Kötet, Fezejet
1 1, 2 | tudom. Azt tudja maga, hogy én az adósságcsinálásért rögtön
2 1, 2 | aranyak nem hullanak az égből! Én nem tűrök olyan embert magam
3 1, 2 | még kincsekkel is tetézi? Én eddig úgy tanultam, hogy
4 1, 2 | katona? Hadvezér?~– Azt én nem mondtam. Lehet államférfi
5 1, 2 | kártyázik éjfél utánig, ezek az én üdvösségemnek az órái. Ezalatt
6 1, 2 | még egyet mondjon meg. Én több ízben alarmot fúvatok
7 1, 4 | most ide plántálja magát az én udvari szobámnak az ablakába,
8 1, 4 | monda Jasinszky. – De én láttam egy olyan saltimbanque-ot,
9 1, 4 | tartalmát a háta mögé öntötte.~– Én olyan emberrel, aki egy
10 1, 5 | főhaditanácstól: „Már most én a három ellenség közül melyiket
11 1, 5 | megmozdulni, mikor már látod, hogy én magam szétzavarom a török
12 1, 5 | fegyverrel kell megölni. Aki az én hazámba betör, aki az én
13 1, 5 | én hazámba betör, aki az én hazám fiait megöli, annak
14 1, 6 | Trenk Frigyes: „No, most én megyek ki szénázni, majd
15 1, 6 | szénázni, majd megmutatom én, hogy mi annak a módja!” –
16 1, 6 | nem élem.~– Legyen eszed! Én megmentelek. Vedd magadra
17 1, 6 | most azt hiszed, ugye, hogy én rossz démon vagyok, aki
18 1, 6 | most találkozunk utoljára. Én téged enyémmé akarlak tenni.
19 1, 6 | engedelmeskedjél nekem, én megmentelek.~– Mit nekem
20 1, 6 | megírni és elküldeni, mint én ideérkeztem.~– Mindenről
21 1, 6 | fogja magyarázni a rejtélyt. Én Trenk Ferenc ángya vagyok:
22 1, 6 | ángya vagyok: felesége az én testvérnéném volt. Most
23 1, 6 | ön, hogy honnan ismerem én Trenk Ferencnek az utait,
24 1, 6 | hátán.~– Ez az ember lett az én nénémnek, a nálamnál sokkal
25 1, 6 | atyámhoz: „Ne sírj, öreg! Én fiad helyett másik fiat
26 1, 6 | Hallod-e, Frányó! Te az én apámat karóba húzattad.
27 1, 6 | apámat karóba húzattad. Én megesküdtem Szent Cyrillre,
28 1, 6 | gyere, mérkőzzél meg velem. Én is elküldöm magam mellől
29 1, 6 | kiáltá fel Frigyes.~– Én is azt mondtam – szólt Miranda. –
30 1, 6 | Ő csak tűrni tudott. Még én sem hallottam soha egy panaszszavát.
31 1, 6 | nő nem volt a világon. Ha én kifakadtam, ő védte ellenemben
32 1, 6 | Nézze ön: ez volt az én kedves Amandám.~– Gyönyörű
33 1, 6 | Annál jobban iszonyodtam én az egész embertől, a környezetétől,
34 1, 6 | Most pedig elkövetkeztek az én pokolbeli napjaim.~Trenk
35 1, 6 | Nyíltan, a felesége előtt. Én nagy hamar tudtára adtam,
36 1, 6 | amikor őt ölelgette.~– Az én ölelésem a kobrakígyó ölelése! –
37 1, 6 | mondá nekem Trenk Ferenc: „Én adnék önnek cserébe azért
38 1, 6 | jegygyűrűjére mutatott.~Én felháborodva mondám neki: „
39 1, 6 | volt lepetve. „Kisasszony! Én öreg ember vagyok már, ripacsos
40 1, 6 | ripacsos képű és rigolyás!”~– Én olyan hűséges neje leszek
41 1, 6 | fenyegetődzött, hogy megöl. De én szemébe mondtam, hogy gyűlölöm,
42 1, 6 | a csapatjait vezényelte, én megfőztem az ebédjét, kimostam
43 1, 6 | hogy ne szerette volna. Én, mikor meg akarom semmisíteni,
44 1, 6 | ily módon Trenk Ferenc! Én láttam őket; mert a férjem
45 1, 6 | hivatalos kötelességből: én haragból, melybe jó adag
46 1, 6 | odakiáltva:~– Hagyd abba! Én voltam az, aki a golyóval
47 1, 6 | Tolvaj vagy! Elloptad az én zsákmányomat.~Erre a szóra
48 1, 6 | a tolvaj címet, mert azt én nem veszem megtiszteltetésnek.
49 1, 6 | veszem megtiszteltetésnek. Én nem találtam semmi pénzt.
50 1, 6 | urat meg a pandúrját. S ha én találtam volna is meg azt
51 1, 6 | keresett kincset, hát az az én zsákmányom volna, s nem
52 1, 6 | kínordítása felhangzott mihozzánk. Én kétségbeesetten rohantam
53 1, 6 | kezéért a chamiakkal. Ekkor az én unszolásomra még egyszer
54 1, 6 | hozzá a férjem, hogy az én kedvemért, az én könyörgésemre
55 1, 6 | hogy az én kedvemért, az én könyörgésemre hagyjon fel
56 1, 6 | csatatéren esett el. Az én kezeim között halt meg;
57 1, 6 | csehországi birtok képez. Én azonban fiatal voltam, semmi
58 1, 6 | fejemet, de cserébe esett. Én is elkábítottam másoknak
59 1, 6 | kalap az udvarnál, melyet az én üdvözlésemre meg ne emeljenek. –
60 1, 6 | fogja égetni a kezét, ahogy én megégettem az enyémet. –
61 1, 6 | megszabadít, hanem akit én szabadítok meg.~Frigyes
62 1, 6 | össze van bonyolítva. S én önhöz mindig jó leszek.
63 1, 6 | farsangi idő volt. Akkor talán én is kaptam volna egy meghívót
64 1, 6 | francia földre. Mindezt én első kézből tudom.~– S mi
65 1, 6 | megfordulnak kóborlásaik alatt. Én szeretem őket; jól mulatok
66 1, 6 | trombitaszóval. Ezektől tudom én, amit még Frigyes király
67 1, 6 | Egyenesen ide tartott az én kastélyomba. Ellenállhatatlan
68 1, 6 | önre ennél az expedíciónál. Én ma a kastély tornyáról néztem
69 1, 6 | árokban elrejtőzött ellenség? Én tudtam, hogy van. Itt lappangott
70 1, 6 | mint egy rossz gyerek. Én önt még nem láttam, csak
71 1, 6 | huszárok nem érik ezeket utol. Én tehát egy drasztikus eszközhöz
72 1, 6 | szájából jönnének.~– Grófné! Én az örök hála érzetét fogom
73 1, 6 | Sose hálálkodjék ön; én elsősorban Frigyes királynak
74 1, 7 | Életútjaik külön váltak. Én és nagybátyám, Ferenc sohasem
75 1, 7 | jelleműnek írják le. Nem az én dolgom bíráskodni fölötte.
76 1, 7 | Ezt szeretem hallani. Amíg én a deréksereggel előrenyomulok
77 1, 7 | huszároknak a nyelvén beszélni?~– Én nem; hanem a háziasszonyom,
78 1, 7 | hát az alkudozáskor. Az én nevemben, per procura.~A
79 1, 7 | börtönfelügyelő szigorúságával.~– Én hasonló atyai gondviselést
80 1, 7 | gyakorolni – mondá a király. Én magából egész embert akarok
81 1, 9 | Azt hallom, hogy amint én meghalok, azonnal békét
82 1, 9 | csehországi korona! Ah! Csak én lóra tudnék még ülni!~Kuncz
83 1, 9 | nem fogom már megérni. De én nem akarok meghalni! Mi
84 1, 9 | Oh tu asinus in folio! Én menjek Nizzába, ahol most
85 1, 10| elbeszélés végére:~– Ez semmi. Én ismerek egy Trenket, aki
86 1, 10| kaptál utána?~– Nem biz én. Egy kisujjal sem. Köszönöm
87 1, 10| összerablott aranyat, ezüstöt. Én az én királyomat a nagymogul
88 1, 10| aranyat, ezüstöt. Én az én királyomat a nagymogul minden
89 1, 10| Add ide nekem a levelet, én majd kézhez juttatom a szász
90 1, 10| megkegyelmeztetésért.~– Én nem vétettem semmit – mondta
91 1, 12| rá.~– Hát hogy kerül az én táboromba egy asszony?~–
92 1, 12| hölgy van nála.~– Bánom is én, ha maga Cythere istenasszony
93 1, 12| kötelességem gyanakodni. Én önt nem bocsátom el innen
94 1, 12| innen az ütközet előtt. Én kénytelen vagyok azt is
95 1, 12| az ellenségnek a kéme.~– Én szívesen maradok itten –
96 1, 12| hogy meg ne szökjék.~– Hogy én őrizzem a grófnét? – szólt
97 1, 12| kifogása ellene?~– De az én sátoromban egy kéve zsupp
98 1, 12| Amiatt ne legyen aggodalma. Én erre az éjszakára átengedem
99 1, 12| kibontakozását. Itt, az én sátorom előtt is van felállítva
100 1, 12| Azt akartam mondani, hogy én is utánamegyek társaimnak.
101 1, 12| zárban hagyott kulccsal. De én még ennél is nagyobb bizalmat
102 1, 12| pénztárának a megőrzését. Ha én most lóra kapok, és utánavágtatok
103 1, 12| kincs hollétének a titkát. Én másra nem merem azt bízni,
104 1, 12| lenni – monda a király.~– Én láttam A. Z. herceg lovasságát
105 1, 13| mit látnak szemeim? Az én erényes szent asszonyom
106 1, 13| olcsó árt kínálok, Ferenc. Én önnek a hatalmában vagyok
107 1, 13| kétségbeesés szól belőlem. Én önnek nagy váltságdíjat
108 1, 13| s enged mennem, amerre én akarok.~– Fogadom becsületszavamra.~–
109 1, 13| elcsodálkozással. – Azt én nem ígértem, hogy odaadom;
110 1, 13| De ne nézegesse ön az én öltönyömet! Mennydörgős
111 1, 13| várjon csak, kedveském. Én tudom, hogy mire adtam a
112 1, 13| generálistoknak a felesége volt. Az én kis ángyikám! Sokszor ültetek
113 1, 13| kiálta a szavába a hölgy. – Én a király kincstárát őriztem.
114 1, 13| öt aranyat.~– Coki! Ez az én asszonyom!~(Hisz ez különb
115 1, 13| szerszámozva.~– Hisz ez éppen az én laptikám! – mondá örvendezve
116 1, 13| örvendezve Miranda.– Az én kis tatárlovam. Hogy rám
117 1, 13| A harámbasa megijedt.~– Én támadjam meg háromszázad
118 1, 13| ellenséget megrohanni.~– No, hát én meg a fővezér parancsát
119 2, 2 | ítéletet felolvasták előtte. – Én fizessek tizenkétezer forintot
120 2, 2 | nyakadba, s most már nem én vagyok a bírád, hanem Löwenwalde
121 2, 2 | Trenk vágta le, a másikat én, hogy meg se nyikkantak.
122 2, 2 | másikat vezetéken hozta. Én megállítottam a legényt: „
123 2, 2 | énellenem tanúskodni!~– Igen. Én, gróf Sch…in tábornokné,
124 2, 2 | lovasság érkezése támasztott. Én azonban fölébredtem, s felköltém
125 2, 2 | bejönni?”, kiálta a király. Én ráismertem az alakra, s
126 2, 2 | kiszolgáltat a bécsieknek? Én kényszerítve leszek békét
127 2, 2 | világon. A jó aratásnak vége. Én ellenben tudok önnek olyan
128 2, 2 | dinasztává emeli egyszerre. Én ajánlok önnek váltságdíjul
129 2, 2 | Frigyes kezet adott neki. „Az én becsületszavam vas”, mondá
130 2, 2 | vas”, mondá Trenk. „S az én szavam arany!”, mondá a
131 2, 2 | az ágyúgolyókból.~– Ezt én magam is láttam – bizonyítá
132 2, 2 | homlokát ütötte öklével.~– Hogy én ezt a viperát meg nem fojtottam
133 2, 2 | felordított:~– Miért nem öltem én meg ezt az ördögnőt?~A bírák
134 2, 2 | Hát honnan tudtam volna én ezt a titkot? S mi okom
135 2, 2 | lehetséges-e az hogy ha én, Sch…in grófné, Trenk Ferenc
136 2, 2 | válaszolnia, hogy „bizony, pedig én vagyok ilyen karikatúrája
137 2, 2 | karikatúrája az ördögnek! Én ezt mind megtettem.”~Ahelyett
138 2, 2 | te tagadhatod az Istent, én tagadom az ördögöt.~S azzal
139 2, 3 | ő diadalai túltesznek az én győzelmeimen.~A hercegnő
140 2, 3 | mosolygott.~– Felséges uram, én igen jó kútforrásból vagyok
141 2, 3 | Bizonyosan a királyné is. Én vagyok az utolsó, aki megtudom.~–
142 2, 3 | Sch…in grófné quidamot az én Sch…in tábornokom leányává.
143 2, 3 | most az a hóbortos fickó az én nyakamba varrja a saját
144 2, 3 | elrágalmazzák.~– Mit törődöm én a bécsi janhágellel! Azok
145 2, 3 | hívja a hercegnőt, hogy „az én napom”! És amellett tart
146 2, 3 | ártalmatlanná kell tennem.~– Én tudnám a módját, fölség.~–
147 2, 3 | van. Gondolj ki valamit. Én nem tudom, miért lehetne
148 2, 3 | átkozott bolond ne volna.~– Én tudnék valamit, fölség.~–
149 2, 4 | akkor nincs szüksége az én lovamra.” S visszavette
150 2, 4 | hogy azokat betanítsd az én huszárjaim és pandúrjaim
151 2, 4 | saját lovaidat, melyeket az én embereim elhoztak, hogy
152 2, 5 | ki magadat, ahogy tudod. Én az maradok irántad, aki
153 2, 5 | hőstetteivel.~– Köszönd, hogy én fegyvertelen vagyok – mondá
154 2, 5 | Szarvasokra. A glatzi erdőken. Én meghívást kaptam B. gróftól,
155 2, 5 | egy tiszttársammal együtt. Én azt gondoltam, hogy téged
156 2, 5 | itt a tömlöcben elrohadni. Én nem maradnék itten, ha neked
157 2, 5 | ha neked volnék.~– Mennék én, de már háromszor rajtavesztettem.~–
158 2, 6 | dobj le, hagyj vesznem. Én megfagyok.~– Dehogy hagylak
159 2, 6 | kellene mennünk a Neissén! Én nem úszom át még egyszer
160 2, 6 | van, jól, uracskáim. Tudok én mindent. Itt volt az este
161 2, 6 | két lovát.~– Gazduram! Az én nevem Trenk Frigyes, itt
162 2, 6 | meg nekik, hogy titeket az én házamnál kötözzenek meg;
163 2, 6 | házamnál kötözzenek meg; de én nem álltam rá; egy lengyel
164 2, 6 | aranyat nyomtak a markomba. De én bizony szólok, s ezt a hat
165 2, 6 | alatt, amerre utatok visz. Én a ti szerencsétlenségteket
166 2, 6 | Frigyes rettentő dühbe jött.~– Én fussak? Ezek előtt a gyezsepógyesek
167 2, 6 | házából.~– Hát ne gyújtsam én a fejére a házat az ilyen
168 2, 6 | értek.~– Ha bementünk volna, én megöltem volna azt az asszonyt –
169 2, 6 | A Hohenemsiekhez? Hisz én is ott szolgáltam. Onnan
170 2, 6 | ilyen magas termetű, mint én?~– Éppen ilyen derék szál
171 2, 6 | Will.~– Will? Hisz az az én legkedvesebb kenyeres pajtásom.
172 2, 7 | Több sonkoly, mint méz. Én hatvanesztendős vagyok,
173 2, 7 | az anyádhoz, azután majd én is írok komitivát mellé,
174 2, 7 | Szemtelenség! Hazugság! Ezt én mind meg tudom cáfolni!”~
175 2, 7 | Védelmezem hát! Ő engem üldöz, de én őt azért imádom. Ó énhozzám
176 2, 7 | énhozzám igazságtalan, de én azért nem vagyok igazságtalan
177 2, 7 | vagyok igazságtalan őhozzá. Én tudom, hogy ez a nő hazudik;
178 2, 7 | Trenk Frigyes öccse az én nővérem férjének, Trenk
179 2, 7 | nekem lehetne Bécsbe mennem, én be tudnám bizonyítani, hogy
180 2, 7 | bocsátá. Ugye, Frigyes: én tudom azt legjobban? De
181 2, 7 | tudom azt legjobban? De hát én Bécsben nem jelenhetek meg.
182 2, 7 | nálad. Atyafiak vagytok. Én sietek kurirt keresni, akivel
183 2, 7 | Ferenc ellen tanúskodott?~– Én? Hol veszed ezt a gondolatot?~–
184 2, 7 | traktáltatik.~– No? És az én nevemet találtad abban a
185 2, 7 | leánya. De hát ezt az utóbbit én nagyon jól ismerem. Ez egy
186 2, 7 | logika!~– Jól van! Annyit én is tudok diákul: „purus
187 2, 7 | ott a király sátorában. Én voltam az, aki a magam megszabadulásáért,
188 2, 7 | Hogy mi történt azután, azt én nem tudom; mert engemet
189 2, 7 | azonnal szabadon bocsátott, s én a markotányoskordémmal,
190 2, 7 | Bécsben minden ember tudja. Én pedig azalatt otthon voltam
191 2, 7 | szikráztak a grófné felé.~– Én is veled utazom Danczkáig –
192 2, 8 | esdekelve a királynő lábaihoz! Én igazságot akarok. Nem kérek,
193 2, 8 | bikfic! Minek avatkozol az én dolgomba? Jobban tudom én
194 2, 8 | én dolgomba? Jobban tudom én azt, hogy mitől nyílik ki
195 2, 8 | volna a hurkot. No, hát most én avatlak be az én titkomba.
196 2, 8 | hát most én avatlak be az én titkomba. Én a magam dolgát
197 2, 8 | avatlak be az én titkomba. Én a magam dolgát nem olyan
198 2, 8 | igazítom el, mint tea magadét. Én nem futok el a világba,
199 2, 8 | elrontva az egész karrieremet. Én itt akarok maradni, s folytatni
200 2, 8 | borult Ferenc nyakába.~– De én is jó öcséd vagyok.~– Az
201 2, 8 | pénzem. Ezzel a titokkal én holtomig adósa fogok lenni
202 2, 8 | fickónak, a fél keze mindig az én zsebemben fog lenni. Nem
203 2, 8 | marad.~– Egy petákot sem én, öcsém! – felel dölyfösen
204 2, 8 | öreg spanyolnak. – Amíg én a kardot bírom emelni, ne
205 2, 9 | úr! – kezdé Löwenwalde. – Én azért jöttem önhöz, hogy
206 2, 9 | falat a szánkból.~– Hisz én nem is láttam ezt a pert.~–
207 2, 9 | Azt mondtam: minek menjek én a detálykereskedőkhöz, mikor
208 2, 9 | Ő rohant rám fegyverrel, én csak védelmeztem magamat.~–
209 2, 9 | Ferenctől százat kért ön, én ezer aranyat kínálok.~S
210 2, 9 | felmondta neki a barátságot. Én ezer aranyat hoztam önnek
211 2, 9 | ön be a drága iratokkal. Én visszasüllyesztem a zsebembe
212 2, 9 | az ezer aranyat. De azért én Trenk Ferencnek fogom a
213 2, 9 | női erkölcsök ellen.~– De én be fogom bizonyítani, hogy
214 2, 9 | hát miért tette ezt? Hisz én voltam a megszabadítója.~–
215 2, 9 | szolgálatok után folyvást az én zsebemben fogja tartania
216 2, 9 | Még azt is mondá M…f-nek: „Én pedig nem adok ennek a kölyöknek
217 2, 9 | eltakarta az arcát a kezeivel.~– Én Istenem. Ennyi gonosz indulat!~
218 2, 9 | útiköltséget nem fogadta ön el. Én idetettem az asztalára.~–
219 2, 9 | idetettem az asztalára.~– Uram! Én nem vagyok vadászeb, aki
220 2, 10| ábrázatot meresztett: „Most már én következem!” Azzal lenyíratta
221 2, 10| Dicsértessék az Úr neve! Az én időm eljött.”~A tisztek
|