Fezejet
1 I | kapitány, csalárd egy ember! Mit kellett önnek védelmezni
2 I | kacagva az óriási Skyrme. – Mit szólsz hozzá, Moody? A megszólított
3 I | hogy a kalózok főhajósa.~– Mit tréfáltok annyit? – szólt
4 I | Kötelet ide, kötelet!~– Mit akartok? – kiálta Barthelemy,
5 I | fárasszátok magatokat, uraim, mit hurcolnátok magatokkal ezt
6 I | Scudamore remegve. – Hát énvelem mit akartok?~– Semmit sem –
7 I | mulatság! – Az Istenért! Vagy mit is mondok? – hebegé Scudamore,
8 I | társulatunknak, én felfogadom önt. – Mit? Orvost miközénk! – ordítá
9 II | karolta körül vállait.~– Mit gondolsz? Te velem jönnél –
10 II | Rooberts Barthelemy vagyok.~– Mit akar ön? – kérdé ez fogvacogva.~–
11 II | elárulva, semmivé téve.~– Mit beszélsz?~– Mindkét hajó,
12 II | kergetni a kikötőjéből, no, hát mit nyert vele? Ez elégette
13 II | lázadók le vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó megszabadult
14 II | nélkül adják át áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben?
15 II | késeik villogtak körüle.~– Mit! Ti szólni merészeltek,
16 II | elhagyják kapitányukat.~– Tudja mit, derék kapitány? – szólt
17 II | nem szükség, ez hadicsel, mit tőlem úgysem tanulhatnál
18 II | egy akasztófa jegye van, mit Doverben sütöttek rá, mikor
19 III| mulatnak, vendégeskednek; mit tehetnének egyebet e rettentő
20 III| vetének magukra.~– Ott van!~– Mit láttok ott? – kiálta a kapitány,
21 III| Trahern el nem képzelheté, mit akar e tizedrésznyi nép
22 III| sápadtan néztek maguk elé.~– Mit bámultok, semmirekellők! –
23 III| vakmerő gazembereket!~– Mit? Hát halandó emberek ezek? –
24 III| szerecsent meg lehet-e gyújtani, mit tegyen velök?~Rooberts szemei
25 III| nem akar, ahova menni fél.~Mit látott Rooberts a csillagokban?
26 III| gazemberek! – ordítá dühösen –, mit bámultok magatok elé? Húzzátok
27 III| hogy azt sem tudja már, mit beszél.~Egy óra múlva a
28 III| magukat. Senki sem tudta, mit tegyen: mint egy fejevett
29 IV | oldalba rúgja keményen.~– Mit akarsz ezzel elérni? – kérdi
|