Kötet, Fezejet

 1   1,  5 |     huszároknak visszakiáltva: „Engem nem fogtok el; jobb lovam
 2   1,  6 |       az élet mindennapi dolog. Engem Florencben és Velencében
 3   1,  6 |         feleségét megölni, hogy engem elvehessen?”~Azt mondá erre
 4   1,  6 |         kezét. „Uram! vegyen ön engem feleségül.” Az ezredes meg
 5   1,  6 |         nem az az ellenség, aki engem megszabadít, hanem akit
 6   1,  12|    példálóznak előtte. De talán engem nem vág le?~– Nem! Ezért
 7   1,  12| mindjárt meg fogja érteni, hogy engem a legnagyobb megbecsülés
 8   1,  12|        csak tréfált azzal, hogy engem a kegyed őrizetére rendelt.
 9   1,  13|         kössük meg az alkut. Ön engem azzal fenyegetett, hogy
10   1,  13|   becsületszavára fogadja, hogy engem szabadon bocsát, s enged
11   2,  2 |        kicsinyben múlt, hogy ön engem foglyul nem ejtett.” „Igen,
12   2,  2 |      csak, mit nyer ön vele, ha engem kiszolgáltat a bécsieknek?
13   2,  2 |      odavetve nekik martalékul: engem, a grófnőt, az ángyodat?~–
14   2,  3 |       hogy megölöm! Ez a bolond engem kikerget az emberi társaságból!
15   2,  7 | Brodovszky.~– Védelmezem hát! Ő engem üldöz, de én őt azért imádom.
16   2,  7 |      Madame! – szólt Frigyes. – Engem igenis szoborrá fagyaszt
17   2,  8 |    becsületes vagy, és szeretsz engem?~Frigyes sírt az elkeseredés
18   2,  8 |         bírom emelni, ne védjen engem senki más. Ha olyan nagy
19   2,  9 |         a szóra.~– Ki mer ezzel engem vádolni?~– Ki? Hát maga