Fezejet

 1 I  |        mintegy rögtön elrekedt hangon mondá neki gúnyosan~– Úgy hiszem,
 2 I  |          Barthelemy rabló-becsületére mondá, hogy amióta megkeresztelték,
 3 I  |         feljött. Baromi elégültséggel mondá:~– Itt nem hagytunk semmit,
 4 I  |         írónádat vett elő táskájából, mondá:~– Rolls kapitány! Ön, reménylem,
 5 I  |             zsákmányhoz.~– Helyesen – mondá Barthelemy, és azt is odaírta.~–
 6 I  |               Adjatok neki fegyvert – mondá Rooberts. – Mi kell? Pisztoly
 7 II |            fel ön, és jöjjön velünk – mondá Rooberts.~– Hogyan? Én önnek
 8 II |               ezek csak portugálok! – mondá gúnyos lenézéssel.~A rablók
 9 II |         szállít.~– E szavad megment – mondá Barthelemy, míg a rablók
10 II |             legutoljára kedvesét, itt mondá az neki zokogva: vigy el
11 II |        könyörgő szavait.~– Meghalsz – mondá Rooberts hidegen, s inte
12 II |         Commodore födözetén.~– Fiúk – mondá nekik –, az élet unalmassá
13 II |        legszelídebb, biztatóbb hangon mondá, kezeit eldugva köpenye
14 II |           dacosan.~– Nagyon jól van – mondá Rooberts, s azzal egyszerre
15 II |           Cap-Corso.~– Itthon vagyunk mondá Rooberts ujjongó kalózainak,
16 II |             vannak.~– Hadd jöjjenek – mondá Rooberts távcsövével szétkémlelve
17 II |                  Ezek nem hadihajók – mondá Rooberts. – Inkább hasonlítanak
18 II |                  Csendesüljetek el! – mondá kalózainak. – Hagyjuk őket
19 II |            tartsátok fegyvereiteket – mondá tompa alhangon Rooberts.~–
20 II |               a megrakott dereglyére, mondá:~– Itt az árulók fejei…~
21 III|                  Nézd! Nézzetek oda – mondá Philipps, egyszerre a szürke
22 III|              ezt is megtagadta; ő úgy mondá, rablóktól nem fogad el
23 III|            tompa, el-elfulladó hangon mondá neki:~– Kapitány! Ez a nap
24 IV | kiszolgáltatott kenyéradagot, nevetve mondá:~– Ti ki akartok bennünket