Fezejet

 1 I  |                Ladrones előtt vagyunk.~Azon pillanatban egy hang kiált
 2 I  |                tartsanak törvényszéket azon eseményekért, mik a múlt
 3 I  |        mozdulatlanságban vártak rájok. Azon pillanatban, mikor a horogkarmok
 4 I  |             kapitányt. Ez lőtt, s akik azon pillanatban Davisra tekintettek,
 5 I  |                 Hurrah Barthelemy! – S azon pillanatban vad ordítás
 6 I  |              főhajós lábaitól, ki csak azon törekedett, hogy valamelyiket
 7 I  |         szoktak rendén lenni, valamint azon törekvés sem, hogy az ember
 8 I  |                keresztül a kard.~Moody azon pillanatban bal kezébe kapta
 9 I  |              van – monda –, elfogadom, azon reményben, hogy egykor ismét
10 II |           vihetett átokterhelt vagyont azon födél alá, mely alatt kedvesei
11 II |         fenyegető vonását lehete látni azon vágynak, hogy bosszúfok
12 II |             Azok hallgattak csendesen.~Azon pillanatban, midőn a kalózok
13 II |              ellenfél egyik hajójában, azon perc elég volt neki arra,
14 II |     megkönnyült legnagyobb terhétől, s azon pillanatban, midőn ellenei
15 II |           élelmiszereket szolgáltatni: azon is könnyű volt segíteni.
16 II |              elő, figyelmesen látszott azon az Afrikába vezető utat
17 II |                 Három fickó, használva azon időt, midőn társaink partraszállva
18 II |               cirkálni a kikötő előtt.~Azon időben gazdag egyedárusága
19 II |             menedékük közepett.~– S mi azon mód?~– Hiába mondanám neked,
20 III|            szél alá érve, minden módon azon törekvék, hogy mellé juthasson.
21 III|                zászló volt kifeszítve, azon egy ijesztő rémkép: lándzsával
22 III|                ki nemsokára visszatért azon jelentéssel, hogy a kérdéses
23 III|                hírnevet szerezni, mint azon hősök, kiket a rege örökít.
24 III|            rablósereg rettentő hangon.~Azon pillanatban irtózatos mennydörgéssel
25 III|               volt irányozva. Mindenki azon hitben élt, hogy őelőtte
26 III|       menekülésre nem gondoltak többé. Azon pillanatban gyáva önfeledéssel
27 IV | hajóskapitányhoz, hogy mentse meg őket azon embertől, aki ordításaival