Fezejet

 1 I  |      dühösen Davis. – Te vagy-e hát az ördög, vagy én? Utánam
 2 I  |        földhözvágva sipkáját. – Hát ezért evett ólmot, s ivott
 3 I  |        szemeit társai fölött. – Hát inquisitio bírái vagyunk-e
 4 I  |         a spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e, hogy minket
 5 I  |       köze sincs a becsülettel. Hát Róma legelső lakosai nem
 6 I  |      közbe Scudamore remegve. – Hát énvelem mit akartok?~– Semmit
 7 I  |        foglak szeretni.~– Gyere hát közelébb – szólt Moody –,
 8 I  | engedett kiszámítani.~– Vigyázz hát! Most mindjárt a kardomba
 9 I  |          ahova vagdalsz. Ne üss hát olyan nagyokat felém, hisz
10 II |          Igen, a hajótörések.~– Hát a tengeri rablók nem? Mi
11 II |   elfutott a kalózok elől.~– Ez hát a becsületes embernek sorsa? –
12 II |   szeretni senkit.~– Jól tudom. Hát félek-e én?~– De szeretsz.
13 II |         fordult újra feléjük:~– Hát aggódtok-e ti, midőn én
14 II |       ti, midőn én elöl megyek? Hát ha én azt mondanám tinektek:
15 II |     megyek! Nem jönnétek velem? Hát ha azt mondanám, izenjünk
16 II |      jelenti a közelgő hajót. – Hát tisztelegjetek neki – szól
17 II |     kergetni a kikötőjéből, no, hát mit nyert vele? Ez elégette
18 II |     életében, mi lelt, Moody?~– Hát mégsem ismeritek azokat
19 II |        kapálózhatott.~– Beszélj hát, vén tébolyodott, mi lelt?~–
20 II |     mind kibújtok a bőrötökből. Hát nem látjátok azt a két hajót
21 II |   látjátok azt a két hajót ott? Hát nem ismertek rájok? Hisz
22 II |       reánk az ágyúink torkába! Hát nem érdemes ez, hogy az
23 III|    vakmerő gazembereket!~– Mit? Hát halandó emberek ezek? –
24 III|     kapaszkodtak.~– Védni fogom hát én egyedül magam a hajót –
25 III|         hal is punchot iszik.~– Hát, gazemberek, én gyártom
26 III|       találta kivont karddal.~– Hát te miért állsz itt? – riada