Fezejet

 1 I  |    szigeteket látja maga előtt, de még ezzel sem volt a hajó
 2 I  | haszontalan teher a hajón. Úgy, de már ekkor semmi sem volt
 3 I  |      számon, ha Londonba érünk, de az ezüstöt igen; s íme,
 4 I  |  fegyveres kézzel ellentálltak; de én nem bántottalak titeket,
 5 I  |  elítélt. Tehát hallják, uraim, de kérem, hallgassanak ide,
 6 I  |         tengeri zsebmetszőkhöz, de nem mihozzánk, angolokhoz
 7 I  | elfojtott morgás volt hallható, de szavát senki sem hallatá.~
 8 I  |       kezdé ez siránk hangon –, de ha a kapitányt szabadon
 9 I  |       így kétségbe vagyok esve, de ti nem akartok engem igazán
10 I  |      hajóján végezzük ügyünket, de amely közönség előtt történt
11 I  | egypárszor szinte megkísértett, de sikertelenül.~A kalózok
12 II |         idő alatt érhetek célt, de a sors ellenem van; mikor
13 II |    hajója kincsekkel volt teli. De az rablott jószág volt mind,
14 II |      kedvesei laktak szegényül, de lelki tisztaságban.~Az ősz
15 II |       maradhatnánk örökké azok. De lásd: szegény ember keze
16 II |     megnyílt paradicsom előtte. De a paradicsom ajtajában áll
17 II |        tudom. Hát félek-e én?~– De szeretsz. S aki szeret,
18 II |      Rooberts észrevevé a nagy, de kedvetlen hatást, s buzdító
19 II | feleségének nyakát fonta körül, de volt is hegyen-völgyön lakodalom,
20 II |    lakoma volt ez a kalózoknak. De nemsokára ez is elfogyott,
21 II |        utalva Rooberts.~– Igen, de így? Egy falat kenyér, egy
22 II |           vizet és embervért.~– De hátha napokig nem találkozunk
23 II |      keresztül csapott a vízbe, de estefelé elfogták a nehézkes
24 II |        s az orgia verekedéssel, de a szép asszonyságok épp
25 II |       voltak a puskaporlángtól, de a jó asszonyságok mindettől
26 II |  halovány volt az epedés színe, de ha a szenvedély napja kisütött
27 II |          kivéve a férjet magát, de senkit sem annyira, mint
28 II |        A vén rabló sokat ivott, de egészen józan volt.~– Azt
29 II |     vizsgálni. Arca sötét volt, de szemei villogtak olykor.~
30 II |      belsejébe akart menekülni. De én nyitott szemekkel alszom,
31 II |          s csak két szemem van, de mind a száz fickót fogom
32 II |    iránt, meg nem indítá semmi, de ha nőt hallott sírni, akkor
33 II |      könyörgés meg nem hatotta, de ha volt egy asszony a hajón,
34 II |       számodra, amennyi kell.~– De azért csupán, hogy te bosszút
35 II |        ereje megfogyott általa, de bátorsága nem.~Egy reggelen,
36 II |         kérdé ez félig felülve, de azután megint hanyatt vágta
37 II |   némasága tagadá lázas örömét, de arca meghazudtolá.~– Csendesüljetek
38 II |      neked, nem vennéd hasznát, de hatalmazz föl engem csak
39 III|   egyszerre eltűnt szemem elől, de még ezután is elég jól hallám
40 III|    hozzá, most elfognók rögtön. De ki tudna csatázni ily viharban?~
41 III|        hányta-vetette a hullám, de a húsz fickó evezőcsapásai
42 III|         A zászló ismét leesett, de leesett Skyrme is, egy ágyúgolyó
43 III|     rólad is ez a szép leányka, de hogyan? Ő készíté rád ezt
44 III|         tudom hogyan, mi által? De el fogok veszni. Az elfogott „