Kötet, Fezejet

 1   1,  6 |       Csak várja el a végét, barátom. Mikor aztán közel értek
 2   1,  6 |    egymástól.~– Hohó, fiatal barátom! Ön nem az az ellenség,
 3   1,  6 | elmúlt édeni óráról.~– Jajh, barátom; az olyan régen volt, hogy
 4   1,  10| mondá erre a levélre:~– Ejh, barátom, hisz ez egy krőzusi szerencse.
 5   1,  12|    neki ülni.~– Nos hát, kis barátom – mondá neki a hölgy –,
 6   1,  13|     most hová legyünk?~– Te, barátom, most már Trenknél halálra
 7   2,  2 |    harámbasája miatt.~– Jaj, barátom – mondá neki a tábornagy. –
 8   2,  5 |   Isten veled, szerencsétlen barátom. Jobb sorsot érdemeltél.”~
 9   2,  6 |     Hát hogy jött idáig?~– A barátom hozott a hátán.~– A hátán
10   2,  8 |    sütve a dolog. Van egy jó barátom: báró Lopresti Alfonz. Ez
11   2,  8 |    Olyan sok, hogy a legjobb barátom is ellenségemmé lehet, ha