Fezejet

 1 I  |            vezetem önöket sehova.~– Ismét igaza van önnek. Legények,
 2 I  |     kapitány – szólt Rooberts –, ön ismét hajója birtokába teheti
 3 I  |          hogy kiálltad a büntetést, ismét úgy állunk szemben, mint
 4 I  |         azon reményben, hogy egykor ismét találkozni fogunk.~– Az,
 5 II |           azt hiszem, hogy elértem, ismét továbbtaszít. Kétszer volt
 6 II | mindannyiszor megfosztottak tőle, s ismét újra kellett kezdenem.~–
 7 II |      karjaiba, mint futottak utána, ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást;
 8 II |            futottak utána, ismét és ismét újrakezdve a búcsúzást;
 9 II |             óra múlt, a jövevénynek ismét menni kellett.~Egy fillért
10 II |             zavarják.~– Mikor fogsz ismét visszajönni? – kérdé suttogva
11 II |             ragyogott, hanem tűz; ő ismét Rooberts volt, a büszke,
12 II |            s másik oldalra fordulva ismét elalszanak.~A szemközt jövő
13 II |         ajtóban marad.~– Mi baj már ismét? – kiált fel bosszúsan a
14 II |            csónakba, mely a hajóhoz ismét visszaevezett.~A többi hajókról
15 II |    elsüllyeszték.~Több napig járták ismét keresztül-kasul a tengert
16 II |         foghattak volna, tápszereik ismét elfogytak, s amint az utolsó
17 II |         szerencse fordult, Rooberts ismét felülkerült. Volt kincs,
18 II |        Rooberts elereszté gallérát, ismét visszaesett székébe, és
19 II |             az első meglepetés után ismét visszatért a hideg, érzéketlen
20 III|            rajta.~Néhány perc múlva ismét egyenesen állt a gálya,
21 III|             a hullám, másik percben ismét egyenesen állt, s folytatta
22 III|           őket, a másik pillanatban ismét félmérföldnyi távolba lódítá.~–
23 III|            visszafordult, s elkezde ismét távozni.~– Utána sietve! –
24 III|            ágyúkról rájok. A zászló ismét leesett, de leesett Skyrme
25 III|          szétfutottak rögtön, s míg ismét összeszedhették volna magukat,
26 III|        fölveendő.~Nemsokára előjött ismét, fején széles karimájú kalap,