Fezejet

 1 I  |      viselte magát. Oldjátok föl ezt az érdemes férfiút.~– A
 2 I  |       mit hurcolnátok magatokkal ezt a rozzant hajót; oldjatok
 3 I  |            Skyrme! Fogd nyalábra ezt az embert, s kössétek őt
 4 I  |   hajójával. Igaz ugyan, hogy ön ezt üresen fogja megbízói kezébe
 5 I  |           Kapitány, el ne rontsd ezt a tréfát. Ha már elereszted
 6 I  |          mulatság lesz abból, ha ezt az embert majd otthon előveszik
 7 I  |      karjával öklelődzött; mikor ezt is lefogták, lábaival iparkodott
 8 II |        utazva, estenden meglátja ezt a kis kunyhót, füstölgő
 9 II |           Legények! Oldjátok fel ezt a fiút, s megbecsüljétek,
10 II |         világít rajta keresztül? Ezt alkalmatok lesz bebizonyítani
11 II |    bortól és szerelemtől.~– Nézd ezt a nőt – szólt a férjnek,
12 II |     hölgyére csatolta. Tehette-e ezt anélkül, hogy a hölgy fejét
13 II |         dereglyén közeledőket.~– Ezt még jobban szeretem – dörmögé
14 III|       ördögökkel nem harcolok.~S ezt mondva elveté fegyvereit
15 III|       letenni a sarcot, Fletcher ezt is megtagadta; ő úgy mondá,
16 III|      énekelnek rólad, teszem föl ezt: „Útra kelt a fehér galamb,
17 III| összeborzadt.~– Hol hallottad te ezt a dalt?~– Hohó, öcsém, egy
18 III|         de hogyan? Ő készíté rád ezt a dalt, mely neked nemigen
19 III|       melléből a vér. Stephenson ezt látva, kétségbeesetten ugrott