Fezejet

 1 I  |        viselte magát. Oldjátok föl ezt az érdemes férfiút.~–
 2 I  |         Ohó, kapitány – kiálta föl Asphlant –: tehát az ön
 3 I  |        rozzant hajót; oldjatok föl engem, s ígérjétek meg,
 4 I  |  pokolbeli nemeslevelet mutatá föl társai előtt a lajstromot,
 5 II |     édes zengzetes dal hangzik föl a völgyből. A hajósok, kik
 6 II |     fel, ne térdelj. Emeljétek föl, hogy egyenesen álljon.~
 7 II |    csap alá tartók torkukat, s föl nem keltek addig, míg aztán
 8 II |        keltek addig, míg aztán föl sem kelhettek.~S amilyen
 9 II |        rablókat, hogy akasszák föl egymást, egészen ellenkezőleg
10 II |     volna, ilyen álomra ott is föl kellett volna ébrednie.~–
11 II |      könnytől.~– Hah! – kiálta föl, kitörülve szemeiből a könnyet. –
12 II |       azzal inte, hogy rántsák föl a zászlókat.~Amely pillanatban
13 II |   vennéd hasznát, de hatalmazz föl engem csak fél órára mindent
14 III|       A vihar tombol, a tenger föl van háborodva, a fekete
15 III| bámultok magatok elé? Húzzátok föl újra a zászlót, s ki a csáklyákkal!
16 III|        énekelnek rólad, teszem föl ezt: „Útra kelt a fehér
17 III|   Tehát mégis jól sejtettem. – Föl, fiúk! Üssétek meg a dobot,
18 III|     fiúk! Üssétek meg a dobot, föl a zászlókkal, feszítsétek
19 III|   pillanatban magasan szökellt föl melléből a vér. Stephenson
20 III|      kalózok között. Egy része föl akarta vettetni a hajót,
21 IV |         Csupán egyet mentettek föl: Glasby Henryt.~Nemes jellemét