Fezejet

 1 I  |       rögtön elrekedt hangon mondá neki gúnyosan~– Úgy hiszem, hogy
 2 I  |     borzasztó átkok között esküdve neki ördögre, pokolra és halálra
 3 I  |     engedjük a hajót úszni, amerre neki tetszik, hadd mulattassa
 4 I  |            fegyver után.~– Adjatok neki fegyvert – mondá Rooberts. –
 5 I  |          mire ez elfeketült képpel neki fordult, s bal kezét szeme
 6 I  |       előtte magát, s kezét nyújtá neki.~A tengerész rövid gondolkozás
 7 II |           belőled. Fickók! Adjatok neki inni kulacsaitokból.~Egy
 8 II |        hajót. – Hát tisztelegjetek neki – szól ez morogva, s magára
 9 II |      sietős beszédje van. Mutatják neki a kabint, melyben a kapitány
10 II |      halállal; csak annyit mondott neki: én Rooberts Barthelemy
11 II |         nyájasan köszöntetve, hogy neki nincs szüksége hóhérra.~–
12 II |            Hjaj, különös vége lett neki.~– Legfeljebb is felakasztották.~–
13 II |            a kormányzót, s elmondó neki balesetét, s annyira vette,
14 II |     hajójában, azon perc elég volt neki arra, hogy ennek elébe kerülve,
15 II |       lelkeikben, lángokat kellett neki valahol szerezni. Amíg ennek
16 II |          szólt a férjnek, elkezdve neki saját feleségét dicsérni. –
17 II |            én elrabollak – suttogá neki hevesen; megveszlek férjedtől,
18 II |         egy milliót érted! Ha kell neki egy egész flotta, százával
19 II |        irtózatos hurráht kiáltónak neki, s poharaikat elhajítva,
20 II | legutoljára kedvesét, itt mondá az neki zokogva: vigy el engemet
21 II |            magaddal; itt jóslá meg neki: egykor jönni fogsz haza,
22 II |           most rosszul sikerült az neki, nem az a hang, nem az a
23 II |            drága fegyvert, s adunk neki helyette olcsóbbat – vasból –
24 II |     holttestről a másikra lehetett neki lépni. Megszámlálta őket.
25 III|      ezennel, hogy add meg magadat neki a „King Salomo” népeivel
26 III|  dorbézolást. Barthelemy megengedé neki, hogy tetszése szerint háttal
27 III|   szerencsés viszontlátást kívánva neki. Rooberts mind valamennyinek
28 III|         vér többé mámort, feledést neki nem adott.~Oh, nem feledést,
29 III|         neked nemigen hízelg. Volt neki valami kedvese, ki messze
30 III|          el-elfulladó hangon mondá neki:~– Kapitány! Ez a nap utolsó
31 IV |             on hagyatott, meg volt neki engedve, hogy szabadon járjon-keljen,
32 IV |        ismerék, sokan köszönhették neki éltüket, vagyonukat; sokszor