Fezejet
1 I | mindig erősebben látszanak őt tájékozni, olykor közbe-közbeszól
2 I | első dolga az lőn, hogy őt vállaikra fölemelve, vezérüknek
3 I | herkulesi termetű alak felkapta őt karjára, mint egy gyermeket,
4 I | gyermeket, s felmutatva őt a vérben kacagó alakoknak,
5 I | volna a lordot, felkapta őt a másik karjára, s a rablók
6 I | hahotája közt összeszorítá őt Barthelemyvel, kivel ott
7 I | bosszankodva taszigálták őt el maguktól; Moody éppen
8 I | erejéből el nem öklözte őt testéről.~Az orvos szemeit
9 I | két kezét, úgy vontatta el őt magával, mialatt ez, visszaforgatva
10 I | ezt az embert, s kössétek őt meg a főárbochoz.~A rablók
11 I | rúgkapálódzásai dacára hozzákötözte őt a főárbochoz, úgy, hogy
12 II | mintha azáltal lekapcsolhatná őt.~– Egy óráig maradhatok.
13 II | Az a csendes hajlék látta őt felnőni, az a reszketeg
14 II | reszketeg öreg nő tanítá őt imádkozni, ezek a vidám
15 II | vidám gyermekek taníták őt szeretni.~Két család vándorolt
16 II | pillanatában, s mint karolta őt át hevesen, zápor csókjaival
17 II | nem kell bántani! Hozzátok őt elém élve. A kalózok vállaikra
18 II | szíved: miért nem vittem őt magammal?~– Ne szólj! Ne
19 II | Királlyá tenném magamat, hogy őt királynévá tehessem.~A férj
20 II | szelíd arcú ifjú volt Glasby, őt is erővel tartók maguk közt
21 II | engedett: Glasby. Fölmenté őt a Bonne Fortune kapitánysága
22 II | aranyfövényt a kacika alól, s őt fektetjük le helyébe, mi
23 II | szavainak, mi sohasem láttuk őt, ők nekünk ellenségünk.~–
24 III| Fecske” egyedül indult meg őt fölkeresni és legyőzni.~
25 III| szegényért! Én elhagytam őt Dublinban; nem tudom, rátalált-e
26 III| megfogva Hill kezét, félrevonta őt magával, karját karjába
27 III| kormányos Stephenson látta őt lerogyni, és nem véve észre
28 IV | tizenhárom lövéssel fogjuk őt üdvözölni. Hurrah Barthelemy!~
29 IV | törvényszék szabadon bocsátá őt egészen.~Tehát végre mégis
|