Kötet, Fezejet
1 2, 5| érkezett fiatal tisztbe, akinek Schell volt a neve. Vékonydongájú,
2 2, 5| az ágyadba a szegény kis Schell; az még most is maródi attól
3 2, 5| hát nézd ezt a becsületes Schell fiút. Ennek semmi kilátása
4 2, 5| sor az inspekcióban.~A kis Schell ezalatt visszacserélte a
5 2, 6| kulcslyukon keresztül kileste hogy Schell hadnagy a porkoláb nélkül,
6 2, 6| rögtön ebéd után fogassa el Schell hadnagyot. Ezt egy másik
7 2, 6| egy óra múlva elfogják.~Schell azt gondolva, hogy az egész
8 2, 6| álló katonának azt mondá Schell, hogy az árestánst a saját
9 2, 6| hadsegéddel és Quaadt őrnaggyal.~Schell megrettent, s minden tétovázás
10 2, 6| elállják az utakat.~Merre most?~Schell a ködön keresztül megpillantá
11 2, 6| ugrálva, lépést tarthatott Schell a barátjával. Ebbe ő is
12 2, 6| kiáltá kétségbeesetten Schell. Az egész futásuk alatt
13 2, 6| kell itt vesznünk – rebegé Schell végignyújtózva a havon.
14 2, 6| volna megsebesítve. Akkor Schell összekötözte a kezeit, s
15 2, 6| majorlakhoz közel érve elkezdett Schell segítségért kiabálni; mire
16 2, 6| szökevény! Elfogtam! – kiabált Schell a parasztoknak. – Fogjátok
17 2, 6| a házba Trenk Frigyest, Schell utánuk bicebócázott. A szobában
18 2, 6| gyorsan a faluba! – monda Schell. – Hívjátok a parasztságot.~
19 2, 6| gazda, pipával az agyarán.~Schell annak is elmondá a kicirkalmazott
20 2, 6| az arany galléros meg a Schell, a hadnagy. Ti ketten együtt
21 2, 6| udvarból. Mikor aztán a Schell paripája elkezdett ügetni,
22 2, 6| útiköltségül négy aranyat. Abból Schell szerencsésen elvesztett
23 2, 6| esze volt; de a csaplár meg Schell a nyakába kapaszkodtak,
24 2, 6| közben Schelltől kapott.~De Schell is meg volt sebesülve, a
25 2, 6| futottunk most el? – kérdé tőle Schell, mikor az utcára értek.~–
26 2, 7| barátság a hátrahagyott Schell iránt.~Ha Trenk Frigyes
27 2, 7| sebesülten hátrahagyott Schell ottvész nyomorultul, koldus
28 2, 8| volt nyugtatva.~Jó barátja, Schell pedig rögtön szolgálatot
|