Kötet, Fezejet

 1   1,  6 |       generálisa szájából jönnének.~– Grófné! Én az örök hála érzetét
 2   1,  6 |             fejükön.~– S ezt nevezi a grófné nekem tett jó szolgálatnak? –
 3   1,  12|              a taburetten hevert.~– A grófné már lepihent?~– Igen, de
 4   1,  12|           nekem, hogy bejött.~– Igen, grófné. Azt akartam mondani, hogy
 5   1,  12|        tudassa velem?~– Ellenkezőleg, grófné. Ön mindjárt meg fogja érteni,
 6   2,  2 |            méltóságos és excellenciás grófné asszonyom, tündérszépségű
 7   2,  2 |    lehetséges-e az hogy ha én, Sch…in grófné, Trenk Ferenc közeli rokona,
 8   2,  2 |           hogy a terhelő tanú, Sch…in grófné, vallomását eskületéttel
 9   2,  3 |             el! De kiigazítják Sch…in grófné quidamot az én Sch…in tábornokom
10   2,  7 |              is írok komitivát mellé, grófné őkegyelmességéhez.~Frigyes
11   2,  7 |             is visszatérni késztet.~A grófné éles szemei az első pillanatra
12   2,  7 | készíttessenek Frigyesnek: ellenben a grófné azt követelte, hogy dragonyos
13   2,  7 |             ellene nem fordíthatja. A grófné azonban még nem játszotta
14   2,  7 |               az elbingi mulatságot a grófné, s hazautazik; Trenk anyja
15   2,  7 |         megjött a várva várt levél.~A grófné nagy rafinériával visszatartotta
16   2,  7 |               pokoltüzet szikráztak a grófné felé.~– Én is veled utazom
17   2,  7 |            utazom Danczkáig – monda a grófné.~Marasztották. Éjjel nem
18   2,  7 |        kérlelte.~– Nem, fiam – súgá a grófné. – E pillanattól fogva nem