Fezejet

 1 I  |     Bocsánatot, kapitány úr, hogy ezek a fickók önt ily kellemetlen
 2 I  |            csak most hoztak előre ezek a derék, jó férfiak.~A rablók
 3 II |           nő tanítá őt imádkozni, ezek a vidám gyermekek taníták
 4 II |           még csak magamat sem, s ezek a vad fickók itt körüled,
 5 II |      nyugodtan összefonta.~– Hisz ezek csak portugálok! – mondá
 6 II |         Azt hittem, hogy most meg ezek fognak következni – szólt
 7 II |         cirkáltak a kikötő előtt.~Ezek még akkor is mámorosak voltak,
 8 II |         napra, csillagokra, midőn ezek világítnak?~A férj azonban
 9 II | halászbárka lappangott itt-amott; ezek tulajdonosai beszélték,
10 II |         messziről kémek kísérték, ezek látták Barthelemyt a feldúlt
11 II |      látszott, mint két sirály.~– Ezek nem hadihajók – mondá Rooberts. –
12 II |        utóbb még az ágyúkat is, s ezek föláldozása által sikerült
13 II |  négereknek, elmondva nekik, hogy ezek tengeri szörnyetegek, kik
14 III|          kellett volna aludnia.~– Ezek a vészmaradak is éreznek
15 III|   iparkodnak velünk összejönni.~– Ezek nem emberek – szólt Philipps. –
16 III|          Mit? Hát halandó emberek ezek? – kiálta fel Philipps. –
17 III|         Térjetek magatokhoz, hisz ezek sem lelkek itt.~Azokat semmi
18 III|          visszhangjait a múltnak. Ezek a csillagok valami bűverővel