Fezejet

 1 I  |    zavarjatok engem össze ő velők. Oh, kérlek benneteket, legyetek
 2 I  |          ítélőszék elé tartozik.~– Oh, ne menjünk azért olyan
 3 I  |           fogadni el ítélőbírákul. Oh, én alávetem magamat önök
 4 I  |         fogom megmondani.~– Nem-e? Oh, a spanyol csizma és a hüvelykszorító
 5 I  |           a kapitányhoz mellettem. Oh, ti derék, ti emberséges
 6 I  |           az ára ki van fizetve. – Oh, szót sem érdemel. Szívesen
 7 II |      telepítvényen szűkölködjetek; oh, én boldogságban, jólétben
 8 II |    Rooberts sohasem bánt senkit.~– Oh, mi tudjuk jól, mert mi
 9 II |       velem jönnél – a tengerre?~– Oh, én boldog volnék mindenütt,
10 II |          azokat rőfszámra kimérje? Oh, nem. A rabló hite ez volt:
11 II |           hölgyek és asszonyságok, oh, még maguk a férjek is.
12 II | kabeljauval, s tüzet raktak alá.~– Oh, a barmok! – sóhajta fel
13 II |            rablók közöttük élni.~– Oh, kapitány! – kiálta ez,
14 II |       lelkemet a gyehenna tüzétől. Oh, evangeliumi szentek, könyörüljetek
15 II |        elítélt nyakába illeszté.~– Oh, Istenem, oh, én uram teremtőm,
16 II |           illeszté.~– Oh, Istenem, oh, én uram teremtőm, senki
17 II |       imádságot elmondana előttem? Oh, én annyit tudtam, és mind
18 III|           feledést neki nem adott.~Oh, nem feledést, azt az édes