Kötet, Fezejet

 1   1,  2 |              lehet rólam föltenni.~– No, márpedig kivert tallérok
 2   1,  2 |            Ejh! Tündér? Tehát fiatal nő? Aki a bájait még kincsekkel
 3   1,  2 |     csakugyan az ördögökkel játszik. No, még egyet mondjon meg.
 4   1,  4 |         ajándékozza (természetesen – nő férfinak). A herceg nemigen
 5   1,  5 |           leütött fejet a helyére.~– No, hát mégsem adsz?~Ezért
 6   1,  5 |            békében hagyják. De mivel nő volt, meg kellett osztozni
 7   1,  6 |           azt mondta Trenk Frigyes: „No, most én megyek ki szénázni,
 8   1,  6 |       szökéssel ott termett a kacagó nő előtt, s a lábai elé térdelve,
 9   1,  6 |       alusznak.~Mintha két különböző nő lett volna az az előbbeni
10   1,  6 |            De szépen tudsz énekelni! No, hát fújjad: Mnogája léta!”
11   1,  6 |              tőlem nyugtod nem lesz. No, hát most itt vagyunk egymással
12   1,  6 |            Ez elég ok arra, hogy egy nő megutálja a férjét.~– Szegény
13   1,  6 |  panaszszavát. Soha hívebben szerető nő nem volt a világon. Ha én
14   1,  6 |           ráismertek, ő is azokra.~– No, Trenk Frányó! – mondá az
15   1,  6 |            in ezredes jelenlétében: „No, kedvesem, most már özvegy
16   1,  6 |              jelölt dobozra akadtak. No, ez lesz az igazi! A többieken
17   1,  6 |          kocsis a nyeregből hajt.)~– No, hát oda éppen jó lesz az
18   1,  6 |             a derekán a járszalagot. No! Maradjon veszteg a helyén,
19   1,  6 | elvesztegettünk azóta mind a ketten! No, de ami halad, nem marad.
20   1,  6 |              a szakálla sem ütközik. No, majd adatok rá szép chlamiszt,
21   1,  6 |            Miranda kacagott rajta.~– No, lássa ön! Ilyen atyafiságos
22   1,  6 |             a hölgy is viszonozta.~– No, lássa ön: ez jó bon mot
23   1,  7 |             nehéz feladat, felség.~– No, csak semmi elbizakodás.
24   1,  7 |           nem akarjuk is elárulni.~– No! És maga annyit sem mond
25   1,  7 |           búcsúzáskor nem, fölség.~– No, hát az alkudozáskor. Az
26   1,  7 |       Frigyest, s azt mondja neki:~– No, Trenk, most ráérünk a dolgunk
27   1,  7 |           mint önkéntes vallomást.~– No lássa, ezt szeretem, hogy
28   1,  8 |              a lovasgárda számára.~– No, hát vigye neki az utasítást,
29   1,  8 |          poroszok visszavonulását.~– No, a maga drágalátos urabátyja
30   1,  9 |            lássa, hogy mit tegyen.~– No, most már meg akarok halni… –
31   1,  10|             kend?~– Az árestomban.~– No, hát menjen kend megint
32   1,  12|     bonhomiát fejezett ki ezúttal.~– No, hallja: ezt a mai vétséget
33   1,  12|      elmondott mindent.~– Mindent?~– No, csak azt, ami őrá nézve
34   1,  12|              tovább kérdezősködni.~– No, hát jó, hogy itt van! A
35   1,  12|        király odafordult Trenkhez.~– No, most maga menjen A. Z.
36   1,  12|            Szeret segítségére lenni! No, nem arrafelé. Látja ott
37   1,  12|             verte meg mind a hármat.~No, de hátra volt még a negyedik.~
38   1,  13|            gúnyát elragadta előle.~– No, uram! Mit akar ön a ruháimmal!
39   1,  13|             Trenk. Kedves Francikám. No, ne tréfáljon. Adja ide
40   1,  13|        Dühösen fordult Mirandához:~– No, hát hol van a királyi pénztár?~–
41   1,  13|          Fogadom becsületszavamra.~– No, hát tudja meg ön, hogy
42   1,  13|          neki! – szólt gúnynevetve a nő. – Keressétek csak, mit
43   1,  13|               Miranda felkacagott.~– No, Frányó, ugye drága volt
44   1,  13|      közkatonák közt ténferegnek.) – No, hát nesze, Todbitter: még
45   1,  13|           akarsz!~Azzal megragadva a nő karját, odadobta őt a harámbasa
46   1,  13|       becsületszó, vezér? – kiálta a nő.~– Te sem tartottad meg
47   1,  13|   megfenyegeté az öklével a vezért a nő.~– Ráemlékezzél erre, Trenk
48   1,  13|         Azzal kirohant a sátorból.~– No, hát megkaptátok a zsákmányt,
49   1,  13|        tatárlovam. Hogy rám ismer.~– No, hát most ebbe felülhetsz,
50   1,  13|              ahhoz csatlakozhatol.~– No, hát menjünk! – mondá Todbitter,
51   1,  13|       fölállítva. Egész zászlóalj.~– No, most kezdjük el a lövöldözést! –
52   1,  13|             ellenséget megrohanni.~– No, hát én meg a fővezér parancsát
53   2,  1 |      summarum tizenkétezer forintot.~No, hát mi az a tizenkétezer
54   2,  2 |   ökölcsapásért az órás fejelágyára: no meg, hogy egy apácakolostort
55   2,  2 |             elfogatása Szoóraunál?~– No, arra magam is kíváncsi
56   2,  2 |        Szoórau alatt, a sátorában.~A nő hozzákezdett a meséjéhez.~–
57   2,  2 |          emlékeztet a találkozóra.” „No, ezúttal jobban kedvezett
58   2,  2 |           visszaadjam a viganódat.~– No, és szabadon bocsátál? És
59   2,  3 |          Jasinszkyt a könyvtárban.~– No, végre, hogy jössz! Azt
60   2,  3 |            tudnék valamit, fölség.~– No, hát hajtsd végre. Rád bízom
61   2,  4 |             mondá Trenk Frigyesnek: „No, ha már visszakapta maga
62   2,  5 |              holdjára fog rátalálni.~No, hát éppen azt akarta megtalálni!~
63   2,  5 |             a közkatonák viselnek.~– No, hát itt vannak a kardok.
64   2,  5 |      kiejtette a kardot a kezéből.~– No, fiú. Mesterem vagy. Mától
65   2,  6 |            vizet, inkább meghalok.~– No, csak te táncolj utánam;
66   2,  6 |         anyóka meg egy szép leány.~– No, csak fussatok gyorsan a
67   2,  6 |             egymaga négy emberrel.~– No, hát jól van! – mondta Trenk
68   2,  7 |           Most éljük a mézesheteket. No hát! Több sonkoly, mint
69   2,  7 |           házából már kikergettek.~– No, hát hozassuk ide most a
70   2,  7 |              még mikor az a bizonyos nő előáll a hamis tanúskodással!~–
71   2,  7 |          őhozzá. Én tudom, hogy ez a nő hazudik; ádáz, vakmerő módon
72   2,  7 |   lepecsételé, és a zsebébe tette.~– No, most gyere a házamhoz,
73   2,  7 |       bámulatában: egy igazi lengyel nő kedélyességével megragadá
74   2,  7 |            az uramnak, hogy miért.~– No, hát mondd el Frigyesnek
75   2,  7 |        szemben. Itt állt előtte az a nő, aki a paradicsom gyönyöreitől
76   2,  7 |         szófára, maga mellé vonva.~– No, hát te meg vagy némulva?
77   2,  7 |      honárulási pere traktáltatik.~– No? És az én nevemet találtad
78   2,  7 |          aranyrejtő haubicok titkát. No, ezért nem kárhoztathatsz.
79   2,  7 |       amannál, ha ifjú férfi és ifjú nő között volt a gyűlölet.~
80   2,  7 |       Brodovszky házánál. Mind a két nő szándékosan késlelteté Frigyes
81   2,  7 |             zsinórok, a paszomántok, no meg a gallér, aztán a karmantyúk!
82   2,  8 |             kútforrásból), hogy az a nő, aki mint tanú szerepelt
83   2,  8 |           hallatlan árulás fölött.~– No látod, fiacskám: ilyen ez
84   2,  8 |              az elkeseredés miatt.~– No, most „eltörött a mécses
85   2,  8 |            gúnyolódék a nagybátya. – No, ne sírj, kis fiacskám.
86   2,  8 |           szorította volna a hurkot. No, hát most én avatlak be
87   2,  8 |           zöld ágra vihetem, gyerek! No, hát rossz bátyád vagyok?~
88   2,  8 |           periratok biztos kézben.~– No, ezt jól csinálta a gyerek! –
89   2,  8 |              cimborát a börtönébe.~– No, pajtások, maholnap kiszabadulok
90   2,  8 |          Ferenc még utánakiáltott.~– No, ne félj! Azt megteszem,
91   2,  9 |              világról.~– A bátyám?~– No, hát nem emlékszik ön rá,
92   2,  9 |         magam felingerelni.~– Mesék? No, hát mutatok önnek valamit.
93   2,  10|             archívumba letétetett.~– No, most hagytam az öcsémnek
94   2,  10|      asztaltársainak Trenk Ferenc:~– No, már most bizonyos, hogy