|
A király ezúttal egy
kegyes intéssel bocsátá el a fiatal druszáját: vigyázzon, hogy a nyakát ki ne
törje.
Azonban minden
intézkedést megtett, hogy megtudja, ki az a – nem a hölgy –, hanem a
tiszteletreméltó férj, aki tudtán kívül ilyen megtiszteltetésben részesül.
Kémeket állíttatott fel minden kijárónál, ahol Trenk a tiszti lakhelyéről
elmenni s ahová visszatérni volt kénytelen. Nem lett semmi sikere a
kémkedésnek. A rendőrség ügynökei nem hoztak más értesítést, mint azt,
hogy Trenk esténként a Spree mellett sétál – tudósok társaságában, azután rövid
vacsorához ül a tiszttársaival a csárdában, onnan a takarodóra hazasiet a
szállására. S a testőrtisztek lakása ott volt a királyi palotának egyik
szárnyépületében, az istállók fölötti második emeleten. Az első emeletet
fegyvertárnak használták.
Az éjjeli szolgálaton
levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést tenni afelől, hogy Trenk
Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s be járt volna a palota ajtaján. Még a
folyosón sem találkoztak vele. A „fegyverre” trombitálás után pedig nyomban
előjött a szobájából, és sietett le az istállóba, a paripájához, s ott
volt a hadsorban a nyolc perc letelte előtt.
Egyszer éjfél után két
órakor, nemsokára a klub feloszlása után, a király generálmarsot veretett,
mellyel az egész helyőrség fegyverbe lett szólítva, a lovasság vágtatott
minden irányból a királyi várlak felé, a gránátosok ostromlépésben siettek
gyűlőhelyeikre: nyolc perc alatt csatarendben állt tízezer harcos.
A király maga is
előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei kíséretében.
Azután egyenként magához
szólítá a hadcsapatok parancsnokait, hogy a tábori jelszót megsúgja nekik.
E fülbesúgás alatt oly
közel hajolt a király a vezéreihez, hogy az orcáik érték egymást.
Bizony pipaszagú volt
valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge aromája a fokhagymának is volt
érezhető.
Egyik sem „az”!
Egyszer aztán, mikor a
fekete vértesek generálisához hajolt a király, megütődve kapta hátra a
fejét.
– Ah! vous sentez d’eau
de Cologne!
A vitéz főtiszt
vállat vont. Hát mért nem volna szabad kölnivíztől illatozni a fekete
vértesek generálisának?
S mi felháborodni valója
van egyáltalában a királynak azon, hogy tábornokai közül melyik szokott
kölnivízben mosdani éjfél után két órakor?
Az volt a baj, hogy ez a
vitéz hadvezér éppen A. Z. herceg (uralkodó család ága) – és Amália
princessznek a férje.
Az pedig a királynak
legifjabb nővére volt: atyjának legkedvesebb leánya; a legszebb, a
legszellemdúsabb korának hölgyei között.
Ma már minden stereotip
kiadásban megtaláljuk azt az adatot, amit Trenk maga holtig eltitkolt.
A király alig tudott ura
lenni haragjának.
A hadcsapatokat szemlére
sem vette, chamade-ot fúvatott: kaszárnyáikba bocsátá valamennyit.
És amikor visszafordult
a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt dörmögé félhangon.
– Kend infámis
gonosztevő! Vigyázzon kend a fejére!
Azonban újabb
inkvizíciót nem indított ellene.
Egy rejtély már ki volt találva.
Hogyan tud a légyottról
itthon teremni a szerelmes oly meserövid idő alatt?
Ugyanabban a palotában
lakik a tündérnője is, a várlak átelleni szárnyában, melynek udvari
ablakai szemközt vannak a testőrtisztek lakásainak ablakaival.
Ennek tehát nem kell se
kimenni éjjel a palotából, se visszajönni: helyben találja a paradicsomot.
Azonban egy még nehezebb
talány állt a bizonyossá lét útjában. Hogyan lehet a testőrtisztek
lakosztályából a hercegnőébe átkerülni? A kettőt egy háromölnyi
magasságú fal választja el: felül kétszeres vasráccsal; azon ember át nem
mászhat épkézláb. És föltéve, hogy kötélhágcsókkal véghez vihetné is e
nyaktörő merényletet, az alarmfúvás ideje alatt az istállók előtti
várudvar annyira megtelik testőrökkel, akik a lovaikhoz sietnek, hogy egy
ilyen falon mászkáló embert annyi lámpás mellett egyszerre meglátnának.
Volt azonban a várpalota
udvarán egy óriási hársfa, melyet még a nagy kurfürst Frigyes Vilmos atyja
ültetett, s az ivadékai úgy tiszteltek, mint az izlandiak a szent Igdrazill
kőrisfát.
Ennek a terebélyfának az
ágai igen közel hajlottak egyfelől a testőrtisztek ablakaihoz,
másfelől a hercegnő lakosztályáéhoz.
Lehetséges volna-e, hogy
valaki ezen az úton járjon a tiltott paradicsomba? A hársfa ágai mégiscsak
innen is, onnan is jó egy ölnyi távolra vannak az ablakoktól.
A szerelmesek előtt
nincs semmi lehetetlen.
|