Fezejet

 1 I  |   halállal tréfálni?~– Ne tüzelj, Skyrme, ne tüzelj, jó óriásom.
 2 I  |        szólj, nemes lord! – monda Skyrme, fölemelve izomteljes öklét
 3 I  |          mert te is pápista vagy!~Skyrme, ahelyett, hogy főbeütötte
 4 I  |           szólt kacagva az óriási Skyrme. – Mit szólsz hozzá, Moody?
 5 I  |          szolgátoknak vallhassam.~Skyrme undorodva fordítá félre
 6 I  |        olyan messze – szólt közbe Skyrme, joviális arcával –; tessék
 7 I  |       betegeket tartá meg – monda Skyrme.~– Korántsem, én az ezüstöt
 8 I  |     hiszed? – szólt Barthelemy. – Skyrme! Fogd nyalábra ezt az embert,
 9 I  |       szólt Rooberts vállvonítva. Skyrme hangosan fölkacagott. Ez
10 I  |       ember.~– Hahaha! – kacagott Skyrme. – Kapitány, el ne rontsd
11 I  |  kormánynak új alkalmaztatásomat.~Skyrme vállára tette iszonyú tenyerét,
12 II |  poharadból.~A megszólított kalóz Skyrme volt.~– Nagyon jól van,
13 II |        akarod foglalni? – kérdezé Skyrme.~– Azt nem, hanem megtámadni
14 II |    viszontlátásban, mint társaik.~Skyrme volt a dereglye vezetője.
15 II |           néztek rá felelet után, Skyrme reszkető ajkakkal fordult
16 II |           tétovázni, előre, fiúk!~Skyrme tétovázva kérdezé:~– Hová?~–
17 II |     sorsára juttatja szegényt, ha Skyrme elég jókor oldalba nem üti
18 II | enthuziazmusra ragadta őket, hogy Skyrme felugorva helyéből, egy
19 II |          a sík tengerre a Kopóval Skyrme vezérlete alatt, ott épen
20 II |           velünk.~– Haha! – monda Skyrme. – Még csak ez volna hátra.
21 III|      életre-halálra!~A felszólító Skyrme volt.~Trahern előállítá
22 III|      hangzék újra még közelebbről Skyrme dörgő szava. A tengerészek
23 III|    bennünket, és menekülni kíván. Skyrme! Munkára gyorsan, ne hagyjátok
24 III|       vágtattak a „Fecske” mellé. Skyrme legfelül állt, hosszú csáklyáját
25 III|       volt lőve az árbocról, csak Skyrme állt még, és nem veszté
26 III|    lobogójukat.~– Előre! – ordító Skyrme mennydörgő hangon.~Erre
27 III|         ismét leesett, de leesett Skyrme is, egy ágyúgolyó mind a
28 III|     hagyjátok magatokat! – ordítá Skyrme az árbocba fogózva –, szégyen,
29 III|          az ellen! hörgé rekedten Skyrme, kinek óriási termetéből
30 III|     Hozzám ne nyúljatok! – ordítá Skyrme emberentúli dühvel, mindkét