1-500 | 501-510
Fezejet
1 I | hajótömő kalapácsok ütésein, s a csavarkerekek kattogásán
2 I | szigetcsoporton állapodik meg, s a legnagyobb hidegvérrel
3 I | kis ezüstsípot vesz elő, s jelt adva vele, parancsot
4 I | kapitány – szól mosolygó arccal s édes-lágy hanglejtéssel
5 I | érünk, de az ezüstöt igen; s íme, tanácsom által az ezüst
6 I | hajófenékbe fog vitetni, s Londonba érve átadatik a
7 I | ellátva szoktak lenni ágyúval, s nehezen hiszem, hogy kölcsön
8 I | szokott emelvényére állott, s anélkül, hogy útjából legkevésbé
9 I | minden vitorlát felhúzatott, s a függőágyakat a mellvédekhez
10 I | lehete venni fekete zászlóit, s egy ágyúlövés, melynek golyója
11 I | magyarázták a kalózhajón, s egy rabló, kiállva a hajó
12 I | kettőre! – volt rá a felelet, s egyszerre minden árbocra
13 I | vitorlák fele behúzódott, s a könnyű hajó egy merész
14 I | sem félve a fegyvertől, s nem törődve sebeivel.~A
15 I | én? Utánam gazemberek! – S azzal fogai közé kapva kardját,
16 I | veték magokat a tört résre, s a tengerészek ijedten kezdtek
17 I | hozni a kapitányt. Ez lőtt, s akik azon pillanatban Davisra
18 I | kapta meg pörölye nyelét, s azzal álló helyében holtan
19 I | Hurrah Barthelemy! – S azon pillanatban vad ordítás
20 I | megkerülte az ostromolt hajót, s éppen akkor kapaszkodott
21 I | legény, kondor fürtökkel s villogó szemekkel, a középen
22 I | ülő kapitányhoz szökött, s azt hátulról átnyalábolva,
23 I | átnyalábolva, felkapta a levegőbe, s arccal a földre vágta, s
24 I | s arccal a földre vágta, s kikapva kezéből a fegyvert,
25 I | rabló bátor, csengő hangon, s a zavarba jött tengerészek,
26 I | karjára, mint egy gyermeket, s felmutatva őt a vérben kacagó
27 I | félszegséggel állt meg előtte, s megvetőleg nézett végig
28 I | felkapta őt a másik karjára, s a rablók hahotája közt összeszorítá
29 I | soha templomban nem volt, s papot soha életében nem
30 I | vöröstollas vezérkalapot, s továbbtértek a zsákmányfelosztásra.
31 I | sajátkezű keresztkarmolásaikkal, s fennhangon egyenkint felolvasá
32 I | névre senki sem felelt, s csak hosszabb hallgatás
33 I | kezeit lábaihoz kötözték, s letevék az árboc mellé.
34 I | rohantak le a födélzetlyukakon, s miután egy óra hosszáig
35 I | hogy ágyúim sincsenek, s gondolhatták belőle, hogy
36 I | Hát ezért evett ólmot, s ivott rá tengervizet ennyi
37 I | ennek az üres bárkának, s hagyjátok a tenger alá sétálni
38 I | tengerészek közül egy hang, s egy ember hátrakötött kézzel
39 I | magát Barthelemy lábaihoz, s szájával annak csizmáit
40 I | legyetek irántam irgalommal, s engedjétek meg, hogy lábaitok
41 I | hidegvérrel fordítá félre arcát, s egy szót sem válaszolt.
42 I | támadt, a hajó lyukat kapott, s a kapitány parancsot adott,
43 I | az ezüstöt hagyattam meg, s most ezért akar Rolls kapitány
44 I | szálankint szétszedjük, s ráakadunk az ezüstre anélkül,
45 I | ordítottak kapitányuk beszédére, s hozzákezdték kötözni a brigantine-t
46 I | hajót; oldjatok föl engem, s ígérjétek meg, hogy élve
47 I | nyakába borult, átölelte, s addig csókolta, ahol csak
48 I | ládákat a rablók vállaira, s őket egyenkint kedves jó
49 I | kitelhető csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak, hogy ne nyúljon
50 I | sorban a vitorlapóznákra, s engedjük a hajót úszni,
51 I | lakosai nem rablók valának-e? S nem hősöknek tartattak-e
52 I | hajós népével együtt szabad, s mehet, merre akar.~A rablók
53 I | kiálta Moody, eléje lépve, s oly közel víve a kapitány
54 I | hogy bolond vagy, kapitány, s minden kalózok szokása ellen
55 I | szokása ellen cselekszel, s ha vissza nem húzod szavadat,
56 I | nyalábra ezt az embert, s kössétek őt meg a főárbochoz.~
57 I | Rooberts újra inte Skyrme-nak, s az megragadva a főhajóst,
58 I | kezével az árbocot ölelte, s hátát kifelé fordítá, s
59 I | s hátát kifelé fordítá, s folyvást szitkozódott, káromkodott,
60 I | kapitányhoz fordult Barthelemy, s mialatt egy papírszeletet
61 I | mialatt egy papírszeletet s írónádat vett elő táskájából,
62 I | legvitézebbül védelmezte, s mindaddig meg nem adta magát,
63 I | magát, míg kilenc emberünket s magát főkapitányunkat személyesen
64 I | tökéletesen el nem nyomatott, s csak így engedett bennünket
65 I | kapitányt szabadon eresztitek, s engem nála hagytok, mi történik
66 I | mellém, hadd lássalak. – S mikor annyira ment hozzá
67 I | ahol éppen hozzájutottak, s úgy megrakták tetőtől talpig,
68 I | kezébe nyújtott írónádat, s oly borzalmas vígsággal
69 I | rablókat is megdöbbenté, s azzal kacagva fordult Rolls
70 I | tette iszonyú tenyerét, s fogai közt mormogá:~– Te
71 I | utalva bűnszabadalmára, s oly arccal nézve le Rolls
72 I | lovagias elégtételt adni, s ha kívánod, megverekszem
73 I | ingujjait, leoldá nyakravalóját, s villogó szemekkel tekintgete
74 I | nyargalt a kapitány felé, s kardtávolnyira érve hozzá,
75 I | szereit szétterítve térdein, s ördögi zöld szemeivel gyönyörteljesen
76 I | akarta hagyni a kapitányt, s fogcsikorgatva az orvosra
77 I | elfeketült képpel neki fordult, s bal kezét szeme elé tartva,
78 I | Rooberts kikerülé a csapást, s egy döféssel keresztülszúrta
79 I | hajtá le ellenfele kardját s lábával ráhágva, lefegyverzé
80 I | ráhágva, lefegyverzé azt, s mellberagadva, odahajítá
81 I | lehetőleg befolyást szerezni, s mikor már azokat is árthatlanokká
82 I | orvosnak a sebet bekötözni, s a vért elállítani.~– Milyen
83 I | nyájasan meghajtá előtte magát, s kezét nyújtá neki.~A tengerész
84 I | a kormányszoba kulcsát, s azzal egy szökéssel hajója
85 I | levegőbe hajigálása mellett, s fél óra múlva két ellenkező
86 II | tengeren vitorláit megismerék, s ha kétségbeesett üldözés
87 II | Rooberts utánuk rontott, s ott a kikötő ágyúi előtt
88 II | ágyúi előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák, összelöveté
89 II | összelöveté az egész partvárost, s felgyújtá erősségeit.~Vége-hossza
90 II | Szent-Domingo belsejéből jő, s egész nap rengeteg hegyszakadékok
91 II | szabadon enyelgett a szél, s azok alatt őszinte, tiszta
92 II | szülötte földére lépett, s ismerősen jő elébe minden
93 II | fordítja el a kilincset, s feltárja a kis hajlék ajtaját.~
94 II | kérdést intéznek hozzá, s egyre sem várják be a feleletet.~–
95 II | mindannyiszor megfosztottak tőle, s ismét újra kellett kezdenem.~–
96 II | elfognának, megölnének, s aztán, hogy megsirattunk
97 II | Legfölebb vagyonom veszik el, s ti engem szívesen fogadtok,
98 II | Nagyanyánk imádkozik a könyvből, s mikor ő elvégezte, mi meg
99 II | amit néked Isten megadjon, s mindazt a rosszat, amitől
100 II | tekinte le a leányka fejére.~– S miért Rooberts Barthelemytől? –
101 II | ördöggel van cimboraságban, s akiket elfog a tengeren,
102 II | mindennap féltenünk kell.~– S ti mindnyájan meg szoktatok
103 II | Villiamnak a dalt, amit róla s a kalózról készítél.~– Te
104 II | Te dalt készítél rólam s a kalózról? – kérdé hízelgő
105 II | Irlandból, másik Korzikából, s itten telepedett meg; apa,
106 II | az idegen éghajlat alatt, s a két családból lett egy;
107 II | menyasszonyává.~Szegények voltak, s Villiam szívét bántotta,
108 II | családját nyomorban lássa, s a jobb sors után ábrándozót
109 II | tengeren futó hajók után, s gyakran találkozék az édesvizek
110 II | partra szállt hajósokkal, s hallgatá azok mesés kalandjait,
111 II | tengerész szerencséről, s ha ilyenkor visszatért kunyhójába,
112 II | keresni, búcsút vőn azoktól, s fölszegődött egy rabszolga-kereskedő
113 II | az elválás pillanatában, s mint karolta őt át hevesen,
114 II | hevesen, zápor csókjaival s özön könnyeivel borítva
115 II | könnyeivel borítva el arcát, s mint rogyott le a parton
116 II | később maga lett kormányos, s már útban volt hazafelé,
117 II | rajtok csap egy kalózhajó, s rövid ellenállás után elfoglalja
118 II | vállaikra kapták az ifjút, s vezérük elé vivék. Villiam
119 II | meztelenül nyers bőrbe varrnak, s kiteszik az égető déli sugárba,
120 II | Oldjátok fel ezt a fiút, s megbecsüljétek, valaha nagy
121 II | ott maradt a kalózhajón, s azt remélte, hogy tán egyszer
122 II | hatalmasabb ellen le foga győzni, s akkor ő is megszabadul.~
123 II | magukénál sokkal nagyobbakat, s mindig győztek; az ellenfél
124 II | hajóin nyolcvan ágyú volt, s kétszáz ember; a rablókén
125 II | a rablókén harminc ágyú s hatvan ördög.~Mikor észrevették
126 II | az egyik ellenfregattnak, s az első ágyúsortűzzel egy
127 II | üldöző megfordítá vitorláit, s gyáván elfutott a kalózok
128 II | diadalhahotája hangzott, s azzal a legközelebb állóhoz
129 II | legközelebb állóhoz fordult, s megszólítá:~– Adj innom
130 II | elé vezette az újoncot, s ott az egész nemes társaság
131 II | rablott jószág volt mind, s Villiam nem vihetett átokterhelt
132 II | csüggött az eltávozó nyakában, s forró hangon suttogá:~–
133 II | valójában megrendült e szóra, s elsápadt arccal nézett a
134 II | most magányosan mégy elébe; s ha nem akarná Isten, hogy
135 II | ha majd egykor hazajősz, s kérdeni fogod, hol van Julietta?
136 II | fogta az elalélt leánykát, s lefektetve gyöngéden a selymes
137 II | nyomott halavány arcára, s azzal elfutott a sűrű bokrok
138 II | Moody zsebbe dugta kezeit, s kurta pipájából majd kiszítta
139 II | majd kiszítta a lelket, s a fellegeket nézte.~– Beszélj
140 II | rabló összefonva karjait, s hátát megvetve egy korongnak. –
141 II | félek-e én?~– De szeretsz. S aki szeret, az sóhajtozik,
142 II | mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik,
143 II | fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson
144 II | mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják,
145 II | megszólítják, az megveti társait, s jobb akar lenni náluknál.
146 II | mondom, még csak magamat sem, s ezek a vad fickók itt körüled,
147 II | szigetek felől, pénzzel s áruneműekkel megrakodtan.
148 II | teherrel megrakodva jő, s ott az egész flotta és valamennyi
149 II | színe előtt elfoglalni, s mind a többi negyvenegy
150 II | fog jutni mindegyikünkre, s módjában leend egyenkint
151 II | semmitől sem kell félni, s nem nézni a jövendőt. S
152 II | s nem nézni a jövendőt. S ti akartok engem merészségre
153 II | közel a part, kiszállhat, s menjen anyjához haza! Én,
154 II | nagy, de kedvetlen hatást, s buzdító jókedvvel fordult
155 II | rohanjuk meg a tengeristent s húzzuk ki szakállánál fogva
156 II | izenjünk hadat a fél világnak s vitorlázzunk be a Themze
157 II | ordítónak fel: veled megyünk! S kezeiket nyújtók Barthelemynek,
158 II | szerencse fiai vagyunk, s a szerencse védistene a
159 II | kapitányok megértik a tudósítást, s másik oldalra fordulva ismét
160 II | midőn a hajóspatron belép, s jelenti a közelgő hajót. –
161 II | neki – szól ez morogva, s magára vonja paplanát.~A
162 II | róla, melyben hat ember ül, s erős evezőnyomásokkal a
163 II | kényszerítésnek, felvette ruháit, s a három rabló által közrefogva,
164 II | idegen hajó a Tritonnal, s nem találtak az egészben
165 II | ugyanazon hajó negyven ágyúval, s százötven főnyi őrséggel
166 II | ördög rögtön megfordult, s a mutatott hajó felé kezde
167 II | felugrott a hajópárkányra, s tele torokkal átkiálta a
168 II | Fegyverre legények! – S azzal a vízbe veté magát,
169 II | azzal a vízbe veté magát, s sebesen visszaúszott hajójához.~
170 II | hajójához.~Mindez oly gyorsan s oly véletlenül történt,
171 II | figyelmeztetett patronoktól, s a kalózok meglepetve látták
172 II | tétovázva tekintének egymásra, s szó esett, hogy meg kell
173 II | fordítani a vitorlákat, s a lehető legrövidebb úton
174 II | megvetően tekinte le félvállról, s karját nyugodtan összefonta.~–
175 II | fölkacagtak ez ötletre, s rögtön nekioldattak a portugál
176 II | jobbra-balra, minden irány nélkül, s még egy vitorlájában sem
177 II | elhányták lőszereiket, s ugráltak a tengerbe.~A harc
178 II | Barthelemy urává lett a hajónak, s azt a tengeri ördög után
179 II | a flottát kelle védeni, s üldözőbe vette a zsákmányával
180 II | engedé magát kergettetni, s mikor aztán a két sorhajót
181 II | egyszerre visszafordult, s embereit szétosztva a két
182 II | visszafordítók vitorláikat, s míg a rablók kacagva várták,
183 II | portugál királynénak ajándékba, s ládákat megrakva drága szövetekkel,
184 II | legbecsesebb áruneműivel.~S arra való volt-e a kalóznak
185 II | beüljön velük a boltba, s azokat rőfszámra kimérje?
186 II | az utolsó aranyban tart, s nem józanulni ki addig,
187 II | osztalékából, az áruló volt, s aki el akart vonulni közülők
188 II | mentül rövidebb idő alatt s mentül nagyobb gyönyör között
189 II | aranyat költöttek el a rablók, s az egész város hölgyei,
190 II | kashmirba lőnek öltöztetve, s a drága gyöngyfüzér, mely
191 II | hölgy, akit ne öleltek, s szerető, akit meg ne vertek,
192 II | kitörölték a mámort szemeikből, s szétnéztek új munka után.~
193 II | megközelíthetni a brigantine-t.~S ezzel maga kiválogatott
194 II | brigantine-hez lenniök.~S íme, feljön a nap, széttekintének
195 II | bizonyosan észrevevé őket, s az éj oltalma alatt elfutott
196 II | szégyennel visszatérni hajóihoz, s tovább üldözé a brigantine-t,
197 II | Nyolc napig kószált alá s fel a tengeren, folyvást
198 II | elfogyott minden elesége, s kénytelen volt horgonyt
199 II | volt horgonyt vettetni, s sloopja dereglyéjét visszaküldeni
200 II | segélyt hozzon.~Barthelemy s társai a sloopon maradtak,
201 II | elhagyott hajókhoz érjen, s ugyanannyi, hogy visszafőjön.
202 II | falat száraz kétszersültön, s epedtek egy ital vízért.~
203 II | összekötöztetett egy tutajt, s két embert elküldött rajta
204 II | csakugyan partot találtak, s megtölték a hordót valami
205 II | hordót valami mocsárvízzel, s hoztak egy nyaláb retekfajta
206 II | nemsokára ez is elfogyott, s már hatodnap is elmúlt,
207 II | dereglye mégsem jött vissza, s a tutajnak lehetetlen volt
208 II | kalózok kétségbe voltak esve, s zúgolódni kezdettek. – Haszontalan
209 II | egyebet száraz gyökereknél, s akkor Vera-Cruz kellő közepéből
210 II | kormányzó asztaláról.~– S ti a szárazföldön is mertetek
211 II | torkára tehettük volna.~– S ti aztán bölcsen visszamentetek,
212 II | csónakokról a vízbe bocsátkozónk, s fúróinkkal a hajó alá úszva,
213 II | visszafordult a csónakokkal, s amint a katonák fejei kilátszottak
214 II | megismeré a veres sipkáról, s azt visszaküldé a kormányzóhoz,
215 II | indiánokkal sebet kapott, s elfogatott. A gazemberek
216 II | kormányos e pillanatban, s egyszerre mindenki odahagyta
217 II | tekintsen. Rögtön ráismerének, s felszedve horgonyaikat,
218 II | lépett át annak karzatára, s a hajósok minden oldalról
219 II | bosszúsan felele: „semmit”, s míg azok elbámulva néztek
220 II | tápszereik ismét elfogytak, s amint az utolsó adag vizet
221 II | napi erőfeszített üldözés, s arcaikon nem egy fenyegető
222 II | Onnan kellett előhúzni, s mikor Barthelemy elé hozták,
223 II | térdelni, fölemelte lábait, s a levegőben térdelt. A kalózok
224 II | tud beszélni, ha fogják, s azzal nagy remegve kivalló,
225 II | kapitányt, mint egy labdát, s azzal szétfutottak a hajó
226 II | ott állt nagy szomorúan, s a rablóknak, kik kötekedve
227 II | észrevették aggodalmát, s feltörték a rekeszt, fölfedezve
228 II | rejtegetett cervelatkolbászokat, s úgy tértek vissza, azokat
229 II | mennyiségben, ketrecei kappanok- s kalekuti pulykákkal voltak
230 II | kiáltozónak. – Eret vágni! – S előtuszkolók Scudamore-t,
231 II | egyenkint látszott megsiratni, s mikor a legutolsóval készen
232 II | metszőkését gégéjére téve, s baromfiai sorsára juttatja
233 II | fehér borssal, fokhagymával s nyers kabeljauval, s tüzet
234 II | fokhagymával s nyers kabeljauval, s tüzet raktak alá.~– Oh,
235 II | odaültették maguk közé, s kínálgatók, hogy egyék;
236 II | egyék; a szegény nekiült, s látva, hogy már ezeket az
237 II | eltett saját használatára, s azokat ott szeme láttára
238 II | ananászt, kandírozott batatát, s még azt mondták nagy fitymálva,
239 II | jobb annál a vereshagyma.~S hogy itták ama felséges
240 II | beütötték a hordó fenekét, s kalappal merítettek belőle,
241 II | csap alá tartók torkukat, s föl nem keltek addig, míg
242 II | aztán föl sem kelhettek.~S amilyen szélesen folyt torkukba
243 II | hajót elfogott és kirabolt, s kínálta a rablókat, hogy
244 II | jól eldöngették egymást, s a kapitány erősebb levén,
245 II | diadalmasan ült a rablók közé, s versenyt dalolván velük,
246 II | borral, annak beüté fenekét, s azután beleállt, úgy ivott
247 II | rablók a részeg kapitánnyal, s még néhány hordó bort átszállítva
248 II | Barbadosba ért, kialudta mámorát, s eszébe jutottak legyilkolt
249 II | boraiban véghezvitt pusztítás, s gondolta, hogy majd küld
250 II | felkeresé a kormányzót, s elmondó neki balesetét,
251 II | elmondó neki balesetét, s annyira vette, hogy ez hadihajók
252 II | kereskedelmi gályát huszonnégy, s egy sloopot tíz ágyúval,
253 II | egy sloopot tíz ágyúval, s azokat Rogers és Greves
254 II | tartott nekik a borban, s amint meglátták a közeledő
255 II | hajókat, prédának tekinték, s ellenők fordultak.~A gálya
256 II | közel hagyták őket jőni, s a kalózok első ágyúlövéseire
257 II | merészebbekké tevé őket, s átkiáltva hozzájuk, hogy
258 II | zászlóikat eresszék le, s adják meg magukat, egészen
259 II | megdördültek annak ágyútelepei, s a rablók könnyű préda helyett
260 II | vad össze-vissza kiabálás, s csak Barthelemy szava hallatszék,
261 II | megfordíttatá vitorláit s védte magát mindkét megtámadója
262 II | mindkét megtámadója ellen, s amint egy jól irányzott
263 II | megkönnyült legnagyobb terhétől, s azon pillanatban, midőn
264 II | felhagytak a kergetéssel, s visszatértek a kikötőbe.~
265 II | felhúzták a fekete zászlókat, s mind a huszonkét hajó legénysége
266 II | egyebet, mint a készpénzt, s azok nem is védték magukat
267 II | egyet-kettőt lövettek magukra, s azzal erőt hagytak magukon
268 II | erőt hagytak magukon venni, s átadták az egész terhet;
269 II | kikötőjében szállt meg a kalóz, s kiszállt mulatni egész népségével.~
270 II | muzsikával ment eléjök, s tűzijátékot rendezett tiszteletökre,
271 II | orgiával szokott végződni, s az orgia verekedéssel, de
272 II | aranyóra lánca lógott elé, s ujjaikon gyémánt és karbunkulus
273 II | pálinkával voltak parfümözve, s a széptevő szájából omlott
274 II | vér sem volt letörölve, s a gyémántos kezek feketék
275 II | egy gyűrűt érez az ujján, s egy órát a zsebében.~Nem
276 II | fizetett mindent készpénzzel, s amilyen tele szájjal káromkodott,
277 II | eltévesztették az ajtót, s akiket az akasztófához kellett
278 II | kalózvezért a feleségének, s gazdag ember lett belőle.~
279 II | égetni az emberből a szívet, s kiszívni a lelket piros
280 II | ennél szemeit behunyni, s úgy tenni, mint aki alszik.~
281 II | mindegyike akadt már párjára, s a női kacagás, csevegés
282 II | erős neme a gyöngédségnek, s néha egy-egy tréfás fiú
283 II | egészségére az utolsó cseppig, s midőn levette ajkairól,
284 II | semmi ék nem fonja körül, s levette saját nyakából a
285 II | dollárt érő gyémántláncot, s azt a hölgyére csatolta.
286 II | fejét kebléhez ne szorítsa? S ha már odaszorította, ugyan
287 II | A rablók mind odanéztek s olyan hurraht ordítottak
288 II | a boltozat rengett bele, s ökleikkel doboltak az asztalon,
289 II | ökleikkel doboltak az asztalon, s salvékat lőttek pisztollyal.~
290 II | elveszem az ördögtől a poklot, s azt változtatom paradicsommá
291 II | hajolt a kalóz vállára, s engedé magát őrült öleléssel
292 II | gyönyör poharát fenékig, s aztán vágd a falhoz.~E percben
293 II | tökéletesen részeg volt, s amint a kormányzó nejét
294 II | hevesen felszakító a sürgönyt, s amint olvasni kezdé, szemei
295 II | védtelen gyapotültetvényeket, s azokat parthosszant fölégeték,
296 II | kreolnőt eltaszító magától, s olyat vágott öklével az
297 II | elhallgattak egyszerre, s meglepetve néztek reá.~–
298 II | szakítsátok ketté a gyönyört, s jertek a harcba!~A rablók
299 II | simult közel a kalózvezérhez, s annak kezét megragadva,
300 II | mielőtt ajkaim ízlelték volna.~S azzal kirántó kezét a kreolnő
301 II | kezét a kreolnő kezeiből, s kardját kivonva, kiálta:~–
302 II | hurráht kiáltónak neki, s poharaikat elhajítva, s
303 II | s poharaikat elhajítva, s hölgyeiket lerázva nyakukról,
304 II | Rooberts partra szállt, s futott, mint egy őrült,
305 II | egykor jönni fogsz haza, s kérdeni fogod, hol menyasszonyod?
306 II | annak ágait félrehajtja, s a völgybe alánéz.~Puszta
307 II | a zöld ültetvény helyén, s hol a kis nyugalmas gunyhó
308 II | egy szobában a három lány, s a vén anya, most fölhajítják
309 II | a szegény öreg anyáét, s azt a hollófeketét, azt
310 II | kísértet-nyomást szakaszt le szívéről, s vadul dobogó kebellel tekinte
311 II | tekinte körül szemeit törölve, s homlokáról az izzadságot.
312 II | Őrjöngve szökött fel fektéből, s kétségbeesve rohant le a
313 II | azt átölelte, megcsókoló, s érzé, hogy szemei elhomályosodnak
314 II | pohár ürömmé ajkaim előtt, s gyűlöltté szívemben minden
315 II | láttam előttem térdepelni, s megkegyelmeztem nekik. Ez
316 II | fejére permetezett vissza, s amint elhangzott az átok,
317 II | átok, lerogyott térdére, s megcsókoló a küszöböt, és
318 II | megijedt a zord alaktól, s védszentjeit kezdte emlegetni.~–
319 II | elfoglalt hajóra ültek, s elfutottak Afrika felé.~–
320 II | lázadók le vannak győzve, s mit örül, hogy egy csomó
321 II | ház romjain kétségbeesve, s mind félelmes hallgatással
322 II | Rooberts kabinjába zárkózott, s egy térképet vőn elő, figyelmesen
323 II | elittasodtak, megszökött tőlünk, s a sziget belsejébe akart
324 II | nyitott szemekkel alszom, s csak két szemem van, de
325 II | szabadítja innen semmi hatalom, s ha nem akar velünk élni,
326 II | gyönyörrel ment a szökevényekért, s az elsőt közölök saját kezűleg
327 II | mondá Rooberts hidegen, s inte a rablóknak, hogy végezzenek
328 II | ördögi kacajjal Scudamore, s a hurkot az elítélt nyakába
329 II | szenvedni, fáradni, nyomorogni, s ha az ember egy kis pénzre
330 II | Rooberts némán inte kezével, s a rabló függött.~Ekkor a
331 II | elsüllyesztéstől társait lekönyörögve, s bacchanáliáikból mindig
332 II | is nagy becsben tarták, s szüntelen gyanús szemmel
333 II | kérdezé tőle elfulladva, s azzal odament, leoldá kezéről
334 II | széttekintve a zord arcokon, s becsapta maga után kabinja
335 II | Fortune kapitánysága alól, s magához vette.~Egész éjszakákon
336 II | anyjáról, menyasszonyáról, s úgy hallgatta, oly figyelemmel,
337 II | volt egy asszony a hajón, s annak esdő szavát meghallá:
338 II | semmit el nem vett a hajóról, s hagyta azt szabadon menni.~
339 II | kendőzött arccal jő elénk, s önként kínálja kegyeit,
340 II | lapot, mely rólunk szól, s rójuk helyébe azt, hogy
341 II | nélkül adják át áruikat, s mit érnek azok a mi kezeinkben?
342 II | aranyfövényen alszanak, s a fekete harcosok arany
343 II | aranyfövényt a kacika alól, s őt fektetjük le helyébe,
344 II | kezéből a drága fegyvert, s adunk neki helyette olcsóbbat –
345 II | durcás képpel hallgatott, s vállait vonogatta.~Rooberts
346 II | beburkolta magát bő köpenyébe, s a legszelídebb, biztatóbb
347 II | végre kettő kivált közölök, s megrángatva ruháit, elszánt
348 II | kapitány – mondta az egyik, s a másik is rábillentett
349 II | is rábillentett fejével, s társaik is rámordultak.~–
350 II | hogy most jó dolgunk van, s veszélyt nem találunk sehol,
351 II | vannak írva ellenünk. – S ahol királyi hajóhadak védik
352 II | jól van – mondá Rooberts, s azzal egyszerre szétcsapta
353 II | szétcsapta magáról bő köpenyét, s egy pillanat alatt két pisztollyal
354 II | túlharsogó hangon Rooberts, s felkapva egy vastag kötéldarabot,
355 II | vakmerően közibük rontott, s jobbra-balra ütötte vele
356 II | vele! – kiáltá Rooberts, s egy pillanat alatt le volt
357 II | legénysége a „Commodore”-é által, s a merészebb társak által
358 II | minden tengerismei eszközt, s minden ahhoz értő tengerészt
359 II | tengerviharban zátonyra akadt, s népségével együtt elveszett.
360 II | Rooberts ujjongó kalózainak, s elkezde alá s fel cirkálni
361 II | kalózainak, s elkezde alá s fel cirkálni a kikötő előtt.~
362 II | kormánynak a mézgakereskedés, s miután minden egyedáruságnak
363 II | kószáló tengeri rablót, s dugárusnak vélve, utána
364 II | meg ne láthassák a harcot, s akkor megfordulva rájok,
365 II | másikat megtartá magának, s legénysége egy részét átszállította
366 II | és Hirondelle eltávozott s hónapokig vissza sem tér,
367 II | egyenesen a kalóz hajófokra, s mielőtt visszasiethettek
368 II | egyedül a rablók hajójához, s pisztollyal kezében követelte
369 II | hogy adja vissza hajóját, s verekedjék meg vele becsületes
370 II | becsületes emberek módjára, s ne orozva rohanjon rá.~Roobertsnek
371 II | visszaadjon tulajdonosának, s újra verekedjék érte, miszerint
372 II | pisztolyait a gazemberek közé, s felszólító Barthelemyt,
373 II | kicserélé a kapitánnyal hajóját, s a régi Onslow helyett „Royale
374 II | rá nagy aranyos betűkkel, s még vagy három előkapott
375 II | szétkémlelve a tenger-síkon, s nemsokára megpillantá a
376 II | közeledő két hajó felé, s nevetve mondák egymásnak:
377 II | egyiket, majd a másikat, s szinte kibújt a szemeiből
378 II | tenyerét, elhajítja a kalapját, s elkezd cigánykerekeket hányni,
379 II | cigánykerekeket hányni, s azután lefekszik a földre,
380 II | azután lefekszik a földre, s kacag, hogy szinte megfullad
381 II | elkezde kacagni, és alá s fel henteregni a födélzeten,
382 II | födélzeten, míg le nem fogták, s úgy meg nem markolták, hogy
383 II | hagyva éhen-szomjan veszni, s most szemközt jönnek reánk
384 II | láthassák a közelgő hajókat, s addig is ökleikkel fenyegetőztek
385 II | torkában az égő tenger tükrén, s kik most önként jönnek gyilkoló
386 II | bennünket olcsó prédának, s hadd hűljön meg szíveikben
387 II | undorító tengeri ördögöt, s amint az elrejtőzött kalózok
388 II | felrántá fekete zászlóit, s egy lövés, melynek golyója
389 II | szava! – suttogá Barthelemy, s azzal inte, hogy rántsák
390 II | felszökött Rooberts a mellvédre, s dörgő hangon visszakiálta:~–
391 II | ugrott le egy csónakba, s azt eloldva a hajótól, a
392 II | hányták el fegyvereiket, s a rémület őrültségével ugráltak
393 II | irtózatos ordítás hangzott fel, s a roncsolt gálya mindenestül
394 II | egyszerre megfordítá vitorláit, s elkezde kétségbeesetten
395 II | utóbb még az ágyúkat is, s ezek föláldozása által sikerült
396 II | csónakra szállítá embereit, s anélkül, hogy egy lövéssel
397 II | negyvenedmagával beleült, s parancsolá, hogy evezzenek
398 II | kik országukat elfoglalni, s lakhelyeiket fölgyújtogatni
399 II | buzdíták a calabáriakat, s azok vérengző dühvel rohantak
400 II | nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé le a
401 II | megölhetni menedékük közepett.~– S mi azon mód?~– Hiába mondanám
402 II | tehetni, amit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók
403 II | hogy visszatérjen a hajóra, s engedje az orvosnak tenni,
404 II | négerek elhagyott lakásaira, s gyilkolják le azoknak védtelen
405 II | gyermekeiket a kősziklához, s mikor mindent megöltek,
406 II | Ekkor előállt Scudamore s felkiálta hozzájuk:~– Íme,
407 II | meg nem adjátok magatokat, s a mi barátainkat, kiket
408 II | Kennedy észrevevé a cselt, s átkozódva monda ellent.~–
409 II | rögtön megragadták Kennedyt, s lerántva válláról az öltönyt,
410 II | percben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről lerúgták
411 II | visszatért Roobertshez, s odamutatva a megrakott dereglyére,
412 III| 80 ágyús „Salamon király” s a 110 ágyús „Fecske” után
413 III| szinte a hullámokat söprik, s a tenger oly fehér, mikor
414 III| hajó körül a fekete hojszák s a fehér vészmadarak röpkednek
415 III| Az emberek a mellvédbe s a kötelekbe fogództak. Egyszerre
416 III| árbocaival a vízbe vágva, s egy utó-hullám keresztülözönlött
417 III| emberek megrázkódtak a víztől, s tovább láttak dolgaik után.~–
418 III| látszott a vízben úszni, s szél ellenében haladt. Ember-alakú
419 III| vitorlákat húznának alá s fel, a kapitány mint egy
420 III| rákiálték a kísértetre, s erre az egyszerre eltűnt
421 III| elég jól hallám a szélzúgás s a habok csapkodása közül
422 III| kísértetalakok szavait, s a rémhajó köteleinek verődését
423 III| ujjmutatását. A villám lobbant, s valamennyien keresztet vetének
424 III| percben ismét egyenesen állt, s folytatta irányát.~– E vakmerő
425 III| mindkét hajót jobbra-balra, s ha egyszer-egyszer lőtávolságnyira
426 III| behúzta minden vitorláját, s nemsokára lehete látni,
427 III| dereglyét eresztik a vízre, s abba húsz kalóz beleül,
428 III| abba húsz kalóz beleül, s elkezdenek evezni a Salamon
429 III| kétszáz fegyveres volt, s nyolcvan ágyú; Trahern el
430 III| a hánykodó hab tetején, s szájához illesztve a hangcsövet,
431 III| előállítá fegyvereseit, s megbosszankodva a kalózok
432 III| Trahern. – Fegyvert fogjatok, s törjétek össze a vakmerő
433 III| ördögökkel nem harcolok.~S ezt mondva elveté fegyvereit
434 III| kétségbeesetten a kapitány, s felragadva egy karabint,
435 III| félre rángatták kezeit, s nem engedék, hogy másodszor
436 III| hitt szörnyekkel szemben, s hol tízannyian voltak, még
437 III| ágyúja, kétszáz fegyverese, s bátor kapitánya van.~ ~
438 III| passzátszelek elmúltát, s a „King Salomo” megérkeztét
439 III| nem fogad el kegyelmet, s hajóját nem veszi meg, hogy
440 III| vetni a Fletcher hajójába, s azt megégetni minden rajta
441 III| nyolcvan néger rabszolga, s miután nem bizonyos róla,
442 III| kilopják belőle a lelket, s odaviszik, ahova nem akar,
443 III| ismeretlen veszélyekkel, s olyan hírnevet szerezni,
444 III| keblére hajtá le fejét, s az egész mennyországot tartá
445 III| szemei előtt feltűntek, s lelkével százszor bejárta
446 III| fölriasztva éber álmaiból, s félig ijedten, félig haraggal
447 III| átszőtte álomképei közé, s mely sebesen látszott közeledni
448 III| eleget, mi józanok vagyunk, s józanul az apám lelke se
449 III| kell, rohanjatok utána, s itassátok meg magatokat.~
450 III| számlálni a fényes éjszakában, s akkor egyszerre visszafordult,
451 III| egyszerre visszafordult, s elkezde ismét távozni.~–
452 III| önkénytesen a „Kopó” födélzetére, s a kedvező szél nyomása alatt
453 III| félreismerhetlen kalózhajókat, s egyenesen rajtok akartak
454 III| Francia zátonynak” neveznek. S a kalózok e visszavonulást
455 III| tengerre csalta maga után, s mikor már annyira el voltak,
456 III| zászlóikat az árbocokra, s nyílsebesen vágtattak a „
457 III| szórva a kalózok soraira, s füstfellegbe borítva a „
458 III| Húzzátok föl újra a zászlót, s ki a csáklyákkal! A kalózok
459 III| odarohantak a kormányoshoz, s kényszeríték, hogy forduljon
460 III| hogy forduljon vissza, s kifeszíték vitorláikat a
461 III| Kapaszkodjatok a hajóba, s rohanjatok a födélzetre,
462 III| Fecskéhez közel faroltatni, s már-már sikerült azt elérhetni
463 III| Rohanjatok a lőporos kamrába, s lőjetek bele a hordóba.~
464 III| ragadva futott a födélzet alá, s egy pillanat múlva mennydörgő
465 III| mindkét kezébe kardot ragadva, s kétségbeesett viadalt kezdett
466 III| láncaival tépte szét kötelékeit, s azzal még egy utolsó erőfeszítéssel
467 III| és tu lett valamennyivel, s második után felhívta őket
468 III| segítsünk, ha szükség van ránk”, s puskáinkat ragadva rohantunk
469 III| ujjongva rohantak utánuk, s mindig közelebb érték őket.
470 III| hagyjuk őket elveszni!” – s egyszerre közéjök lövettem
471 III| Azok szétfutottak rögtön, s míg ismét összeszedhették
472 III| a szegény üldözötteket, s árkon-bokron keresztül csónakainkhoz
473 III| szegényt mindig féltette tőled, s ahányszor imádkozott érte,
474 III| összerendült az érintésre, s arcán az őrült mosolygást
475 III| fel.~Fölkelt az asztaltól, s megfogva Hill kezét, félrevonta
476 III| magával, karját karjába ölté, s a hajó orrába érve vele,
477 III| Hill végigbámult a kalózon, s azzal visszament a többiekhez.~–
478 III| kijózaníta a kalózok közül, s akik föltápászkodva a jelentett
479 III| társaikat mámoros álmaikból, s mutatták nekik a közelgő
480 III| cukrász, ki a „Kopó” elől fut, s a kikötőbe akarva menekülni,
481 III| hajón százhúsz ágyú van, s egyike ez a legjobb vitorlásoknak.~–
482 III| odainté magához Moodyt, s fülébe súgott:~– Vén bajtárs,
483 III| belefogózunk az ellenségbe, s vele együtt a levegőbe röpítjük
484 III| ragadjátok fel holttestemet, s vessétek a tengerbe. Ott
485 III| A kalóz rábillenté fejét s rámormogá:~– Jól van.~Ezzel
486 III| Rooberts kivonta kardját s nagy büszkén fölemelve fejét,
487 III| vitorláját sem veszté el miatta, s csak három kalóz esett el.~–
488 III| Rooberts. – Miénk az előny! – S azzal negyven ágyúval visszaadta
489 III| nézz bátran a veszély elé, s vívj, ahogy férfihoz illik!~
490 III| emelvényről, odahagyva a kormányt, s vad ordítással veté magát
491 III| jobbra-balra taszigálta őket, s a holttesthez érve, azt
492 III| azt fölkapta hirtelen, s a korláton keresztül belehajítá
493 III| hányták el fegyvereiket, s megadták magukat. Senki
494 III| ellenhajón Roolls arcát, s kanócot ragadva futott le
495 III| vízzel a lőporos hordókat, s mire a kalózok hozzájutottak,
496 IV | felkerekedett saját hajójával, s a rablók aranyát magához
497 IV | letépték kötelékeiket, s ha bilincsre verték őket,
498 IV | láncaikat a fájó, vérző sebekre, s úgy vesztek el átkozódva,
499 IV | rablódalokat énekeltek, s gúnyos tréfáikkal bosszanták
500 IV | módon fogunk ott föllépni, s mikor bevitorlázunk a pokol
1-500 | 501-510 |