Fezejet

 1 4 |  együtt, s édes tudatlanságban él holtig, s belefásul abba
 2 7 |         Egész néposztály abból él, hogy aktot áll. – És aztán
 3 9 |   ennek is fáj valami?~– Talán él még? Talán csak elájult? –
 4 10|        azon, hogy ő még mindig él!~Hát nem elég ennyi mérgezett
 5 10| mechanikus működését?~Minek is él ő ezen a világon?~Hogy nyűge
 6 12|       Ez bámul rajta, hogy még él! A második megcsodálja,
 7 13|    világtól teljesen elvonulva él: magáról sem ad hírt, a
 8 13|    jótékonyságáról tudja, hogy él. Maga is kivételes lény.
 9 14|    esztendeig békében »együtt« él vele, hát akkor megsemmisítem
10 18|   communardral, hogy csakugyan él, s nem halattatik meg; mármost