Fezejet

 1 I  |       Skyrme. – Mit szólsz hozzá, Moody? A megszólított mogorva,
 2 I  |          fordítá félre arcát, míg Moody hozzárúgott a porban csúszó-mászó
 3 I  |       taszigálták őt el maguktól; Moody éppen eldugta a kezeit hóna
 4 I  |          ahol csak érte, míg csak Moody teljes erejéből el nem öklözte
 5 I  |     szegülni?~– Vagyunk! – kiálta Moody, eléje lépve, s oly közel
 6 I  |           A rablók elszörnyedtek; Moody volt köztük a legvénebb,
 7 I  |       ordítá az árbochoz kötözött Moody. – Orvost, ki, ha meglövik
 8 I  |      hozzátok, mert én megölöm.~– Moody! – kiálta Rooberts. – Egy
 9 I  |   Scudamore könyörögve közelítvén Moody felé. – Ne keserítsd derék
10 I  |        Gyere hát közelébb – szólt Moody –, ide mellém, hadd lássalak. –
11 I  |      büntetés alól nincs kivével.~Moody szemei kidagadtak a düh
12 I  |    fölszedte, és szájába dugta.~– Moody! – szólt a kapitány, összefonva
13 I  |      kívánod, megverekszem veled.~Moody egy szót sem felelt; csak
14 I  |           kardot – hörgé rekedten Moody –, így közelebb leszünk
15 I  | véghezmenni az elégtételnek. Nos, Moody, készen vagy-e? Adjatok
16 I  |        mindjárt a kardomba futsz! Moody! Ki ne üsd a szemedet. Ide
17 I  |           kézzel elkaphassa, amit Moody egypárszor szinte megkísértett,
18 I  |           rajta keresztül a kard.~Moody azon pillanatban bal kezébe
19 I  |      gonosz hunyorgással tekintve Moody torkába. – Egy párt alkalmasint
20 I  |     szükség lesz belőlök kihúzni.~Moody csak egy vadállati ordítással
21 II |           félrehúzódtak durcásan, Moody zsebbe dugta kezeit, s kurta
22 II |         mindannyian; úgy látszik, Moody nem jól tolmácsolta érzelmeiteket,
23 II |           fickók – monda dörmögve Moody. – Elkorcsosult kalózok,
24 II |          volt ez a te kapitányod, Moody. Vajon hol dicsőült meg?~–
25 II |            Így, kapitány – kiálta Moody, ki egy szegletben ült pipázva,
26 II |         Mi lelt kapitány? – kérdé Moody a hajóhoz visszatérő Barthelemyt –
27 II |           ha megfogott bennünket!~Moody szemei elé tartá tenyerét,
28 II |          szinte megfullad bele.~– Moody! Megőrültél? – kérdé Rooberts. –
29 II |       kacagott életében, mi lelt, Moody?~– Hát mégsem ismeritek
30 II |  irtózatos örömordítása túlhangzá Moody kacaját; bódult, vérittas
31 III|           kiálta Rooberts mellett Moody durva, dörmögő hangja.~Rooberts
32 III|         közt tartva.~– Még egyet, Moody. Ha el találok esni, ragadjátok
33 III|        holttestéhez valamennyien.~Moody jobbra-balra taszigálta
34 III|   elgázolva azt.~– Hej, Asphlant! Moody! – kiálta Scudamore. – Itt
35 IV |         tarták fogva, köztük volt Moody és Asphlant.~Azok ott összebeszéltek,
36 IV |   ítéltettek valamennyien; köztük Moody, a vén hajós, Asphlant,