Fezejet

 1 I  |     szükség van, kivált, mikor az ember a Los Ladrones szigeteket
 2 I  |         Ön, kapitány, csalárd egy ember! Mit kellett önnek védelmezni
 3 I  | tengerészek közül egy hang, s egy ember hátrakötött kézzel odavágta
 4 I  |        orvos vagyok, egy üldözött ember; éppen olyan üldözött, mint
 5 I  |            szólt Barthelemy –, ez ember, úgy látszik, ön által volt
 6 I  |      Uraim, ne adjatok engemet ez ember birtokába vissza, ő nem
 7 I  |         ismerni. Ő egy rettenetes ember.~– Hahaha! – kacagott Skyrme. –
 8 I  |      magatok közé, én éppen olyan ember, olyan ördög leszek, mint
 9 I  |    macskát! Verjetek harmincat ez ember hátára! Aki parancsaimnak
10 I  |    oldalra, úgy, hogy ha tizenkét ember állt volna mellette körös-körül,
11 I  |        azon törekvés sem, hogy az ember ellenfele kardját bal kézzel
12 I  |        orángutáng a falevelet.~Az ember nem engedé sebét beköttetni,
13 II |       megbecsüljétek, valaha nagy ember lesz belőle. Amióta kalóz
14 II |     nyolcvan ágyú volt, s kétszáz ember; a rablókén harminc ágyú
15 II |     örökké azok. De lásd: szegény ember keze alatt szegény minden,
16 II |            monda Rooberts. – Száz ember fog jutni mindegyikünkre,
17 II |      oldódik el róla, melyben hat ember ül, s erős evezőnyomásokkal
18 II | Bocsássátok el a sloopot, negyven ember üljön bele, azok velem fognak
19 II |       sóhajtva:~– Malaga.~Szegény ember legaggodalmasabban pislogott
20 II |   dicséretes törekvés, hogy három ember részét kiegye belőlük.~Ebéd
21 II |           a feleségének, s gazdag ember lett belőle.~Valahány ház,
22 II |           A férj, egy derék kövér ember, ott ült a lakoma alatt
23 II |     szerelmes suttogásban, részeg ember eszejárásával odavitte Barthelemynek
24 II |        Barthelemy útját állta. Az ember megijedt a zord alaktól,
25 II |      vonultak félre a sápadt arcú ember elől.~Rooberts kabinjába
26 II |      fáradni, nyomorogni, s ha az ember egy kis pénzre tett szert
27 II |    főtelöveté. És mégis, volt egy ember, kit bántani nem mert és
28 II |   ellenféllel. – Ön annyira jeles ember, miszerint nem tudnám lelkemre
29 II |           kérdé Rooberts. – Ez az ember sohasem kacagott életében,
30 II |           nem érdemes ez, hogy az ember örömében megbolonduljon?~
31 III|          remegő hajósokra.~Minden ember keze tele van dologgal;
32 III|      kezei alatt, a kormányt négy ember fogja, megfeszítve minden
33 III|          más, uram? Lehetne-e élő ember, ki ily viharban kifeszített
34 III|    emberek – szólt Philipps. – Ha ember rohanna így hullámokon keresztül,
35 III|            ha sokáig néz rájok az ember, kilopják belőle a lelket,