Fezejet

 1 I  | túlszerénységből hárít el magáról. – Midőn a hajó lyukat kapott, ön
 2 I  |            hagyni az elfoglalt tért, midőn egy közülök diadalmas hangon
 3 I  |       kapaszkodott fel a födélzetre, midőn a meglőtt kozárvezér összerogyott.
 4 I  |             is futni akartak vissza, midőn egy közölök, egy fiatal,
 5 I  |    valamelyiket emberül megrúghassa. Midőn kezeit szabadon érzé, első
 6 I  |       tökéletesen kijött a sodrából, midőn egyszer félretekintve, megpillantá,
 7 I  |       szorulva, állt egymás mellett, midőn Rooberts hirtelen banditai
 8 I  |              egy veszett állat. Csak midőn száját végre fölpeckelék,
 9 I  |           nem haraphatta el a kezét, midőn azt ép, egészséges fogain
10 I  |            kulcsát akkor adandja át, midőn ő is elhagyja a brigantine-t.~
11 II |             hajójára.~Mint siratták, midőn elment, mint omlottak karjaiba,
12 II |         parton fájdalmától elalélva, midőn a csónak tengerre szállt,
13 II |        melynek jobb sorsot fog adni, midőn egyszer rajtok csap egy
14 II |             mellének szegzett kések, midőn a kalózok kapitányának rekedt
15 II |            hallottál-e olyan tréfát, midőn valakit meztelenül nyers
16 II |             gondolá magában Villiam, midőn körülte a győztes kalózok
17 II |           tolmácsolta érzelmeiteket, midőn azt mondó, hogy a kalóznak
18 II |           miként ti, hanem akkor is, midőn arcom még kedvesem könnyétől
19 II |        feléjük:~– Hát aggódtok-e ti, midőn én elöl megyek? Hát ha én
20 II |       nyugodtan alszik függőágyában, midőn a hajóspatron belép, s jelenti
21 II |          vagy ágyúik mellett.~Ekkor, midőn minden szem a mindig közelebb
22 II |             kárt a tengeri ördögnek, midőn az már csáklyáival belekapaszkodott;
23 II |         akkor szállt a szárazföldre, midőn pénze volt, midőn élvezni,
24 II |      szárazföldre, midőn pénze volt, midőn élvezni, kincseit mentül
25 II |         csendesen.~Azon pillanatban, midőn a kalózok csáklyáikat kiveték,
26 II |        terhétől, s azon pillanatban, midőn ellenei azt hitték, hogy
27 II |          szükség napra, csillagokra, midőn ezek világítnak?~A férj
28 II |     egészségére az utolsó cseppig, s midőn levette ajkairól, a kalóz
29 II |              akarta vágni az iratot, midőn annak borítékjára tekintve,
30 II |              gondolék mindannyiszor, midőn könyörgő embereket láttam
31 II |          fickó, használva azon időt, midőn társaink partraszállva elittasodtak,
32 II |  mérföldnyire voltak már La Vegától, midőn beértük őket.~– Hozzátok
33 II |               Ti szólni merészeltek, midőn én parancsolok? El veletek,
34 II |           Mindamellett egy éjszakán, midőn még négyszáz mérföldnyire
35 II |         hűljön meg szíveikben a vér, midőn arcainkat rögtön megismerik.~
36 II |            tagadhatsz meg bennünket, midőn fekete lobogód van, mint
37 III|           egyebet e rettentő időben, midőn minden reggel friss hajóromokat
38 III|     mindannyiszor feketén tűnik elő, midőn a villámlobbanás megfehéríté
39 III|      imádkozva; mint repesett szíve, midőn vitorlát látott közeledni,
40 III|              Dávid, a másik – Rolls!~Midőn Barthelemy valamennyi hajónak
41 III|              elérhetni csáklyáikkal, midőn egy harmadik lövés recsegve
42 III|  lefegyverezni a béna óriást, kinek, midőn roppant kezeit lebilincselék,
43 III|          partján horgonyoztam éppen, midőn a szent-domingói négerek
44 III|          voltam a parton édesvízért, midőn a távolból sikoltozást hallok. „
45 III|             versenyt Jonathan úrral, midőn a kormányos kiáltása hangzék:~–