Fezejet
1 I | zivatarral együtt, ki tudja, mely sziklákra térve vissza;
2 I | oly tényt követnénk el, mely bennünket beszennyezne.~
3 I | vígsággal írta oda nevét, mely magukat a rablókat is megdöbbenté,
4 II | megtámadtak minden hajót, mely látkörükbe tévedt, magukénál
5 II | vagyont azon födél alá, mely alatt kedvesei laktak szegényül,
6 II | bokros csalithoz értek, mely a partot eltakarta a szem
7 II | akartok merényletet látni, mely csodálattal töltendi el
8 II | nem, hanem megtámadni azt, mely a leggazdagabb teherrel
9 II | a kalózokat a csónakba, mely a hajóhoz ismét visszaevezett.~
10 II | egyszerre a túlnyomó erőt, mely ellenükben állott.~Néhányan
11 II | s a drága gyöngyfüzér, mely ő felsége a portugál királyné
12 II | terhelt brigantine felől, mely e partokhoz közeledék. Estefelé
13 II | nehézkes anyányi gályát, mely látva, hogy nem menekülhet
14 II | felé.~Már látta a dombot, mely a kis völgyet elfedé előtte,
15 II | égre a felkapott hamvat, mely onnan fejére permetezett
16 II | oda, tépjük ki a lapot, mely rólunk szól, s rójuk helyébe
17 II | az a lélek szólt belőle, mely hajdan, ki volt szívében
18 II | megpillantá a két vitorlát, mely a távolban úgy látszott,
19 II | hollandi gályára fölkaphatni, mely akkor egyszerre megfordítá
20 III| háromárbocos hadigálya, mely körül ablakos három födélzetével
21 III| meghiúsult a hullámzaj miatt, mely mintegy felsőbb hatalom,
22 III| a kalózok vakmerőségén, mely a szemtelenséggel volt határos,
23 III| Fletcher felgyújtott hajója, mely lángjaival körös-körül megvilágítá
24 III| szolgáltatott az átvett harácsról, mely az okiratok közt fönnmaradva,
25 III| százszor bejárta a tért, mely közöttük feküdt, keble hevült,
26 III| átszőtte álomképei közé, s mely sebesen látszott közeledni
27 III| vétetett az ismeretlen gálya, mely mindig közelebb-közelebb
28 III| castor kalapja után kiáltott, mely a tengerbe repült.~Az angolok
29 III| készíté rád ezt a dalt, mely neked nemigen hízelg. Volt
30 III| a lövést a „Fecské”-nek, mely nagyot hajolt a dördülés
|