Fezejet

 1 I  |          A vihar elcsendesült, a tenger kinyugodta magát, a sík
 2 I  |        sziklákra térve vissza; a tenger felett most a repülőhalak
 3 I  |   kiáltása, ki a fenékfonállal a tenger mélységit méri. Végre a
 4 I  |          bárkának, s hagyjátok a tenger alá sétálni az egész rongy
 5 II |       hogy az Isten merítse el a tenger fenekére ez átkozott szörnyeteget,
 6 II |         tinektek: jertek velem a tenger fenekére, rohanjuk meg a
 7 II |       védistene a vakmerőknek. A tenger rabszolgánk, a vihar játszótársunk,
 8 II |         az Isten süllyessze el a tenger fenekére…~*~Az éj előjött,
 9 II | csillagaival nézte magát az ég a tenger tükrében. A látkörön negyvenkét
10 II |         egyedül, mozdulatlanul a tenger fenekéhez kötve.~A legszigorúbb
11 II |       kellett, ím, ezeknek a sík tenger színén egy ponton állaniok.~
12 II |       tutajnak lehetetlen volt a tenger ellenkező zajlása miatt
13 II |          Adófizetője volt minden tenger; utóbb a hajókról nem vett
14 II |     hegycsúcsot látott meg a sík tenger felett, ez volt a Cap-Corso.~–
15 II |          éhhalál torkában az égő tenger tükrén, s kik most önként
16 III|      friss hajóromokat hány ki a tenger a partra?~A kormányok ez
17 III|  elfogására.~*~A vihar tombol, a tenger föl van háborodva, a fekete
18 III|         a hullámokat söprik, s a tenger oly fehér, mikor tajtékos
19 III|    süllyessze el az Isten a mély tenger fenekére. Szegény leány,
20 III|       vessétek a tengerbe. Ott a tenger fenekén akarok feküdni.~
21 IV |          rettentő kalózkirályt a tenger fenekére juttatá, s utána