Fezejet

 1 I  | elveretett. A delejtű mozdulatai mindig erősebben látszanak őt tájékozni,
 2 I  |         mellé, melynek védői még mindig néma mozdulatlanságban vártak
 3 I  |          sík tengeren, egymástól mindig messzebb, messzebb távozva.~
 4 II |          a hordókba.~– Tehát még mindig távol kell lenned tőlünk? –
 5 II |          hogy megsirattunk akkor mindig.~A jövevény mosolygott.~–
 6 II |  magukénál sokkal nagyobbakat, s mindig győztek; az ellenfél vesztett,
 7 II |         boldogságom az volna, ha mindig láthatnálak.~– Így gondolkoznak
 8 II |          meg veled.~Az ifjú arca mindig jobban elsötétült. Mennyi
 9 II |         vezér! Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb
10 II |  megvénülhessen másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad,
11 II |       Ekkor, midőn minden szem a mindig közelebb ért hajóra volt
12 II |    veszély percében érezte magát mindig legerősebbnek.~A legvadabb
13 II |         és megszabadult.~Üldözői mindig hátrább maradtak tőle, végre
14 II |    jertek a harcba!~A rablók még mindig nem bírtak magukhoz térni
15 II | lekönyörögve, s bacchanáliáikból mindig kivonta magát. Társai ezért
16 II |  haragból; kedvese jutott eszébe mindig, kedvesének halála, és ha
17 III|   juthasson. E törekvése azonban mindig meghiúsult a hullámzaj miatt,
18 III|       Trahern, hisz fedve vannak mindig.~– Aki ellenáll, irgalom
19 III|       öröm miatt, látva, hogy az mindig közelb-közelb repül, csókjait
20 III|        az ismeretlen gálya, mely mindig közelebb-közelebb érve a
21 III|      ujjongva rohantak utánuk, s mindig közelebb érték őket. A leánykák
22 III|          útra távozott, szegényt mindig féltette tőled, s ahányszor
23 III|       ahányszor imádkozott érte, mindig utána tevé, hogy Rooberts