1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1704
Fezejet
1 I | I.~A vihar elcsendesült, a tenger
2 I | I.~A vihar elcsendesült, a tenger kinyugodta magát,
3 I | tenger kinyugodta magát, a sík vízszínen üres hordók,
4 I | síremlékei elsüllyedt hajóknak.~A vészhojszák mind eltűntek
5 I | vészhojszák mind eltűntek a zivatarral együtt, ki tudja,
6 I | sziklákra térve vissza; a tenger felett most a repülőhalak
7 I | vissza; a tenger felett most a repülőhalak ügyetlen ficánkolásit
8 I | jó idő előjóslatául.~Egy, a vihart kiállott brigantine
9 I | húzódik nagy lassan végig a csaknem szélcsendű tengeren;
10 I | kéz mozgásban van rajta a vihar okozta károk helyrehozásában,
11 I | okozta károk helyrehozásában, a segélyárbocok helyre vannak
12 I | azokat pántolják körül, a legények a levegőben csüggve
13 I | pántolják körül, a legények a levegőben csüggve dolgoznak,
14 I | levegőben csüggve dolgoznak, a tépett vitorlákat göngyölgetve,
15 I | vitorlákat göngyölgetve, a hajó erősen féloldalt fekszik,
16 I | fekszik, ami arra mutat, hogy a zivatarban kihányták belőle
17 I | zivatarban kihányták belőle a fenéksúlyt.~A hajótömő kalapácsok
18 I | kihányták belőle a fenéksúlyt.~A hajótömő kalapácsok ütésein,
19 I | hajótömő kalapácsok ütésein, s a csavarkerekek kattogásán
20 I | hallik egyéb hang, mint a kapitány szava, ki a főárbocnak
21 I | mint a kapitány szava, ki a főárbocnak támaszkodva,
22 I | térképről iparkodik kiismerni a helyet, hova a vihar által
23 I | kiismerni a helyet, hova a vihar által elveretett.
24 I | vihar által elveretett. A delejtű mozdulatai mindig
25 I | altiszt egyhangú kiáltása, ki a fenékfonállal a tenger mélységit
26 I | kiáltása, ki a fenékfonállal a tenger mélységit méri. Végre
27 I | tenger mélységit méri. Végre a kapitány keresgélő ujja
28 I | szigetcsoporton állapodik meg, s a legnagyobb hidegvérrel mondja:~–
29 I | legnagyobb hidegvérrel mondja:~– A Los Ladrones előtt vagyunk.~
30 I | az árbockosárból:~– Föld!~A kapitány, anélkül hogy arcán
31 I | nyugodtan összegöngyölgetve a térképet, egy kis ezüstsípot
32 I | oszt altisztjeinek, hogy a hajósnép fölött tartsanak
33 I | törvényszéket azon eseményekért, mik a múlt éji zivatar alatt történtek.~
34 I | zivatar alatt történtek.~A rablószigetek néhány mérföldnyi
35 I | emberei fölött, mintha otthon a legnagyobb biztonságban
36 I | Ki parancsára hánytátok a tengerbe a betegeket? –
37 I | parancsára hánytátok a tengerbe a betegeket? – kérdi a kapitány,
38 I | tengerbe a betegeket? – kérdi a kapitány, szigorú arccal
39 I | szigorú arccal fordulva a legénységhez.~– A doktor
40 I | fordulva a legénységhez.~– A doktor parancsolta – felel
41 I | azt, Scudamore? – kérdi a kapitány visszafordulva,
42 I | férfi arcába tekinthessen. A felszólított arca egyike
43 I | ördögi torzképpé nem kuszálja a behízelgő tekintetet.~–
44 I | nemes cselekedetről volna a szó, melyet túlszerénységből
45 I | hárít el magáról. – Midőn a hajó lyukat kapott, ön leizent,
46 I | kapott, ön leizent, hogy a fölösleges terhet a vízbe
47 I | hogy a fölösleges terhet a vízbe kell hányni. A tengerészek
48 I | terhet a vízbe kell hányni. A tengerészek elébb kihányták
49 I | tengerészek elébb kihányták a fenéksúlyt; ön újra leizent,
50 I | kivált, mikor az ember a Los Ladrones szigeteket
51 I | előtt, de még ezzel sem volt a hajó megszabadítva; ön újra
52 I | mindent bele kell hányni a tengerbe, ami haszontalan
53 I | tengerbe, ami haszontalan teher a hajón. Úgy, de már ekkor
54 I | sem volt haszontalan teher a hajón, csupán az ezüstrudak
55 I | csupán az ezüstrudak és a betegek. A legénység tanakodni
56 I | ezüstrudak és a betegek. A legénység tanakodni kezdett,
57 I | hogy melyiket vesse ki a kettő közül? Én feleltem
58 I | kettő közül? Én feleltem a tanácskérésre. Az embert
59 I | által az ezüst megmaradt, és a hajó megmenekült.~– Doktor
60 I | Doktor Scudamore – szólt a kapitány hideg nyugalommal –,
61 I | megfosztatik, vasra veretve a hajófenékbe fog vitetni,
62 I | s Londonba érve átadatik a királyi törvényszéknek.~–
63 I | törvényszéknek.~– Vitorla! – kiálta a kormányos a kerék mellől.
64 I | Vitorla! – kiálta a kormányos a kerék mellől. Többen odatekintve,
65 I | fordítva sötétzöld szemeit a kapitány felé, mintegy rögtön
66 I | ha legelőször mindjárt a betegekkel könnyebbítette
67 I | könnyebbítette volna meg a hajót ahelyett, hogy ágyúit
68 I | Hanem hiszen ez az ön dolga.~A kapitány némán inte, hogy
69 I | inte, hogy az orvost vigyék a hajó fenekére. Azzal parancsot
70 I | ki, hogy az ezüstrudakat a legalsó üregekbe elrejtve,
71 I | vitorlát felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez
72 I | felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez támasztatá.~
73 I | mellvédekhez támasztatá.~A kalózhajó ezalatt teljes
74 I | teljes vitorlákkal repült a brigantine felé. Már ki
75 I | ágyúlövés, melynek golyója a brigantine vitorlái között
76 I | volt az első megszólítás a rablók részéről.~Rolls kapitánynak
77 I | hallgatást félelemnek magyarázták a kalózhajón, s egy rabló,
78 I | kalózhajón, s egy rabló, kiállva a hajó orrára, átkiálta iszonyú
79 I | iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül:~– Hahó!
80 I | szócsövön keresztül:~– Hahó! A kapitány egy szóra!~– Jertek
81 I | Jertek ti kettőre! – volt rá a felelet, s egyszerre minden
82 I | minden árbocra felrepült a hadi zászló.~Irtóztató ordítás
83 I | Irtóztató ordítás támadt erre a kalózhajón; a kapitányi
84 I | támadt erre a kalózhajón; a kapitányi emelvényen egy
85 I | hangon osztá parancsait, mire a vitorlák fele behúzódott,
86 I | vitorlák fele behúzódott, s a könnyű hajó egy merész fordítással
87 I | fordítással szél elé került a brigantine-nek, egyet sem
88 I | martalékra, melyet kímélni kell.~A kalózhajó orrára egy csodálatos
89 I | emberi szörny volt faragva, a hajó névképe, a tengeri
90 I | faragva, a hajó névképe, a tengeri ördög, a kalózok
91 I | névképe, a tengeri ördög, a kalózok baromtréfájaként
92 I | látni egy eleven halálfőnél.~A kalózok démoni vakmerőséggel
93 I | démoni vakmerőséggel csaptak a brigantine mellé, melynek
94 I | Azon pillanatban, mikor a horogkarmok a párkányba
95 I | pillanatban, mikor a horogkarmok a párkányba vágódtak, Rolls
96 I | intésére megdördült egyszerre a tengerészek sortüzelése,
97 I | tengerészek sortüzelése, mire a füst eloszlott, a két hajó
98 I | mire a füst eloszlott, a két hajó már szorosan egymáshoz
99 I | egymáshoz volt kapcsolva, a lövés néhányat leölt a kalózok
100 I | a lövés néhányat leölt a kalózok közül, a többiek,
101 I | néhányat leölt a kalózok közül, a többiek, félrerúgva társaik
102 I | társaik holttestét, iparkodtak a brigantine bordáin felmászni,
103 I | bordáin felmászni, nem törődve a rájok irányzott lövésekkel.
104 I | hidegvérrel védte magát a másik, egyik sem félve a
105 I | a másik, egyik sem félve a fegyvertől, s nem törődve
106 I | s nem törődve sebeivel.~A tengerészek jól küzdöttek,
107 I | helyén, farkasszemet nézve a halálfejű vezérrel, ki már
108 I | kalapácsot forgatva feje felett, a brigantine födélzetére ugrott,
109 I | födélzetére ugrott, kettőt a tengerészek közül egy perc
110 I | perc alatt agyonsújtva. A kalózok agyarkodó ordítással
111 I | ordítással veték magokat a tört résre, s a tengerészek
112 I | magokat a tört résre, s a tengerészek ijedten kezdtek
113 I | hátrálni, inkább elrémülve a kalózvezér halálfő arcától,
114 I | kiálta rá vigyorogva a halálfejű kalóz, szemei
115 I | iparkodva zavarba hozni a kapitányt. Ez lőtt, s akik
116 I | láttak meg homlokán, ahol a golyó befúrta magát. A kalóz
117 I | ahol a golyó befúrta magát. A kalóz egyszerre mindkét
118 I | helyében holtan összerogyott.~A kalózok egy pillanatig megrémülve
119 I | pillanatban vad ordítás támadt a brigantine közepén. Hat
120 I | míg az egyik oldalon folyt a csata, csónakra szállva,
121 I | éppen akkor kapaszkodott fel a födélzetre, midőn a meglőtt
122 I | fel a födélzetre, midőn a meglőtt kozárvezér összerogyott.
123 I | fürtökkel s villogó szemekkel, a középen ülő kapitányhoz
124 I | hátulról átnyalábolva, felkapta a levegőbe, s arccal a földre
125 I | felkapta a levegőbe, s arccal a földre vágta, s kikapva
126 I | vágta, s kikapva kezéből a fegyvert, térdeivel leszorítá.~–
127 I | el vagytok veszve! kiálta a fiatal rabló bátor, csengő
128 I | bátor, csengő hangon, s a zavarba jött tengerészek,
129 I | megfosztva, lerakták fegyvereiket a födélzetükre tóduló marcona
130 I | marcona képű alakok előtt.~A diadal Barthelemyé volt,
131 I | gyermeket, s felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak,
132 I | Megálljatok! – kiálta Barthelemy a Herkules vállairól. – Valakit
133 I | atleta. – Szeret-e valaki a halállal tréfálni?~– Ne
134 I | ne tüzelj, jó óriásom. A szólás szabad. Lépj elém,
135 I | kivetőt találsz bennem?~A kalózok egy magas, szőke
136 I | fölött. – Mert különben a nyelvedbe harapsz.~– Azt
137 I | volt Jefferienek, annak a semmirekellő lordfőbírónak,
138 I | bukása után rendre akasztatá a derék angol protestáns nemeseket.
139 I | is. Ezóta nekem nem kell a pápista még kalózvezérnek
140 I | ahelyett, hogy főbeütötte volna a lordot, felkapta őt a másik
141 I | volna a lordot, felkapta őt a másik karjára, s a rablók
142 I | felkapta őt a másik karjára, s a rablók hahotája közt összeszorítá
143 I | feltevék az új kapitány fejére a vöröstollas vezérkalapot,
144 I | vezérkalapot, s továbbtértek a zsákmányfelosztásra. Barthelemy
145 I | tonnára, térdeire fektetve a feketekönyvet, melybe veres
146 I | veres betűkkel voltak beírva a rablók nevei sajátkezű keresztkarmolásaikkal,
147 I | egyenkint felolvasá azokat. Néha a felszólított névre senki
148 I | elesett. Azt rögtön kitörölték a sorozatból.~Ekkor eléhozatá
149 I | sorozatból.~Ekkor eléhozatá a kalóz Rolls kapitányt, kinek
150 I | kalóz Rolls kapitányt, kinek a rablók kezeit lábaihoz kötözték,
151 I | kapitány úr, hogy ezek a fickók önt ily kellemetlen
152 I | ezt az érdemes férfiút.~– A kezeit is? – kérdé egy torzonborz
153 I | kétségeskedő tekintettel a vezérre.~– Mindenesetre,
154 I | Mindenesetre, Asphlant, kivált, ha a kapitány úr szavát adja,
155 I | mindenesetre oldjátok fel kezeit, a mi dolgunk vigyázni, hogy
156 I | melyet oly vitézül védett. Ön a Mindszent-szigetekről jön;
157 I | szállít.~– Önök elfoglalták a hajót, szabadságukban áll
158 I | igaza van önnek. Legények, a födélzet alá!~A kalózok
159 I | Legények, a födélzet alá!~A kalózok egyszerre rohantak
160 I | kalózok egyszerre rohantak le a födélzetlyukakon, s miután
161 I | miután egy óra hosszáig a hajónak minden részecskéit
162 I | részecskéit összemotozták, azzal a szomorú tudósítással tértek
163 I | Rolls nem állhatta meg, hogy a csalatkozott rablók dühén
164 I | hogy mikor már arra került a sor, hogy azokat a tengerbe
165 I | került a sor, hogy azokat a tengerbe hányassam, már
166 I | akkor egyéb teher nem maradt a hajón.~– Valamennyi ördögökre! –
167 I | kellett önnek védelmezni ezen a hajón?~– Becsületemet –
168 I | Mit szólsz hozzá, Moody? A megszólított mogorva, hallgatag
169 I | szorítva, összefont karokkal a karfánál guggolt. A gomblyukában
170 I | karokkal a karfánál guggolt. A gomblyukában függő ezüstsíp
171 I | ezüstsíp gyaníttatá, hogy a kalózok főhajósa.~– Mit
172 I | félvállról. – Fúrjátok ki a fenekét ennek az üres bárkának,
173 I | üres bárkának, s hagyjátok a tenger alá sétálni az egész
174 I | uraim! – kiálta fel e szóra a fogoly tengerészek közül
175 I | megcsókolni, míg szemei a legnagyobb kétségbeesés
176 I | kifejezésével fordultak a rablóvezér arcához.~– Az
177 I | mind, azok megérdemlik, a gonosztevők, akik tinektek
178 I | nekem soha fegyver sem volt a kezemben; az egész csata
179 I | folyamán be voltam zárva a födözet alá, csak most hoztak
180 I | csak most hoztak előre ezek a derék, jó férfiak.~A rablók
181 I | ezek a derék, jó férfiak.~A rablók egy része bámult,
182 I | semmi közöm sincs ezekhez a többiekhez; én Rolls kapitánynak
183 I | arcát, míg Moody hozzárúgott a porban csúszó-mászó emberhez,
184 I | emberhez, kire mindenki a legmélyebb megvetéssel tekinte
185 I | nem elítélve. Az ítélet a londoni királyi ítélőszék
186 I | arcával –; tessék előadni a vádat, mi helyettesíteni
187 I | mi helyettesíteni fogjuk a királyi ítélőszéket. Barthelemy
188 I | ítélőszéket. Barthelemy leend a lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek
189 I | lordfőbíró, mibelőlünk kitelnek a sheriffek, az aldermannok.
190 I | Tessék előlépni, fővádló úr, a törvényszék teljes.~Rolls
191 I | nézzék, uraim, nézzék azt a megvető arcot, mellyel önök
192 I | akar itt, itt, ahol önök a jog szerinti urak, nem akarja
193 I | vétségem ebből áll: mi a Mindszent-szigetekről tömérdek
194 I | Az úton zivatar támadt, a hajó lyukat kapott, s a
195 I | a hajó lyukat kapott, s a kapitány parancsot adott,
196 I | kapitány parancsot adott, hogy a haszontalan terhet ki kell
197 I | haszontalan terhet ki kell szórni a hajóból. Mikor már nem volt
198 I | már nem volt egyéb, csak a betegek és az ezüst, az
199 I | betegek és az ezüst, az lőn a kérdés, hogy a kettő közül
200 I | ezüst, az lőn a kérdés, hogy a kettő közül melyiket hajítsuk
201 I | közül melyiket hajítsuk a tengerbe?~– No, és ön, mint
202 I | afféle orvos, természetesen a betegeket tartá meg – monda
203 I | megmondani.~– Nem-e? Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító
204 I | Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító majd ki fogja
205 I | barátim; ne mondja senki, hogy a tengeri rablók belekontárkodnak
206 I | autodafék hivatáskörébe. Mi, kik a szabad tengerek vitézeinek
207 I | magunkat, mi ne tisztelnők-e a szabadságot? Ha Rolls kapitány
208 I | nagyon jó, elvisszük azt a kikötőbe, ott szálankint
209 I | bennünket beszennyezne.~A kalózok hurráht ordítottak
210 I | s hozzákezdték kötözni a brigantine-t saját hajójukhoz.
211 I | Rolls kapitányon kihűthessék a rablók bosszújokat, most
212 I | hurcolnátok magatokkal ezt a rozzant hajót; oldjatok
213 I | van téve.~– Vegyétek le a bilincseket az orvos úr
214 I | meggörbíteni, mutassa meg a rejtekhelyet.~Scudamore,
215 I | örömteljes hízelgéssel iparkodott a rablókkal sorban kezet szorongatni,
216 I | maguktól; Moody éppen eldugta a kezeit hóna alá, mivel azt
217 I | azt nyerte, hogy Scudamore a nyakába borult, átölelte,
218 I | válogatott társaságnak.~A rablók nem sokára visszatértek,
219 I | nem sokára visszatértek, a megtalált ezüstrudas ládákat
220 I | hogy hordják át mindazt a kalózhajóra, mialatt Scudamore
221 I | kalózhajóra, mialatt Scudamore a legnagyobb szolgálatkészséget
222 I | tanúsítni, maga emelgetve a ládákat a rablók vállaira,
223 I | maga emelgetve a ládákat a rablók vállaira, s őket
224 I | Legutolsó volt Asphlant, ki a födözetre feljött. Baromi
225 I | hagytunk semmit, kapitány! A hajó gavallérosan ki van
226 I | akarod-e, hogy kifúrjuk a fenekét? Vagy jobb lesz,
227 I | fickókat felakasztjuk sorban a vitorlapóznákra, s engedjük
228 I | vitorlapóznákra, s engedjük a hajót úszni, amerre neki
229 I | akik vele találkoznak?~A rablók hahotája tanúsítá,
230 I | ötlet nagy részvétre talált. A tengerészek hidegen néztek
231 I | másik rabló karjába fűzni a magáét, folyvást bizonyítva,
232 I | Barthelemy, szigorú arcot öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni,
233 I | nem fogjátok kifúrni, sem a hajósnépet felakasztani.
234 I | franciákhoz. Az ilyenek rontják a zsiványok becsületét, mint
235 I | zsiványok becsületét, mint a spanyolok és törökök; hát
236 I | Mi magunk gyalázzuk-e meg a kalóz nevet, elismerve,
237 I | hogy annak semmi köze sincs a becsülettel. Hát Róma legelső
238 I | nem hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában? A mi
239 I | tartattak-e a yeomanek Angliában? A mi hivatásunk új színben
240 I | hivatásunk új színben előállítani a flibustier nevet. – Rolls
241 I | szabad, s mehet, merre akar.~A rablók közt zűrzavaros lárma
242 I | szavakra. Sokan helyeselték a kapitány szavait, néhányan
243 I | lépve, s oly közel víve a kapitány arcához fogai közt
244 I | szavadat, én magam lövök bele a hajóba.~– Azt hiszed? –
245 I | embert, s kössétek őt meg a főárbochoz.~A rablók elszörnyedtek;
246 I | kössétek őt meg a főárbochoz.~A rablók elszörnyedtek; Moody
247 I | elszörnyedtek; Moody volt köztük a legvénebb, a legtekintélyesebb
248 I | volt köztük a legvénebb, a legtekintélyesebb kalóz,
249 I | Skyrme-nak, s az megragadva a főhajóst, minden rúgkapálódzásai
250 I | rúgkapálódzásai dacára hozzákötözte őt a főárbochoz, úgy, hogy az
251 I | szitkozódott, káromkodott, a pipát szájában tartva.~–
252 I | akar? – kérdé Barthelemy. A rablók közt egy elfojtott
253 I | igazolhassa: „Mi, szabad lovagjai a szerencsének, bizonyítjuk
254 I | miszerint Rolls kapitány, a «Neptun» brigantine főnöke,
255 I | brigantine főnöke, általunk a sík tengeren megtámadtatva,
256 I | tengeren megtámadtatva, noha a kiállott zivatar miatt ágyúit
257 I | ellenünk másfél óra hosszat a legvitézebbül védelmezte,
258 I | csak így engedett bennünket a reábízott ezüst birtokába
259 I | Scudamore árulása juttatá önöket a zsákmányhoz.~– Helyesen –
260 I | ez siránk hangon –, de ha a kapitányt szabadon eresztitek,
261 I | Kapitány, el ne rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted
262 I | tréfát. Ha már elereszted a kapitányt, hadd vigye magával
263 I | könyörgök! Szóljatok egy szót a kapitányhoz mellettem. Oh,
264 I | szeretetre méltó vezér, ezzel a hősi arccal, nyújtsd kezedet,
265 I | nyugodtan? Nekem nem kell! Nekem a hajóra ne hozzátok, mert
266 I | úgy lesz. Te parancsolsz a kötelekkel és vitorlákkal,
267 I | Rooberts. – Hozzátok elé a tengeri macskát! Verjetek
268 I | parancsaimnak ellenszegül, meglakol.~A kalózok hirtelen előhozták
269 I | kalózok hirtelen előhozták a kilencágú korbácsot, melynek
270 I | parancsolá Rooberts. – A büntetés alól nincs kivével.~
271 I | Moody szemei kidagadtak a düh miatt, amint a kilencfarkú
272 I | kidagadtak a düh miatt, amint a kilencfarkú macskával közel
273 I | tetőtől talpig, hogy még a pipa is kiesett a szájából
274 I | hogy még a pipa is kiesett a szájából végtére.~Rooberts
275 I | Scudamore-t, hogy írja alá nevét a kalózok névkönyvébe.~Scudamore
276 I | Scudamore mohó örömmel kapta el a kezébe nyújtott írónádat,
277 I | oda nevét, mely magukat a rablókat is megdöbbenté,
278 I | ön Londonba, adja hírül a kormánynak új alkalmaztatásomat.~
279 I | körében, mint bármelyike a kalózoknak. Mint valami
280 I | mutatá föl társai előtt a lajstromot, aláírt nevével,
281 I | árboctól.~Két kalóz teljesíté a parancsot, erősen őrizkedve
282 I | parancsot, erősen őrizkedve a főhajós lábaitól, ki csak
283 I | dugta.~– Moody! – szólt a kapitány, összefonva karjait. –
284 I | alattvalóját; most, hogy kiálltad a büntetést, ismét úgy állunk
285 I | helyet, ti fickók, ennek a derék férfinak; menjetek
286 I | derék férfinak; menjetek a keze ügyéből, mert ő azután
287 I | amely közönség előtt történt a sérelem, az előtt kell véghezmenni
288 I | készülés kellett; amint a kezébe adták a kardot, miután
289 I | kellett; amint a kezébe adták a kardot, miután annak lapjával
290 I | hátára, dühösen nyargalt a kapitány felé, s kardtávolnyira
291 I | mellette körös-körül, azt mind a tizenkettőt okvetlenül összevissza
292 I | ártott, aki előtte állt.~A kapitány csak tréfálni látszott
293 I | néha-néha kinyújtott karját a dühös csapások ellen, miket
294 I | Vigyázz hát! Most mindjárt a kardomba futsz! Moody! Ki
295 I | futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet. Ide nézz, öreg,
296 I | Valódi bandita-párbaj: a vívók egyikének dühe, másikának
297 I | másikának ingerkedései, a körülállók durva nevetése,
298 I | megkísértett, de sikertelenül.~A kalózok hahotája még dühösebbé
299 I | hahotája még dühösebbé tette a főhajóst, ki tökéletesen
300 I | főhajóst, ki tökéletesen kijött a sodrából, midőn egyszer
301 I | Scudamore orvos szintén ott ül a kacagók között, sebészi
302 I | Már ez oly dühbe hozta a kalózt, hogy rögtön ott
303 I | rögtön ott akarta hagyni a kapitányt, s fogcsikorgatva
304 I | rohant.~– Hohó, jó öregem, a tengerbe ne szaladj! – kiálta
305 I | kiálta Rooberts, útját állva a kalóznak, mire ez elfeketült
306 I | úgy, hogy kardjának hegye a földben állt meg. Rooberts
307 I | állt meg. Rooberts kikerülé a csapást, s egy döféssel
308 I | döféssel keresztülszúrta a főhajós jobb karját; a roham
309 I | keresztülszúrta a főhajós jobb karját; a roham miatt markolatig ment
310 I | markolatig ment rajta keresztül a kard.~Moody azon pillanatban
311 I | pillanatban bal kezébe kapta át a kardot; a két küzdő, mell
312 I | kezébe kapta át a kardot; a két küzdő, mell mellhez
313 I | hirtelen banditai ügyességgel a földre hajtá le ellenfele
314 I | szolgálatteljesen futott a megsebesült ápolására.~–
315 I | mert megráglak, úgy teszlek a sebemre, mint az orángutáng
316 I | sebemre, mint az orángutáng a falevelet.~Az ember nem
317 I | fölpeckelék, lehetett az orvosnak a sebet bekötözni, s a vért
318 I | orvosnak a sebet bekötözni, s a vért elállítani.~– Milyen
319 I | kinek nem haraphatta el a kezét, midőn azt ép, egészséges
320 I | Rooberts ezalatt feloldoztatá a többi megkötözött tengerészeket,
321 I | fegyvereiket megtalálandják mind a kormányosi kabinetben, melynek
322 I | át, midőn ő is elhagyja a brigantine-t.~Azzal Rollshoz
323 I | magát, s kezét nyújtá neki.~A tengerész rövid gondolkozás
324 I | gondolkozás után elfogadá a nyújtott kezet.~– Jól van –
325 I | egykor akasztatni.~– Köszönöm a jó szándékot. Apropos: önnek
326 I | hazáig. Bátorkodhatom önnek a magaméból ajánlani?~– Elfogadom.
327 I | majd máskor találkozunk. A viszontlátásig.~A két kapitány
328 I | találkozunk. A viszontlátásig.~A két kapitány megrázta egymás
329 I | kapitány megrázta egymás kezét. A rablók ezalatt áttakarodtak
330 I | hajójára. Barthelemy átadta a tengerészeknek a kormányszoba
331 I | átadta a tengerészeknek a kormányszoba kulcsát, s
332 I | hajója párkányán termett, a hajósok néhány csáklyalökést
333 I | néhány csáklyalökést adtak a brigantine-nak, kifeszítették
334 I | repülő vitorla látszott a sík tengeren, egymástól
335 II | ismeretes lőn az Óceánon. A hollandi és portugál hajósok
336 II | hajósok reszkettek előtte, ha a sík tengeren vitorláit megismerék,
337 II | Rooberts utánuk rontott, s ott a kikötő ágyúi előtt fosztá
338 II | erősségeit.~Vége-hossza nem volt a kalandoknak, miket róla
339 II | utazva, estenden meglátja ezt a kis kunyhót, füstölgő kéményével,
340 II | ki lakhatik abban?~Néha a holdéj csendében édes zengzetes
341 II | zengzetes dal hangzik föl a völgyből. A hajósok, kik
342 II | hangzik föl a völgyből. A hajósok, kik édesvizet meríteni
343 II | bámulva hallgatják azt a magányban.~Vajon ki lakhatik
344 II | ült benne; egy kiszállt, a másik kettő ott maradt.~
345 II | másik kettő ott maradt.~A partra szállott szép barna,
346 II | fürteivel szabadon enyelgett a szél, s azok alatt őszinte,
347 II | járatlanabb még, mint akkor; a galambok éppúgy tollászkodnak,
348 II | galambok éppúgy tollászkodnak, a fehér kandúr éppúgy mosdik
349 II | az ajtóban, mint azelőtt.~A jövevény csendes léptekkel
350 II | csendes léptekkel közelít a küszöbhöz, halkan fordítja
351 II | küszöbhöz, halkan fordítja el a kilincset, s feltárja a
352 II | a kilincset, s feltárja a kis hajlék ajtaját.~Ott
353 II | elaggott asszony ül, ez a jövevény nagyanyja; körüle
354 II | ifjú lyány – kettő szőke, a harmadik barna, csillagszemű,
355 II | csillagszemű, hajnalarcú; a kettő a jövevény testvére,
356 II | csillagszemű, hajnalarcú; a kettő a jövevény testvére, a harmadik,
357 II | kettő a jövevény testvére, a harmadik, a legszebbik –
358 II | jövevény testvére, a harmadik, a legszebbik – eljegyzett
359 II | fonva.~Amint megpillantják a belépő ifjút, felsikoltnak
360 II | valamennyien~– Villiam! – A két testvér eléje fut, és
361 II | és nyakába kapaszkodik, a nagyanya nem tud már futni,
362 II | tárja elé, legutoljára marad a menyasszony, hogy leghosszabban
363 II | öröm. Alig találják helyét a kedves jövevénynek, ültetik
364 II | hozzá, s egyre sem várják be a feleletet.~– Egy egész éve,
365 II | egész örökkévalóság – rebegi a menyasszony, fejét vállára
366 II | bennünket többé? – kérdi a legifjabb testvér, bátyja
367 II | Egy óráig maradhatok. A hajó a magas tengeren áll,
368 II | óráig maradhatok. A hajó a magas tengeren áll, míg
369 II | legényeim édesvizet töltenek a hordókba.~– Tehát még mindig
370 II | idő alatt érhetek célt, de a sors ellenem van; mikor
371 II | ifjabb testvér, elragadva a beszédből egy szót. – Hajótörések,
372 II | tengeri rablók?~– Igen, a hajótörések.~– Hát a tengeri
373 II | Igen, a hajótörések.~– Hát a tengeri rablók nem? Mi téged
374 II | megsirattunk akkor mindig.~A jövevény mosolygott.~– Ne
375 II | se mennél soha – rebegé a szép menyasszony.~– Nem,
376 II | szép arcokat ne süsse el a nap, e gyöngéd kezeket ne
377 II | gyöngéd kezeket ne durvítsa el a munka. Meglássátok, én még
378 II | Igen, bizony – erősíté a kisebb testvér. – Én is,
379 II | is. Nagyanyánk imádkozik a könyvből, s mikor ő elvégezte,
380 II | amiben előszámláljuk mindazt a jót, amit néked Isten megadjon,
381 II | Isten megadjon, s mindazt a rosszat, amitől megőrizzen;
382 II | ifjú nyájasan tekinte le a leányka fejére.~– S miért
383 II | cimboraságban, s akiket elfog a tengeren, mind lassú tűzön
384 II | lassú tűzön égeti meg vagy a tengerbe fojtja.~– Ez talán
385 II | hogy az Isten merítse el a tenger fenekére ez átkozott
386 II | kérdé az ifjú sorba átölelve a kedves lánykákat.~Azok sírva
387 II | Énekeld el Villiamnak a dalt, amit róla s a kalózról
388 II | Villiamnak a dalt, amit róla s a kalózról készítél.~– Te
389 II | Te dalt készítél rólam s a kalózról? – kérdé hízelgő
390 II | vissza, azután eléneklé a dalt, belső melegségtől
391 II | édes hangon:~„Útra kelt a fehér galamb ~Utána a sötét
392 II | kelt a fehér galamb ~Utána a sötét ölyű,~Az egyik az
393 II | Az egyik az én kedvesem, ~A másik a kalózvezér. ~Közöttük
394 II | az én kedvesem, ~A másik a kalózvezér. ~Közöttük állj,
395 II | adj bal kézzel, ~Szellőt a galambnak,~Villámot az ölyvnek. ~
396 II | Hozd vissza fészkére. ~A fekete ölyűt~A tengerbe
397 II | fészkére. ~A fekete ölyűt~A tengerbe sújtsad!”~– Érted? –
398 II | az ifjabb testvér. – Az a galamb te vagy, és az az
399 II | csókjaival árasztá el mind a három szép leányzót, akik
400 II | közül egy sem sejté, hogy a kedves, édes testvér és
401 II | kedves, édes testvér és a még édesb vőlegény, ki őket
402 II | Barthelemy neve Villiam volt. Az a csendes hajlék látta őt
403 II | hajlék látta őt felnőni, az a reszketeg öreg nő tanítá
404 II | tanítá őt imádkozni, ezek a vidám gyermekek taníták
405 II | idegen éghajlat alatt, s a két családból lett egy;
406 II | családját nyomorban lássa, s a jobb sors után ábrándozót
407 II | kunyhója küszöbén, elmerengve a sík tengeren futó hajók
408 II | ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást; mint feledé el
409 II | feledé el szűz tartózkodását a szelíd menyasszony az elválás
410 II | arcát, s mint rogyott le a parton fájdalmától elalélva,
411 II | fájdalmától elalélva, midőn a csónak tengerre szállt,
412 II | csónak tengerre szállt, a testvérek fehér kendői még
413 II | lobogtak, utána integetve a távolból; óh, mindez örökké
414 II | később sok mindenfélét írt be a sors.~Szorgalmáért és becsületességéért
415 II | becsületességéért megszerették a hajón, előbb kormányossegéd,
416 II | már látta képzeletében a kunyhót, a családot, melynek
417 II | képzeletében a kunyhót, a családot, melynek jobb sorsot
418 II | védte magát, hasztalan, a túlnyomó erő legyőzte. Már
419 II | legyőzte. Már villogtak a mellének szegzett kések,
420 II | mellének szegzett kések, midőn a kalózok kapitányának rekedt
421 II | hangja hallatszék:~– Azt a fickót nem kell bántani!
422 II | Hozzátok őt elém élve. A kalózok vállaikra kapták
423 II | halálfej-arcára. Davis volt az, a tengeri ördög.~– Te derék
424 II | odatartá Villiam ajkaihoz a rummal tölt calebasset;
425 II | fordítá el tőle száját. A kalózok poharaiból inni
426 II | fölvétetni.~– Haha! – kacagott a kapitány ajktalan fogai
427 II | Láttál-e már embert kikötve a középárbochoz, mikor a nap
428 II | kikötve a középárbochoz, mikor a nap legmelegebben süt? Vagy
429 II | égető déli sugárba, amikor a testéhez tapadt bőr összefacsarodik
430 II | Legények! Oldjátok fel ezt a fiút, s megbecsüljétek,
431 II | leend.~Villiam ott maradt a kalózhajón, s azt remélte,
432 II | sem múlt el csata nélkül, a kalózok megtámadtak minden
433 II | vesztett, vagy megadta magát, a szerencse a rablókat pártolta.~
434 II | megadta magát, a szerencse a rablókat pártolta.~Egyszer
435 II | végtére két hadihajó fogta elő a tengeri ördögöt. Villiam
436 II | már teljes reményében volt a szabadulásnak. Az ellenfél
437 II | ágyú volt, s kétszáz ember; a rablókén harminc ágyú s
438 II | ördög.~Mikor észrevették a kalózok, hogy nem futhatnak
439 II | lőttek annak lőporkamrájába. A gálya a levegőbe repült;
440 II | lőporkamrájába. A gálya a levegőbe repült; erre a
441 II | a levegőbe repült; erre a másik üldöző megfordítá
442 II | vitorláit, s gyáván elfutott a kalózok elől.~– Ez hát a
443 II | a kalózok elől.~– Ez hát a becsületes embernek sorsa? –
444 II | magában Villiam, midőn körülte a győztes kalózok diadalhahotája
445 II | diadalhahotája hangzott, s azzal a legközelebb állóhoz fordult,
446 II | megszólítá:~– Adj innom a poharadból.~A megszólított
447 II | Adj innom a poharadból.~A megszólított kalóz Skyrme
448 II | jól van, fickó! – kiálta a Herkules, széles tenyerével
449 II | Tudtam, hogy ez lesz a vége! Azzal a kapitány elé
450 II | hogy ez lesz a vége! Azzal a kapitány elé vezette az
451 II | színe előtt e nevet írta a fekete könyvbe az ifjú:
452 II | Villiamból Rooberts Barthelemy.~*~A testvérek, a menyasszony,
453 II | Barthelemy.~*~A testvérek, a menyasszony, az öreg anya
454 II | kiörülték magokat. Az óra múlt, a jövevénynek ismét menni
455 II | fejére sírta könnyeit, a leánykák elkísérték a partig;
456 II | könnyeit, a leánykák elkísérték a partig; Julietta átölelte
457 II | Julietta átölelte nyakát, a két testvér hátrább maradt,
458 II | testvér hátrább maradt, hogy a szeretők édes titkos beszélgetéseit
459 II | visszajönni? – kérdé suttogva a leány.~– Majd ha boldoggá
460 II | boldogságomért nem kellene a tengeren túl menned, az
461 II | láthatnálak.~– Így gondolkoznak a gyermekek; bár maradhatnánk
462 II | alatt szegény minden, még a boldogság is.~A leány fejét
463 II | minden, még a boldogság is.~A leány fejét csóválta.~Eközben
464 II | bokros csalithoz értek, mely a partot eltakarta a szem
465 II | mely a partot eltakarta a szem elől; itt megállítá
466 II | elől; itt megállítá az ifjú a leánykákat.~– Ne jöjjetek
467 II | Öreg anyánk vár reátok.~A két testvér sok csók, ölelés
468 II | könny után visszafordult, a menyasszony még ott csüggött
469 II | s elsápadt arccal nézett a leányra, ki mint tépett
470 II | gondolsz? Te velem jönnél – a tengerre?~– Oh, én boldog
471 II | ahol te vagy. Én nem félném a zivatart, a te arcod látása
472 II | Én nem félném a zivatart, a te arcod látása ott is bizalommal
473 II | megnyílt paradicsom előtte. De a paradicsom ajtajában áll
474 II | ajtajában áll az angyal a lángkarddal, és azt mondja:
475 II | azt mondja: vissza innen, a te neved Rooberts Barthelemy!~–
476 II | Sokszor gondoltam reá – szólt a leány rebegve –, hogy ha
477 II | azt mondják: várt sokáig, a várásban megtört szíve,
478 II | lehetetlen. Eredj vissza.~A leány fehér lett, mint a
479 II | A leány fehér lett, mint a liliom, karjai lefoszlottak
480 II | s lefektetve gyöngéden a selymes pázsitra, egy csókot
481 II | arcára, s azzal elfutott a sűrű bokrok közé, mint kit
482 II | ő ismét Rooberts volt, a büszke, a merész, a kalandos
483 II | Rooberts volt, a büszke, a merész, a kalandos rablóvezér.~
484 II | volt, a büszke, a merész, a kalandos rablóvezér.~Fejének
485 II | eltávozása óta megváltozott a rablók hangulata vezérük
486 II | és megsúgta nekik, hogy a vezér szerelmi kaland után
487 II | pofákkal szemembe? Szóljatok.~A rablók félrehúzódtak durcásan,
488 II | pipájából majd kiszítta a lelket, s a fellegeket nézte.~–
489 II | majd kiszítta a lelket, s a fellegeket nézte.~– Beszélj
490 II | fáj? – Hm, vezér – szólt a rabló összefonva karjait,
491 II | Tudod-e, hogy mi hite van a kalóznak? Ez a hite: nem
492 II | hite van a kalóznak? Ez a hite: nem félni senkitől,
493 II | Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb
494 II | másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad,
495 II | csak magamat sem, s ezek a vad fickók itt körüled,
496 II | tengeri rablónak, akinek, ha a vihar ordít, a golyó süvölt,
497 II | akinek, ha a vihar ordít, a golyó süvölt, nem jut eszébe
498 II | golyó süvölt, nem jut eszébe a csendes gunyhó és a szerelmetes
499 II | eszébe a csendes gunyhó és a szerelmetes leány. Nem számunkra
500 II | Nem számunkra termett ez a virág! Ma megölel, megcsókol,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1704 |