Kötet, Fezejet

 1   1,  6 |        utánozta.)~Egyszer aztán a harámbasa megunta a haszontalan pufogtatást,
 2   1,  6 |       lovagiatlanság volt! Hogy a harámbasa viselte magát úgy, mint
 3   1,  6 |           csak belép az ajtón két harámbasa. Egy-egy óriás mindegyik:
 4   1,  6 |          Frányó! – mondá az egyik harámbasa. – Most itt vagy a körmünk
 5   1,  6 |         elmuzsikálni.~Azzal a két harámbasa leült az asztalhoz, szemben
 6   1,  6 |       vele szemközt ülőkre. A két harámbasa is az asztal alá esett.~
 7   1,  6 |     futott az ajtó felé.~Az egyik harámbasa olyan érzékenyen volt találva
 8   1,  6 |       küszöbhöz volt támasztva. A harámbasa a handzsárját ragadta kézbe
 9   1,  6 |      Ekkor előugrott a sorból egy harámbasa odakiáltva:~– Hagyd abba!
10   1,  13|      monda Todbitter.~A másik két harámbasa egy karjával átnyalábolta
11   1,  13|          nő karját, odadobta őt a harámbasa ölébe.~– Hát ez a lovagi
12   1,  13|          Vegyen fel a nyergébe.~A harámbasa fölemelte a nőt magához.~–
13   1,  13|        pandúrnál ilyen szerdék?~A harámbasa rábízta Mirandára, hogy
14   1,  13|       pénzed a gúnyáért – mondá a harámbasa.~A pandúr kétfelé törülte
15   1,  13| történetét, amelyból megértheté a harámbasa, hogy mi vár az olyan pandúrtisztre,
16   1,  13|           a lövöldözés kezdetén a harámbasa hirtelen megkapta a neki
17   1,  13|         parancsot Todbitternek.~A harámbasa megijedt.~– Én támadjam
18   2,  2 |             vágott közbe Trenk. – Harámbasa volt nálam.~– Vádlott hallgasson!