Kötet, Fezejet
1 1, 2 | kilépett rajta egy ifjú hölgy. – A szépek közül a legszebb. –
2 1, 2 | volt az első szerelme.~Az a hölgy már egy év óta férjnél volt.~
3 1, 2 | Titoktartása nemes és helyes. Az a hölgy még élt: köztiszteletben
4 1, 3 | megtudja, ki az a – nem a hölgy –, hanem a tiszteletreméltó
5 1, 4 | fejével lefelé csüggő akrobata hölgy kapott el röptében a két
6 1, 4 | akadt fenn, a szemközti hölgy karjai között.~Trenk Frigyes
7 1, 6 | annál aranyosabb lett.~S a hölgy, akit így megleptek, nem
8 1, 6 | gêne – mondá a meglepett hölgy.~Perc múlva mellvért le
9 1, 6 | meg a zsinórja karcol). A hölgy segített.~– Ah, c’est un
10 1, 6 | magának: vajon micsoda ez a hölgy? – Mi a magyarázata ennek
11 1, 6 | mámorából.~– Itt az ellenség!~A hölgy hirtelen egy selyem falbalát
12 1, 6 | Frigyes gyanakodva nézett a hölgy szemébe.~– Siess, siess! –
13 1, 6 | huszárjaimhoz küldte?~A hölgy némán bólintott fejével.~–
14 1, 6 | napjai következtek.~S a hölgy szívében egy légiója lakott
15 1, 6 | feleségül vette Trenk Ferenc.~A hölgy szemeiben könny ragyogott
16 1, 6 | Circéje magaslelkű nemes hölgy: előbb nimfa, azután istennő;
17 1, 6 | elhesssegeté magáról. Még élt!~A hölgy összerázkódott, mintha a
18 1, 6 | benne: egy sötét hajú fiatal hölgy, Diana jelmezben.~– Nézze
19 1, 6 | kobrakígyó ölelése! – mondá a hölgy, összeszorított fogairól
20 1, 6 | Trenk Frányót részesíti?~A hölgy folytatá a kedélyes adomázást.
21 1, 6 | türelmi bárca mellett.~A hölgy fáratag mozdulattal veté
22 1, 6 | biztatásnak vette, hogy a hölgy mellé üljön a kerevetre. –
23 1, 6 | álló ellenség által egy hölgy budoárjában hagyja magát
24 1, 6 | kényelembe helyezze magát, a hölgy fölszedte maga alá a lábait,
25 1, 6 | mint azelőtt – folytatá a hölgy. – Pedig ezeknek egy hadvezér
26 1, 6 | hagyja magát zavartatni.~Ez a hölgy úgy beszélt, mint egy tapasztalt
27 1, 6 | nevetve Frigyes.~A nevetést a hölgy is viszonozta.~– No, lássa
28 1, 6 | De bizony nem az lett. A hölgy azt súgta Frigyesnek a fülébe:~–
29 1, 6 | a szeme közé nevetett a hölgy, s aztán elfutott, még egyszer
30 1, 6 | szerencsétlenség!~De az imádott hölgy egyedül maradt! Minő öröm,
31 1, 7 | Szép-e?~– Igen disztingvált hölgy.~– Nem azt kérdeztem, hogy
32 1, 12| azzal a válasszal, hogy a hölgy a királlyal akar egyedül
33 1, 12| zavarják értekezésünket.~A hölgy belépett a király sátorába.
34 1, 12| odamutatva egy taburettre.~A hölgy azzal tanúsítá előkelő mivoltát,
35 1, 12| gyanakodóan tekintve a hölgy arcára. – De mondja csak,
36 1, 12| bemenni a királyhoz: egy hölgy van nála.~– Bánom is én,
37 1, 12| szét a sátorban. A jelzett hölgy nem volt látható. Az a sátor
38 1, 12| maradok itten – szólt a hölgy mosolyogva –, ameddig felséged
39 1, 12| viasztekercs égett az asztalon.~A hölgy már a tábori ágyon feküdt,
40 1, 12| a nyugágyra veté magát a hölgy, magára rántva a pokrócot,
41 1, 12| kis barátom – mondá neki a hölgy –, ugye megmondtam magának,
42 1, 12| súghassa a titkot. Ezalatt a hölgy fehér karja idegesen fonódott
43 1, 12| vigyázni fogok rá – mondá a hölgy csípősen. – Jó mulatást!~
44 1, 13| meg nem találja.~Erre a hölgy visszatért az ágyhoz, s
45 1, 13| rajta.~Akkor aztán fölállt a hölgy, letörülte a könnyeit. Lebontotta
46 1, 13| hazudsz! – kiálta a szavába a hölgy. – Én a király kincstárát
47 1, 13| szerencsésen! – mondá a hölgy a harámbasának.~– De most
48 2, 2 | mert a megszégyenített hölgy kimondta, hogy Frigyes király
49 2, 2 | törvényszék ajtaján belépett egy hölgy, karcsú termetét még magasabbnak
50 2, 2 | Csak akkor, amidőn a hölgy egy percig pihenőt tartott,
51 2, 2 | fel az ég felé mutatva.~A hölgy elérté a néma megintést,
52 2, 2 | amíg az auditor leírta a hölgy vallomását.~– Ennyi volt,
53 2, 2 | volt! Arany volt, amit a hölgy mondott.~Amit ennyi színarany
54 2, 2 | Trenk Ferenc Mirandának.~A hölgy azokat a szép szemeit gyilkos
55 2, 7 | csak tűrt és hallgatott.~A hölgy aztán leültette őt a szófára,
|