Kötet, Fezejet

 1   1,  6 |      zsebébe volt rejtve.~– Ó, te drága, szép tubicám! – hízelgett
 2   1,  9 |         észjárása.~– Az árticsóka drága csemege; azért pénzt kell
 3   1,  13|          TIZENHARMADIK FEJEZET ~A drága kotillyon s a még drágább
 4   1,  13|     bebizonyíthassam, hogy magát, drága szépség, itt találtam, és
 5   1,  13|   felkacagott.~– No, Frányó, ugye drága volt a kotillyon?~– Infámis
 6   1,  13|  Ráemlékezzél erre, Trenk Frányó! Drága lesz neked ez a viganó!~
 7   1,  13|      megtette.~Aztán így lovagolt drága terhével a csapatjához.~
 8   1,  13|    terhével a csapatjához.~Igazán drága teher: a táskájában harrminchárom
 9   1,  13|       titkát. Annak még tíz ilyen drága gömb maradt zsákmányul.~
10   2,  2 |         Ferenc. – Megmondta, hogy drága lesz nekem az a viganó!
11   2,  5 | charcutier-től mindent, ami jó és drága, olvashat, verseket írhat,
12   2,  7 |    tallért hozott a fiának és egy drága gyémántos keresztet, mely
13   2,  8 |          volt a cédulára írva:~„A drága aloesed virágja kinyílt.”~
14   2,  8 |    periratokkal mi lett.~Azokat a drága okmányokat Frigyes most
15   2,  9 |       Trenk Ferenc fogta az egész drága iratcsomagot, melynek minden
16   2,  9 |           Hát csak fűtsön ön be a drága iratokkal. Én visszasüllyesztem