kapuzárás előtt ne hagyjon
156 16| ülő panthera – látta, hogy most az anyja is közeledik Lándory
157 17| alattuk bedőlt katakombába. Most az utcák úgy vannak szabályozva,
158 17| maga alá temette a művészt. Most ezen a helyen két összeakadt
159 17| ilyenekkel vannak kirakva. Most veres bort mér benne egy
160 17| fogja röpíteni. – Ez ellen most a katonai parancsnokság
161 17| Ingyen is megteszik. Ez most sport. Aki az ifjú grófot
162 17| szobájába: „hagyjuk az ebédet most, grófnő; a »guinguette«-
163 17| fogva!”~– Gondolja ön, hogy most lesz?~– Az aneroid 73-ra
164 17| nem verhette el a jég. S most ők zabálják fel, az istentelenek! –
165 17| lapin-ragu.~Sidonia grófnő most már bánta nagyon, hogy megkóstolá.~
166 17| Vivent les zuaves!” – (Most ezeké volt a népszerűség.)~
167 17| és La Fontaine nyugodtak. Most egy nagy hírlap kiadóhivatala
168 17| kiadóhivatala van ott.~Mit érdekelte most mindez a grófnőt! Csak az
169 17| így ki lehet mutatni, hogy most hol járnak a föld alatt
170 17| alvilági, mellfullasztó posaj.~Most elkezdett valami leírhatatlan,
171 17| mintha a pokol nevetne. Most már a patkányokkal együtt
172 17| látta még senki szaladni.~Most feltolódott az odúból az
173 17| Nagy szükségem van nekem most anyára, nem akarok én még
174 17| hát nem látja ön, hogy most szült az anyám? A drága
175 17| megcsókoljon? Egy patkány éppen most vallott szerelmet, itt a
176 18| bizony nagy szükség volt most, mert a népcsődület miatt
177 18| rossz néven venni, ha még most is folyvást patkányokat
178 18| karjai közé veté magát?~– Az most is itt van az udvaron. Ott
179 18| mentették meg?~– Annak a betege most a grófnő. Majd reggelig
180 18| tartott, az be van fejezve. Most nekem a magam feladata után
181 18| szólt rá semmit.~És Bertalan most sem nézett az arcára, hanem
182 18| kétbalkezű ember elmulasztja a most már Párizsban lakó grófnő
183 18| Blanc-féle okirattal?~– Azt most negyedszer én magam fogom
184 18| sejtelme támadni, hogy ő most aligha jó helyre jött. A
185 18| egész relatiót megírni. Most már csak siess a hivatalba,
186 18| való, de négyecskén, mint most, igen jól lehet benne megférni.
187 18| ifjú házigazdának.~– És most, jegyző úr! Hirtelen öntse
188 18| világító tűzgolyó).~– És most hajlandó volna ön ezt a
189 18| megharapnám.~– Menjen ön most aludni, Lidy Carcasse! Ön
190 18| annyival inkább eljárhatsz most is. Az ember a mások bolondságain
191 18| viszony! – Hát látod – én most a legjobb barátságban állok
192 18| Elvégezted már? Te itt most Sidonia grófnőről beszélsz!
193 18| tetszeni? Minek kérdeztek most, mikor vezetéknevet választottatok!”~(
194 18| bajuszát.~– És te nekem most ezt a történetkét azzal
195 18| lojalitást nem kívánhatsz. Most menjünk a Frères Provenceaux-hoz.~
196 18| pajkos osztály: a grizetteké. Most pedig csúnya, kurta nyakú,
197 18| vadgalambszín kesztyű? Feketét hord most az egész világ; azt is a
198 18| de l’Alsace.” – Így már most mehetünk.~– Hová?~– Majd
199 18| szól a hírlapokban. Hiszen most sem volna ön itten Párizsban,
200 18| elhagyták az operaházat. – Most gyerünk elébb Tortonihoz,
201 18| magát.~– No, ez szép volt!~– Most jönne ide Brahma!~– Hát
202 18| önnek.~– Hát lehet énnekem most az ön gondolatját elolvasnom,
203 18| hogy miről gondolkozom én most?~– Ki is találom.~Erre Scilla
204 18| Ráállok. Hanem aztán most én leszek a gondolatolvasó
205 18| magyar nyelven Bertalan. – Ön most azon ábrándozik, hogy milyen
206 18| könnyen kitalálta, hogy amire most gondolék, ami úgy elszomorított,
207 18| apám és anyám nem lehet most itt velem, hogy sikereimnek
208 18| történetére is, amelyben most Scilla kisasszony lakik.
209 18| cseréptányért?~– Hát halljuk most a második felvonást. Phaedrának
210 18| egyszer egy negyedrész apja, most mért ne lehetnék egy fél
211 18| szépen összement az egész.~Most már Scillán volt a sor,
212 18| pajkosan mosolygott. „Ez” most védi magát. Bírálni egy
213 18| furcsa éneklése azt jelenti: „most jöjj ki, mert veszély van”.
214 18| sárkány, ahogy szólnak hozzá.~Most már meg melege kezd lenni
215 18| rajtad mit nézni! Vidd innen! Most is annak vagyok a koldusa!” –
216 18| én mindennapi halottam. Most is megvan a hűtelen; de
217 18| nyaka és keble átkötve. Most mutatta aztán meg, hogy
218 18| nyakamat. – Éppen úgy, mint te most. Hanem én eltoltam őt szépen
219 18| válik a szerelme gyilokká? Most is megkap a láz, mikor visszagondolok
220 18| s azt súgta a fülembe: „Most már fuss! Az Oroszlán Gabi
221 18| csőrszárka, mocsárlevezető, mely most ki volt száradva. Azon is
222 18| árkon-bokron keresztül, most aztán felém fordult, s elkezdett
223 18| jó hasznát tudtad venni. Most ez a nagyúri vagyon ismét
224 18| azért jó barátok maradunk. – Most csak azt szeretném még,
225 18| köztársasági kormány éppen most árverezteti a koronagyémántokat.~–
226 18| hiszem, hogy éppen azért lesz most több vevő a piacon. Egyébiránt
227 18| mind a kettőt a grófnő. És most hadd mondjam el a pusztai
228 18| Lándory tudta, hogy no, most kezdődik a harcjáték.~Ezúttal
229 18| rendcsillagok, sajnos, hogy most is eclypsisben voltak.~A
230 18| hideg, lenéző, csúfondáros – most egyszerre „hajadon” lett,
231 18| Mint egy új leány, akit most vezetnek be először a társaságba.~
232 18| pólus visszataszító deleje. Most félénken lecsukott szempillák
233 18| mind azt olvashatá, hogy őt most mind olyan szemmel nézik,
234 18| valóságos jegyzőségbe. S most énnékem, ha pénteken halat
235 18| mert az is aranyból van. És most egyszerre félmillió frankot
236 18| tapasztalataimért. – Uram! Én most olyan nyugodtan alszom!
237 18| nekem, nem én másnak. Ha most ilyen nagy összeget elfogadok;
238 18| becsületére válik. önnek. Hanem én most még egy szószólót hívok
239 18| amit a nevére vetett, még most is rajta borong. Ezt a homályt
240 18| Nagyon jó, grófnő.~– És most beszéljünk a dolognak prózai
241 18| ebben megállapodtunk. És most kívánjunk egymásnak szerencsét.
242 18| imádott, félig megvetett; de most, midőn tudja, hogy egész
243 18| bankutalványokban: vegye át. És most Isten önnel. Nem szükség
244 18| sem. (Az öreg fickónak még most is jókedve volt a puncstól.)~–
245 18| Hanem emezt itt, amit most hoztak be. – S a pompás
246 18| mert a cimborám, a Jean, most volt itt, és tíz napóleont
247 18| gondolatnál, hogy ahová „ezek” most mentek: Magyarországon a
248 18| szigeten, s annak az emléke most is kultusz tárgya előtte.~
249 18| magát erre a gondolatra: „mi most szökünk!”, egészen megváltoztak
250 18| reggeli misénél, de azért most rá nem ismert volna. Körülbelül
251 18| kezet csókolt a templomban, most azt a kézcsókot visszaadom.~
252 18| Bertalannak, ahhoz ő még most nem ért. De majd beletanul,
253 18| Vegyétek észre, hogy ti itt most igen kellemetlen témát szellőztettek.
254 18| akarom magamat kiadni, s ti most egyre publikáljátok, hogy
255 18| volt. Iskolás gyerek volt!~Most aztán a plébános is segítségére
256 18| semmi hihetetlen nincsen. Most olvassuk a lapokban, hogy
257 18| azzal akármi történhetnék! Most aztán itt van a nagy fejfájás,
258 18| örökségéről nem mondott le.) Most már ideje lett volna, a
259 18| amíg a tojásain ül!…~– De most már gondoltam ki valamit –
260 18| Deával, elmondá neki, hogy ő most le fogja venni szép óvatosan
261 18| fészkét, abbahagyja a költést.~Most aztán ki lehetett már nyitni
262 18| visszafojtani.~– Mit csináltam én most? – hebegé Dea maga elé bámulva.
263 18| drágám! Ne gondolj arra.~Most aztán ideje volt a látogatást
264 18| szomorú üregből.~ ~Most azután Médea is tudta az
265 18| Lándory Bertalan. Lyonel csak most fordul szembe Lándoryval.~
266 18| visszaemlékezés! Ha ez az ember ezt most itt el találja beszélni? –
267 18| Azalatt meglátogathatnád Deát; most egyedül van, és unja magát.~
268 18| túltesz rajta: ahogy te most Lis Blanc Lyonellel elmeséltetted
269 18| én már nem ismerek. – Már most elhiszi ön, ugye, hogy én
270 18| ha úgy nem tett volna ön, most nem volnék itt, hogy elismerjem,
271 18| marad.~– Azt én tudtam.~– Most már én is olvastam Hermione
272 18| nem az? Csak hagyja ön már most ránk a többit! – A mamsell
273 18| a többi közül. Ez éppen most veszi körül teljes, lángoló
274 18| paradicsomi átok! – A férj most már dolgozni sem képes;
275 18| sírt, kacagott örömében, most ott fekszik a felesége ágya
276 18| könnyeivel. Az asszony még most is alig van eszméleténél,
277 18| ajánlanak neki. Azonkívül is fél most e kastélytól és környezetétől.
278 18| erre csak egy módot tudok. Most te küldj a magad és Dea
279 18| neve a szobalánynak.)~– Már most én is – láttalak benneteket –
280 18| hagynám hátra nálad, hogy „No, most az én sógorom, Lyonel, szép
281 18| valahogy azt hinnéd, hogy én most azért húztam tűbe ezt a
282 18| rá, hogy vajon mit fog ez most hazudni?~– Megsúgom. Deának,
283 19| utasításait Lidy Carcasse-nak.~– Most jött el az „úr színeváltozásának”
284 19| ajándékba az uram Thiers-től. Most terem először. Úgy őrzi,
285 19| egyesítve volnának benne.~Most aztán még egyet szakított
286 19| tudunk valamit. Olyan ő most, mint az alvajáró, aki a
287 19| téve láb alól. Haha! Ez most fekszik, és kiabálja: „mon
288 20| Bertalan túltesz rajta. Csak most tapasztaltam éppen. Mikor
289 20| aki észreveszi, hogy őt most ittasnak tartják, s mindenáron
290 20| sem, jönne a nejéhez át most, amidőn ragályos beteggel
291 20| vakmerő kísérlet az, amire ő most vállalkozott! Egészen közel
292 20| éjszakáján: akkor még leány volt; most már asszony és anya.~De
293 20| ellen nincs segítség. Még most is előttem látom a torz
294 20| Gyermekkorunk óta.~– De most már nagy gyermekek vagyunk,
295 21| Beállt nála az izzadás; most már túl van a veszélyen.~–
296 21| beteg is elaludt, már annak most már nem kell egyéb, mint
297 21| határos volt az imádással; – most azután az a bálvány cseréppé
298 21| Velem nem beszélhetsz most. Én ragályos beteget ápoltam
299 22| odalenn van a szobájában. Most vittem neki csokoládét.~(
300 22| Majd kiadtam a lelkemet. Most fáj minden oldalbordám.
301 22| elaludtam. Meglehet, hogy most is ott van Lyonel.~– Dehogy
302 22| férje szobájába zárkózott, most is ott van.~– Akkor az is
303 22| megtettem az első lépést; most terajtad a sor, hogy engem
304 22| megrettenve tekinte Bertalanra.~Most ő is meglátta annak a zöld
305 22| kivenni.~– Mit cselekedtem én most? Szent Isten! – rebegé az
306 23| Péterrel.~– Kedves Péter. Te most hazakíséred a feleségemet.
307 23| Lyonel észrevette, hogy ez most szándékosan bele akar kötni.) –
308 23| hasznossal az édes).~Lándorynak most sem dobogott jobban a szíve,
309 23| valami?~– Talált a golyó, de most nem érzek fájdalmat.~A szétszakadt
310 24| sem bocsáthat meg magának.~Most már a megbánás késő.~Tudta
311 24| hallott pletykát. Annak most nem maradt más választása,
312 24| annak az álmát őrizte.~Csak most érezte, hogy mennyire szereti
313 24| Az elé szalad a szolga.~Most előbukkan, ami elé sietett:
314 24| szenvedélyével üldözni.~– Most nincs szó szenvedélyről,
315 25| tudta óvni a kötelességét. S most úgy bánik vele, mint egy
316 25| félé.~Médea azt hitte, hogy most már neki nemcsak joga, hanem
317 25| jelenté, hogy a gróf úr most nem fogad el senkit.~– Eredj!
318 25| szavának a nyomorékja vagyok most is. Ha bűnötök van, menjetek
319 25| a moszkvai operaháznak, most Budapesten vendégszerepelek.
320 25| folytatá a tortúrázást.~– És most még idejön! Mint aki a legüdvösebb
321 25| legüdvösebb dolgot kezdte meg, s most be készül végezni. A férje
322 25| mondott.~A két nő közül most amaz volt a nagyobb, ő a
323 26| váltóadósságaimat kifizeted. Azok most megint lejártak, be is vannak
324 26| akkor meg kidobtad.~– Mert most már Scilláért őrjöngök.
325 26| szeretőm volt. Hanem hát most azt a bolondot vette a fejébe,
326 26| hogy a vízbe ne fúljak. Most már nincs is szüksége rá.
327 26| Scilla” örvényében. – Ez most a pénzre nem ád semmit.
328 26| annak a női démonnak, akire most már iszonyattal gondol vissza.
329 26| másforma fogadtatás várt most rá, mint amilyen a minapi
330 26| eddig, annyira megvetem most azt a teremtést. Itt a levél,
331 26| Megcsókolta Lyonel homlokát.~– Most már okos ember vagy. Remélem,
332 26| A fogai összevacogtak. Most értette már meg, hogy milyen
333 27| Sokkal nagyobb bajom van most. Azért jöttem hozzád. Nincs
334 27| való gazemberről!~– Ah, most ez a címe?~– Azt tudod,
335 27| özvegyi évdíjamat sem fizetik. Most én perelhetek emiatt De
336 27| s azt be is tábláztatta. Most ezt a kétszázezer forintnyi
337 27| vesztett a fogadásokon, hogy ha most rögtön eladja a versenyparipáját,
338 27| a remény is meghiúsult. Most már félve nyúlt a harmadik
339 27| megfordított örökösök levelei most is hevernek az asztalán.~
340 27| Így el lett az fogadva, s most már Sidonia nyugton lehet;
341 27| legközelebb összejövök (most hamar nem érek rá, millió
342 27| mondá Bertalan Deának.~– Én most bemegyek az országházba,
|