Kötet, Fezejet
1 1, 1 | tetszett a merész válasz.~– Hát egyéb birtokot örököltél-e
2 1, 2 | tartozom senkinek fölség.~– Hát talán az aranycsinálás titkát
3 1, 2 | alkímiában nem hiszek.~– Akkor hát a bockritterekkel van maga
4 1, 2 | eredetű!~– Mit mond maga? Hát talán vannak a világon még
5 1, 2 | hogy „Isten neki! Legyen hát feleség belőle. Akkor aztán
6 1, 2 | Magától szép, hogy mondja. De hát van magának olyan mesebeli
7 1, 3 | vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért nem volna szabad kölnivíztől
8 1, 4 | árulójává lesz. Mit csinált hát? Kiállt az ág közepére,
9 1, 4 | Palmarum között volt az idő) hát igazolva is volt a holjárása.~
10 1, 4 | szerelmes úrfinak.~Pedig hát tizenkilenc éves korában
11 1, 4 | úrfi vigasztalást keresni; hát arra azt mondta a király,
12 1, 4 | kapu előtt katonaőr állt.~Hát még belül. A hercegnőnek
13 1, 5 | leütött fejet a helyére.~– No, hát mégsem adsz?~Ezért a virtusáért
14 1, 5 | pontos tudósítás céljából.~– Hát te nyomorult gyáva pribék! –
15 1, 5 | az ilyen hadviselés!” De hát őneki minő népjog adta a
16 1, 5 | mellett egy derék sereggel: de hát mással volt elfoglalva.
17 1, 6 | megharagudott ezért a földesúr: „Hát, ebadta! Nem tudtad magadat
18 1, 6 | magasba nem tudott lövetni: hát csak tűrte egy darabig a
19 1, 6 | felé.~Mi volt a szándéka?~Hát az, hogy megegye az egész
20 1, 6 | ellenségei vagyunk.~– Papagáj! Hát ki mondta azt magának, hogy
21 1, 6 | szépen tudsz énekelni! No, hát fújjad: Mnogája léta!” S
22 1, 6 | tőlem nyugtod nem lesz. No, hát most itt vagyunk egymással
23 1, 6 | omladékai közül ásták ki.~– Hát a húszezer forint? – kérdezé
24 1, 6 | azt a keresett kincset, hát az az én zsákmányom volna,
25 1, 6 | a nyeregből hajt.)~– No, hát oda éppen jó lesz az elfogott
26 1, 6 | az utcákon közcsúfságra. Hát ha joga volt egykor Róbert
27 1, 6 | mély, hogy ha ön beleesik, hát odafullad. Meg kell fogni
28 1, 6 | meghívót az udvari bálra. De hát Frigyesnek már csak a politikára
29 1, 6 | egy pohár jeges víztől. Hát önök még azt sem tudják?
30 1, 6 | magát, s odább menekül. De hát Frigyes király fejébe vette,
31 1, 6 | bele Frigyes elbámulva.~– Hát persze, hogy megtagadja!
32 1, 6 | királyát. Közelebb jött hozzá. Hát fiatal korában az is csak
33 1, 6 | csak legény volt, mint ő. – Hát ha még most is az? – De
34 1, 6 | rájött a talány nyitjára.~– Hát most a komédiásokkal kevesebbet
35 1, 6 | kisiettem az erkélyre. Hát kicsiny különbséggel ugyanaz
36 1, 6 | egy gárdista kornéttól. Hát per procura…~Trenk Frigyes
37 1, 7 | Fritzi! – szólt a király. – Hát egyedül jön maga?~– Nem,
38 1, 7 | azt a király elé tette.~– Hát ezt hol vette?~– A jámbor
39 1, 7 | Helyesen magyarázta. Hát azt tudja maga, hogy igazi
40 1, 7 | A fogoly huszároktól.~– Hát tud maga ezeknek a fogoly
41 1, 7 | búcsúzáskor nem, fölség.~– No, hát az alkudozáskor. Az én nevemben,
42 1, 8 | lovasgárda számára.~– No, hát vigye neki az utasítást,
43 1, 9 | egymás hátán verekszenek! Hát nem tudod, hogy ott most
44 1, 9 | tudós férfiú nagyot bámult. Hát ez bizony nem tartozott
45 1, 10| vonuljanak át képzeletén.~Hanem hát a könnyűvérű fiatalság mit
46 1, 10| dandárba gyűjteni.~Minek írta hát ezt a levelet?~Talán, hogy
47 1, 10| minden rokoni szeretetet.~– Hát tudod mit? – monda neki
48 1, 10| sürgönyöket vittem.~– S hát azelőtt hol volt kend?~–
49 1, 10| Az árestomban.~– No, hát menjen kend megint oda,
50 1, 11| óránál többet nem aludt; de hát a király is ugyanezt a sorsot
51 1, 12| ott találta a gárdánál. – Hát maga megint vadászni volt? –
52 1, 12| király nagyot bámult rá.~– Hát hogy kerül az én táboromba
53 1, 12| napon.~– Már holnap? De hát hol veszik magukat?~– Burkersdorf
54 1, 12| magára bízom.~Mégis marad hát valami komoly feladata:
55 1, 12| Jöjjön ide, segítsen lehúzni.~Hát az ilyen szolgálatot teljesíteni
56 1, 12| nevetésbe ment át.~– Nos, hát nem ül ide az ágy szélére?~
57 1, 12| kellett neki ülni.~– Nos hát, kis barátom – mondá neki
58 1, 12| látszata is dicsőség.~– Nos hát? Valamit akart mondani nekem,
59 1, 12| bosszúsan rángatta a vállait…~– Hát hisz ezt megtehette volna,
60 1, 12| múlva utolérte a királyt.~– Hát maga itt van?~– Büntessen
61 1, 12| tovább kérdezősködni.~– No, hát jó, hogy itt van! A gárda
62 1, 12| markotányosnő viselt. – Hát azzal mi történt?~
63 1, 13| Kémeim értesítettek róla.~– Hát keresse. Nálam nélkül meg
64 1, 13| fordult Mirandához:~– No, hát hol van a királyi pénztár?~–
65 1, 13| becsületszavamra.~– No, hát tudja meg ön, hogy a király
66 1, 13| elragadtatásnak.~– Nos uram, hát adja ide most már a viganómat.~
67 1, 13| hagyom szabadon futni.~– Hát mi az ördögöt akar a viganómmal
68 1, 13| mehetek ki az utcára.~– Hát várjon csak, kedveském.
69 1, 13| ültetek vele egy asztalnál. Hát most ez a szép istenasszony,
70 1, 13| farkas.~– Ejh, vezér uram! Hát te ennyi pénzt el akartál
71 1, 13| majd elvitt az ördög.~– Hát ott van! Egyétek meg! Legyen
72 1, 13| közt ténferegnek.) – No, hát nesze, Todbitter: még ezt
73 1, 13| őt a harámbasa ölébe.~– Hát ez a lovagi becsületszó,
74 1, 13| Most már viszlek Bécsbe.~– Hát legalább a viganómat add
75 1, 13| kirohant a sátorból.~– No, hát megkaptátok a zsákmányt,
76 1, 13| oda a kívánt árucikkel. Hát hogyne volna egy jól készült
77 1, 13| amelyik legjobban tetszik.~Hát úgy illik. Ha már az ő tulajdonává
78 1, 13| sisakot tudtak neki adni. Hát az is jól illett a fejére.~–
79 1, 13| tatárlovam. Hogy rám ismer.~– No, hát most ebbe felülhetsz, mucuskám,
80 1, 13| hátba Frigyes királyt. – De hát ezt elmulasztá.~Miranda
81 1, 13| ahhoz csatlakozhatol.~– No, hát menjünk! – mondá Todbitter,
82 1, 13| ellenséget megrohanni.~– No, hát én meg a fővezér parancsát
83 1, 13| aranyat meg egy szépasszonyt, hát ugyan minek is folytatta
84 2, 1 | azt sem tudta, merre van hát előre, merre hátrafelé?~
85 2, 1 | tudna vászonra festeni.~Hát a lovasai? Ezek a csodahősök.
86 2, 1 | akkor elhagyta a nyugalma.~– Hát te sem kaptál tőlem semmi
87 2, 1 | Kutyaházi!~– Nem.~– Hazug kutya! Hát nem tele marokkal tömted
88 2, 1 | nevetnek ezek mind a ketten?~Hát azon nevettek, hogy Trenk
89 2, 1 | tizenkétezer forintot.~No, hát mi az a tizenkétezer forint?
90 2, 2 | az nem tud franciául! De hát még a diskurzus tárgya!
91 2, 2 | végét meg a keze csuklójára.~Hát így tanítják a rakoncátlan
92 2, 2 | kezében megcsörrent a lánc.~– Hát nem igaz ez mind? – szólt
93 2, 2 | utasítás? – kérdé az elnök.~– Hát, hogy mi lássuk meg élő
94 2, 2 | a királynak: „Hol vannak hát az aranyak?” „Előbb adja
95 2, 2 | sátorából hoztam el.~– Nos, hát akkor mit vágja a tanú szemébe,
96 2, 2 | előttem, díjul az árulásért.~– Hát ki fedezte fel más?~– Ő
97 2, 2 | elcsodálkozást fejezte ki.~– Hát honnan tudtam volna én ezt
98 2, 2 | felruházzon, megvédelmezzen, hát most ott fekszem valahol
99 2, 2 | karikatúrája volna az ördögnek! Hát lehet-e emberről feltenni
100 2, 3 | Trenknek nyakát szegik, hát még azt is mondom nektek,
101 2, 3 | tudnék valamit, fölség.~– No, hát hajtsd végre. Rád bízom
102 2, 4 | lovat küld neki a bátya, hát azt köszönettel fogja venni.~
103 2, 5 | ÖTÖDIK FEJEZET ~A börtönben~Hát hiszen az elején nem lehet
104 2, 5 | holdjára fog rátalálni.~No, hát éppen azt akarta megtalálni!~
105 2, 5 | parancsnok, azt kérdé dacosan:~– Hát mennyi időre vagyok elítélve
106 2, 5 | emberi érzés lett volna, hát megmondta volna neki az
107 2, 5 | közkatonák viselnek.~– No, hát itt vannak a kardok. Hadd
108 2, 5 | beszolgáltatni mindennap.~Hát akkor aztán a tisztek csináltattak
109 2, 5 | Holnapután visszatérünk.~– De hát a börtönöm hogy marad üresen?
110 2, 5 | vagy a porosz határon.~– Hát mért nem teszed te ezt meg
111 2, 5 | szemeidért el nem rontom. De hát nézd ezt a becsületes Schell
112 2, 6 | aranyozott ezüst nyakörve.~Hát ilyen mesét fundáltak ki: –
113 2, 6 | kiverve a pipájából a hamut. – Hát az úr miért nem szalad vele
114 2, 6 | lábam ki van ficamodva.~– Hát hogy jött idáig?~– A barátom
115 2, 6 | egymaga négy emberrel.~– No, hát jól van! – mondta Trenk
116 2, 6 | onnan jött ide nővérével.~– Hát nem ismersz rám? – mondta
117 2, 6 | Itthon; de beteg, fekszik.~– Hát a húgom?~– Azt mindjárt
118 2, 6 | együtt a testvére házából.~– Hát ne gyújtsam én a fejére
119 2, 6 | Mit kellene ezen venni?~Hát aki az inget is eladta a
120 2, 6 | úr, rögtön elfogják őket.~Hát mindenekelőtt fölkerestek
121 2, 6 | háltunk: együtt harcoltunk.~– Hát él a fiam?~– Él és egészséges.
122 2, 7 | magamat lefestetni benne.~– Hát hiszen egy piktornak, amilyen
123 2, 7 | éljük a mézesheteket. No hát! Több sonkoly, mint méz.
124 2, 7 | házából már kikergettek.~– No, hát hozassuk ide most a papirost
125 2, 7 | mind meg tudom cáfolni!”~Hát még mikor az a bizonyos
126 2, 7 | Brodovszky.~– Védelmezem hát! Ő engem üldöz, de én őt
127 2, 7 | meg volt lepetve.~– Ah! Hát te azt hiszed, hogy méltatlanul
128 2, 7 | tudom azt legjobban? De hát én Bécsben nem jelenhetek
129 2, 7 | uramnak, hogy miért.~– No, hát mondd el Frigyesnek is.
130 2, 7 | maga mellé vonva.~– No, hát te meg vagy némulva? Meg
131 2, 7 | balsorsán sajnálkozott kegyed. Hát nem kegyed volt az, aki
132 2, 7 | Sch…in tábornok leánya. De hát ezt az utóbbit én nagyon
133 2, 7 | logicus; purus putus asinus”.1 Hát olyan csekély költő uramnak
134 2, 7 | alatt tanúskodott.~– De hát hogy tudhatott ez a bécsi
135 2, 7 | Egy bolond százat csinál!” Hát még egy bolond szépasszony!~
136 2, 7 | módra az idegen tanyán.~De hát vajon hárman együtt: becsület,
137 2, 7 | segítségükre: az égi szerelem.~De hát megjött.~Nyolcadnapra hogy
138 2, 7 | kézvonásait ismerte föl azon.~Hát még a levél tartalma!~Amália
139 2, 8 | becsület van és szeretet. Hát igazán becsületes vagy,
140 2, 8 | szorította volna a hurkot. No, hát most én avatlak be az én
141 2, 8 | uram maga esik a verembe. Hát nem okosabb dolog-e, ha
142 2, 8 | ágra vihetem, gyerek! No, hát rossz bátyád vagyok?~Frigyes
143 2, 8 | megkérdezni Frigyestől, hogy hát a periratokkal mi lett.~
144 2, 9 | egész hazaárulási vádat.~– Hát akkor miért nem bocsátották
145 2, 9 | ezzel engem vádolni?~– Ki? Hát maga a Trenk Ferenc ügyvédje,
146 2, 9 | következik számára az új per. Hát csak fűtsön ön be a drága
147 2, 9 | világról.~– A bátyám?~– No, hát nem emlékszik ön rá, hogy
148 2, 9 | orozva le akarta önt szúrni? Hát azok Trenk Ferenc által
149 2, 9 | felingerelni.~– Mesék? No, hát mutatok önnek valamit. Itt
150 2, 9 | szolgáltatta a cimboráinak.~– De hát miért tette ezt? Hisz én
151 2, 9 | voltam a megszabadítója.~– Hát éppen azért. Ő már kiszabadítva
152 2, 9 | mint a macska az egérrel.~– Hát lássa, báró úr, ön eldobott
153 2, 9 | van! Nem akar. Ez esetben hát, ha nem akar ön a sinkorán
|