Fezejet

 1 I  |        vannak rongálva, és ő mégis oly nyugodt lélekkel oszt ítéletet
 2 I  |          sem lőve rá ágyúval, mint oly biztos martalékra, melyet
 3 I  |         hajója tartalmáról, melyet oly vitézül védett. Ön a Mindszent-szigetekről
 4 I  |       ezüstre anélkül, hogy valami oly tényt követnénk el, mely
 5 I  |       kiálta Moody, eléje lépve, s oly közel víve a kapitány arcához
 6 I  |        kezébe nyújtott írónádat, s oly borzalmas vígsággal írta
 7 I  |     közületek.~E pillanattól fogva oly otthon érezte magát az orvos
 8 I  |          utalva bűnszabadalmára, s oly arccal nézve le Rolls kapitányra,
 9 I  |           hunyorgatva felé. Már ez oly dühbe hozta a kalózt, hogy
10 II |     melynek négyszegű zöld tábláit oly jólesik messziről meglátni
11 II |     őszinte, tiszta homlok derült.~Oly vidáman tekint széjjel,
12 II |            édesb vőlegény, ki őket oly forrón karolja, az maga
13 II |            arcukon. – Miért néztek oly savanyú pofákkal szemembe?
14 II |          mutatott.~A kalózhajó már oly közel jutott hozzá, hogy
15 II |     visszaúszott hajójához.~Mindez oly gyorsan s oly véletlenül
16 II |    hajójához.~Mindez oly gyorsan s oly véletlenül történt, hogy
17 II |           a távol tengerbe vágott.~Oly bizonyosnak hívé, miszerint
18 II |           versenyt dalolván velük, oly enthuziazmusra ragadta őket,
19 II |        menthetlenül el van veszve, oly könnyen és oly sebesen,
20 II |         van veszve, oly könnyen és oly sebesen, mint a sirály,
21 II |            a szép asszonyságok épp oly kevéssé irtóztak a csóktól,
22 II |  menyasszonyáról, s úgy hallgatta, oly figyelemmel, újból elmondatva
23 III|       háborodva, a fekete fellegek oly alant járnak, hogy uszályaikkal
24 III|      hullámokat söprik, s a tenger oly fehér, mikor tajtékos habhegyeit
25 III|         nem mert nekik ellenállni, oly pokolbeli magasságon állt
26 III| játszadoztak, nevetgéltek. A pálma oly halkan susogott.~Együtt
27 III|      bajnokokkal estek, a leánykák oly félve tekintgettek az elsötétült
28 III|       kiket a rege örökít. A pálma oly halkan susogott.~Éppen így
29 III|         tartá karjai közt. A pálma oly halkan susogott.~A lányka
30 III|         magatokat.~A gálya ezalatt oly közel jött, hogy vitorláit
31 III|      voltak dugva, úgy lépett elő, oly büszkén, úgy fölékesítve,